-Még mindig, de gyönyörű vagy.-álltam fel a földről, a virágjaim közül, miközben az elém táruló öblöt néztem ahogy az áprilisi nap egyre feljebb haladt az égbolton.

Térdemet leporolva, az utolsó szál virágot is a kosárba rakva indultam be a házba. Az óriásiba, ami öt éve ad nekem és a kisfiamnak otthont, a villába ami két éve üres a nagymamám nélkül.

-Jules.-léptem be a szobájába, ami rögtön a lépcsőforduló után kapott helyet. –Kelj kicsim, elkésünk.-ültem le ágyának szélére és kisepertem homlokából a barna tincseket, majd apró puszikkal hintettem be a területet.

-Jó reggelt anya.-nyöszörögte és kis kezeit ökölbe szorítva dörzsölte meg szemeit.

-Szia.-mosolyogtam rá miközben felálltam mellőle és elindultam elhúzni a függönyeit.

Jules-nak határozott utasítást adva, miszerint minél gyorsabban öltözzön fel siettem le a konyhába, ahol reggelit készítve és a két kosár virágot összerakva biztosítottam be magunkat a zökkenőmentes indulásra.

-Délután jövök érted.-guggoltam le a kisfiam elé, hogy egy szemmagasságban legyünk. –A maszkot pedig tessék majd felvenni.-néztem rá.

Iskolatáskájának pántját szorosan szorította miközben bólogatott, majd hagyva, hogy homlokára egy nagy cuppanós puszit adjak sietett be az épületbe.

Jules előkészítős. Ami annyit tesz, hogy mielőtt belépne általános iskola első osztályba, nos ehelyett egy kis közösség tagja ahol napi szinten fejlesztik őt és a képességeit, tanul, számol, sokat játszik, ismerkedik az ábécével és felfogja, hogy nincsenek olyan szavak, kudarc, lehetetlen és nem vagy rá képes, illetve ez a hely nekem is lehetőséget ad arra, hogy a legjobb környezetben tanulhasson, fejlődhessen és később eldönthessem melyik általános iskolába tovább, bár van egy olyan érzésem, az eddigi tapasztalatok alapján, hogy itt marad, e magániskola falai között, tapasztalat és személyes okoknak hála.

A dédije ragaszkodott ehhez. Amikor ideköltöztem a nagymamához már nyitva volt a virág üzlete ahova beálltam segíteni neki, Jules pedig addig oviba járt. A legjobb barátnője volt az iskola igazgatója, nagyi tudta milyen az előkészítő és maga az egész iskola, ezért már Jules születésekor tudtuk, hogy oda fog járni. Csak nagyi már ezt nem élhette meg. Két éve tragikus hirtelenséggel hunyt el és hagyott hátra minket.

Jules még kicsi volt, istenem még most is ahhoz, hogy megértse milyen amikor valaki magára hagyja és már nincs mellette, csak fentről figyeli.

Én viszont életem egyik legtragikusabb eseményeként éltem meg a halálát. Ő volt az akire bármikor bármiben számíthattam. Aki öt éve kérés és kérdés nélkül befogadott kitagadásom után hasamban Jules-sal. Akivel együtt dolgoztam, mert nyugdíj után úgy érezte neki minden öröme a virágok - ennek ékes példája a kertünk – ezért nyitott egy virágkereskedést, nagyapám halála után pedig a bolt lett a mindene és a monacói villájuk - amire egész életükben spóroltak és nyugdíjas éveikben sikerült is megvenniük a lehető leggyönyörűbbet - mely tágas és pazar kilátást nyújt. A sors fintora, hogy nagyapám csak fél évig élvezhette ezt az idillt és magát a valóra vált álmot, ugyanis éppen Jules születése előtt néhány héttel hunyt el.

Mama rám hagyott az égegyadta világon, de mindent. Amit anya és a két nővérem sérelmezett a leginkább, bár egyáltalán nem érettem miért is, hiszen nekik mindenük megvan.

Anyának, a luxust igéző neve, amire annyira veri magát. Caria-nak, a vagyonos férje és New yorki fényűző élete, igaz érdekházasság volt az övé, soha nem hallottuk sírni emiatt a száját, tekintve, hogy ő a pénzhez ment hozzá és nem a férfihez, hát istenem kinek mi, de, mint legidősebb nővéremtől mi mást várhattam volna? Anya őt teljes szeretetben nevelte fel így nyilván teljesen ráütött, csak fiatalba, bár az a különbség, hogy anyának huszonkilenc évesen már volt gyereke, ráadásul Caria három évesen, a legidősebb nővérem viszont a pénzzel annyira nem élhet túl jó nemi életet ugyanis designer táskákon és cipőkön túl babával még nem ajándékozta meg. Enrichetta pedig, nos, ő Enrichetta. Az övé is érdekeken alapuló házasság – természetesen, ha a családom közegében maradok valószínűleg az enyém is az lett volna – viszont Enrichetta időközben beszerelmesedett és az orosz férjével Szentpétervárra tették át székhelyüket huszonhat évesen pedig egy ikerpár édesanyja.

Nem tartom velük a kapcsolatot. Sem a szüleimmel, sem a testvéreimmel. Ennek ellenére mire való a közösségiháló, ha nem erre? Ha nem arra, hogy csekkoljam hogyan él a családom azon része aki kitagadott és kiutált.

Caria, óriási influencer lett, de azt hiszem ő a legszomorúbb és elhagyott ember a kis maszkja mögött. Napi többszöri poszt, mindig valami egzotikus helyről és mindig valami pr ajándékkal, az add hashtag pedig elengedhetetlen a posztjai alatt. Enrichetta, ő egy teljesen más tészta. Alig vannak posztjai, kéthavonta egy és akkor is a gyermekei állnak középpontban, ami szerintem ritka cuki, de én Jules-t például nem tenném ki ekkora behatásnak.

Megálltam a fehér kőépület előtt, amin egy név állt, jellegzetes tipográfiával, amit a nagyi talált még ki. Filomena. Így hívták a boltot és a mamámat is, amit elsőkörben nagyapa vett, hogy nagyi egyik nagy álmát valóra válthassa. És mivel a vételi papíron a nagyi nevét adta meg, így ez lett az üzlet neve.

Egy metálszürke Ferrari parkolt le az épület előtt, én pedig görcsebrándult gyomorral néztem szét az úttesten és csak akkor léptem rá amikor megbizonyosodtam arról, hogy biztonságosan át tudok kelni.

-Hadd segítsek.-vette ki kezeim közül az egyik teli virággal lévő kosarat a férfi aki kocsijából kiszállva valószínűleg megunta, hogy a zárral bajlódok.

-Köszönöm.-motyogtam, majd ránézve adtam át neki az egyik kosarat.

Markáns állát pár napos borosta fedte, gyönyörű zöldes, barnás íriszei körül fáradt, fekete táskák éktelenkedtek és több napi nem alvásról vagy egy elég durva bepiálásról tettek tanubizonyságot. Akárhogy is, a férfi aki előttem állt minden álmom megtestesítője és netovábbja volt, az abszolút ideálom. Ezért zavartan nyitottam ki az ajtót és léptem be a kis üzletben amit virágok illata lengett be.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok! 🙈💖
Lassan, de biztosan haladva lassan Charles is színre lép...
Csodaszép hétvégét kívánok és vigyázzatok magatokra? 💖