Syraxnak elég kényelmetlen mind a Leorym combjain ülés, mind a helyzet. Mint valami gyerek, úgy bújik a vállába - de így sem tud eltűnni a helyzet elől legnagyobb bánatára. Az elf türelmesen vár pár percig, hátha abba hagyja az ölében ülő a ,,nagy drámázást" -mert neki többnek nem tűnik- majd ismét a kezébe keszi az események folyását. 

Kezeit derekára vezetve emeli meg azt kissé majd elhelyezkedik behatolásra készen. Ez után lenyomja a sárkányát említett részénél, így az nem tud mást tenni mint magába fogadni a szőke férfiasságát. 

A feketeség tehetetlenül nyög fel majd ajkait beharapja hogy hangját tompítani tudja. Teste az érzésre megfeszül akár a kifeszített íj, kezei csak még jobban ökölbe szorulnak. 

-Lazulj el, úgy jobb. -fülébe búgja a maga szinte már túl édesnek csengő hangján. Így eléggé nehezére fog esni mozgatni, csak ezért mondja. 

-Mondani könnyű. -szinte már sziszegi ahogy fogai közt préseli ki szavait. 

-Csak egy ajánlat volt. -saját csípőjét kicsit megmozgatja jobbra balra majd lök rajt egyet. 

Mivel sem reakció, sem reagálás nem jön, így csak egy vállvonással nyugtázza magának, a dolgot.  Nem én nem fogok tudni ülni, hanem ő. 

Mozogni kezd s egy idő után, -mikor már kicsit sikeredett a házi kedvencének szokni, azaz lazult egy kissé- az ölében ülőt is mozgatni kezdi. Nem húzza sokáig a ,,kínzást", miután elsül szinte kilöki az öléből és elkezd öltözni. Inge begombolása alatt rápillant, a félszemű az ágyon hasal és deréktól lefelé magára húzott egy takarót -mivel öltözni lusta, mutogatni viszont nem fogja magát akkor se az elfnek- és megpillantja a mély barázdákat melyek hátát díszítik. Néhányon majdhogynem átlátszik a feketeség gerince. Egy sunyibb mosollyal hajol le hozzá majd karmol végig a sebeken miközben nyakára egy vérző harapást generál ajándékul. 

-Majd otthon kapsz egy hosszabb menetet, most dolgom van. -a feketés tincsek közé futtatva ujjait összeborzolja azokat.

-Nem kell... -mormogja a párnájába.

-Hogy mondod? -füléhez hajolva búg bele melynek hatására a sárkány összerezzen.

-Sehogy.. 

-Jól van, én is így gondoltam. -fülét is még kicsit megrágcsálja majd visszaegyenesedik. 

Leorym az öltözést befejezvén kicsit megigazítja ruháit majd elhagyja a szobát. Csak az ajtó csukódása után emeli fel fejét Syrax majd ujjait lassan végigfuttatja a nyakán így vérét letörölve. Egy sóhaj után kel fel majd kezd öltözködni. Ki akarja deríteni, tényleg az volt-e Az, akire gondol...

*********************************************************

Nah, ezt a rész is meghoztam ^^ Remélem tetszett. Elnézést hogy ilyen rövid, de késésben vagyok ^^" Ha már tegnap egy fiktív -nemazleszúgyse- vég ötletet hoztam kérdésnek, ma az a kérdésem, mit gondoltok, Syrax mit gondol Leorymról? Hogy viszonyul hozzá belülről? Nah, de én most megyek is, a következő részt szerintem csak szerdán tudom hozni ^^"