𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

-Mosolyogj.-fordultam a lány felé miközben a derekánál fogva a kamerák kereszttüzében szorosan közelebb húztam magamhoz.

-Minek?-nevetett fel halkan. –Maszkban vagyunk úgysem fogja látni senki.-érvelt értetlenül.

-Akkor legalább húzd össze a szemed, hogy látszatja legyen.-kérleltem szememet forgatva.

-Miért akarod ennyire azt aminek értelme sincs?-tette ujjait a nyakkendőmre, hogy megigazítsa.

-Mert gyönyörű vagy amikor mosolyogsz, és ezt látnia kell a világnak.-néztem szögegyenesen előre, hogy még véletlenül se kelljen ránéznem.

-Azta Charles Leclerc bókólt.-jelentette ki döbbenten. –Ha ezt tennéd minden beszélgetésünk alkalmával talán nem lennél ennyire kibírhatatlan számomra.-nézett rám.

-És, ha én éppen ezt akarom? Hogy én legyek az az ember akire, ha csak gondolsz az utálat jusson eszedbe?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-Hülye vagy? Miért akarnád ezt?-méregetett döbbent tekintettel.

-Ezt nem itt kéne megbeszélnünk.-kaptam észbe. Sőt igazából sehol sem kéne erről beszélnünk.-dugtam zsebre a kezeimet.

-Majd a repülőn.-suttogta.

-Na ott meg pláne nem.-nevettem fel kínosan.

-Miért?-nézett rám ártatlanul. –Mert pontosan tudom, hogy amúgy mi is jár a fejedben és tudom mi lenne, ha te meg én összezárva egy szűk helyen utat engedve az egymás iránt érzett gyűlöletnek és frusztrációnak cselekednénk? Te is érzed, én is érzem. Ma este pedig kötetlen vagy és igencsak benned van a feszültség?-fejtegette ártatlanul. –De ez ugye csak egy alaptalan elmélet.-tette hozzá.

-Persze, hogy az.-bólintottam nagyot nyelve. –És amúgy meg.-néztem rá csábos mosolyra húzva ajkaimat, bár pontosan tudtam, hogy ő ezt nem láthatja. –Barátnőm van, akit nagyon szeretek és nem lennék képes megcsalni.-néztem rá. És hazudtam. Persze, hogy hazudtam. Hiszen égett bennem a vágy, a vonzalom egy olyan nő után és iránt akiről pontosan tudtam, hogy sohasem lehet az enyém. Hiába kelt életre a fantáziám, és a második agyam, ezzel tökéletes alapanyagot szolgáltatva a fotósok hadának, hiába tudtam, hogy az ami bennem van nem helyes jelen esetben ez nem érdekelt. Az agyam elborult és egyszerre akartam Lisat egy eldugott sarok mélyére vinni ahol felnőtt filmeket megszégyenítő dolgokat művelek vele, és egyszerre akartam a lehető legtávolabb szegletben tudni.

Óriási vihar dúlt bennem és esélyem sem volt legyőzni.

-Gyere.-suttogta Lis miközben tekintetével engem pásztázott.

-Miért?-kaptam rá döbbenten a tekintetem egy pillanatra azt képzelve, hogy tökéletesen hallotta a gondolataimat.

-Mert megérkezett Mick és Corinna. Most ők vannak a soron, már ami a fotózást illeti.-billentette oldalra a fejét, a történelem egyik legsikeresebb autóversenyzőjének felesége, és fia felé.

-Oh oké.-ráztam meg a fejem, hogy észhez térjek.

-Jól vagy?-tette kezét a vállamra Lis miközben ráncolt homlokkal méregetett.

-Persze. Megyek iszok valamit. Kérsz te is? Nem? Remek, ne is igyál. Mindjárt jövök.-meg sem várva a válaszát léptem el tőle és próbáltam minél messzebb és távolabb jutni.

Lis az a nő volt akit soha sem szabadott volna megismernem. A nő aki ritka kevés idő leforgása alatt kihozta belőlem azt az énem amit még, Giada sem tudott, pedig az ami köztünk volt tényleg nagy szerelem volt. Lis egyszerre perzsel fel és hűt le. Mellette minden pillanat egy kicseszett hullámvölgy. Egy olyan szörnyű körforgás ami nekem semmi biztonságot és józanságot nem nyújt. Márpedig nekem szükségem van a megszokott nyugodtságra, biztonságra, kiszámíthatóságra.

-Mit adhatok?-hajolt közel hozzám a szőkehajú pultos lány, mintha a lágy, halk zene miatt amúgy ne hallottam volna tökéletesen.

-Semmi erőset.-jelentettem ki tudván, hogy ma még lesz egy utam haza magával a nővel aki a ciklon fogalom megtestesítője, és józannak kell lennem, nehogy valami olyan történjen aminek nem lenne szabad.

Bár ez is olyan relatív. Szabad és nem szabad. Mindigis tudtam hol vannak a határaim, erre jön ő, és, mint tornádó forgat fel bennem mindent. Piszkosul vonzódtam Lishez, és pontosan tudom, hogy minden szempontból ez a legrosszabb ami csak történhet.

-Szó szerint ragyog.-állt meg mellettem Seb. –Vajon hány tonnát nyomhat annyi Swarovski?-elmélkedett mellettem miközben ajkaihoz emelte a poharát. -Bár ez a kérdés nem csak az én fantáziámat izgatja.-töprengett el miközben ízlelgette a poharában lévő italt. –A legtöbb nő is tudni akarja ezt a benfenntes infót. A legtöbb férfi pedig azt, hogy ki ez a gyönyörű nő és miért pont veled érkezett. Elég sokan fogják még ma megkörnyékezni. És viccen kívül mondom amennyire gyönyörű ezt mind meg is érdemli.-nézte a lányt.

-Seb te amúgy miről beszélsz?-nézetm rá értetlenül.

-Jaj ne legyél már ilyen hülye és vak.-forgatta meg szemeit. -Anno az első díjátadómon én is ugyanígy néztem Hannára. Ott volt a szerelem és a vonzalom lángja a szememben, és amikor csak egy férfi is megkörnyékezte míg nekem fontosabbnál fontosabb emberekkel kellett pofavizitet tartanom a féltékenység, mint olyan felemésztett. Erre te mit csinálsz? Szabad prédaként kiveted ezt a kincset a tömegnek. Szóval meg kell kérdeznem mégegyszer. Te teljesen hülye vagy?-nézett rám miközben mosolyogva beleivott a poharába én pedig Lis felé kaptam a fejem aki szélesen mosolyogva fogott kezet egy férfivel. A szmokingos idegen a füléhez hajolva sugott valamit amin Lis lesütött szemekkel szélesen mosolygott.

-Barátnőm van.-érveltem miközben leraktam a poharam és zsebre dugtam a kezem.

-Van, persze. De rá soha a büdös életbe nem néztél így.-mutatott Lis felé a poharával.

-Semmit sem tudsz Seb.-néztem rá döbbenten.

-Az megeshet. És őszintén? Nem is akarok tudni semmiről, mert egyáltalán nem tartozik rám. De az az ürge ott láthatóan nagyon azon van, hogy Lisa-Jane ma ne veled menjen haza és, ha továbbra is itt állsz velem a tervét végre is hajtja. Még valamit el kell áruljak. Én ezt a helyedben nem hagynám. Szóval, mint csapattárs a csapattársnak, menj és mentsd meg a főnökünk szívét attól, hogy összetörjön.-jelentette ki Seb. Pedig nem is tudhatta, hogy én vagyok az aki leginkább veszélyes a szívére, mert összetörhetem. Végül bólintva hagytam ott Sebet és tanácsát megfogadva indultam meg a nő felé.

-Lis még rengeteg embernek be akarlak mutatni.-tettem a kezem a derekára. –Elnézést.-néztem az évekkel idősebb féfire, majd eltereltem onnan List.

-Baj van?-nézett fel rám.

-Nem csak, ha egy kicsivel tovább maradsz mellette, ma este nem én vittelek volna haza.-mondtam miközben Seb szavaira emlékeztem.

-És ez zavar?-nézett mélyen a szemembe.

-Nem. De törött szívvel a munka sem megy jól.-érveltem.

-Aggódsz a szívemért, de édes.-nevetett fel, majd nevetése udvarias mosolyba váltott át miközben a csapat befektetőivel váltottunk pár szót.

Lis ragyogott egész este, és nem, határozottan nem csak a csodálatos ruhájától, hanem a kisugárzástól, mely fantasztikus személyét körbelengte.

Nem akkor először és nem is utoljára futott végig az agyamon az a gondolta, hogy évek óta nem a megfelelő nő pózol mellettem és hívja magát a barátnőmnek.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!

Ma hihetetlen, de végre minden elmaradt kommentre tudtam válaszolni.

És csak megköszönni szeretném azt a nagy támogatást amit kapok tőletek hétről-hétre, részről részre.

És akkor most jön kérdések sokasága.

Milyen volt a hosszúhétvégétek?

Mi a véleményetek a tegnapi futamról?

Ugye nem csak én könnyeztem meg a Carlando pillanatot?

És nem csak én örültem szívből Sidnek és az RB-nek?