Syrax ugyanabban a fotelben ül mint előző este s most is olvas. Azonban ahogy Leorym majdhogynem viszi magával az ajtót mikor belé kis híján kiugrik az ülőalkalmatosságból - háttal ül s nem számított a hirtelen érkezésére gazdájának. Ahogy hátra pillant, abba a sötétséget árasztó arany szempárba állapodik meg kissé értetlen tekintete. Hirtelen valami rossz érzése támad s máris tudja hogy neki annyi - ismét - pedig most tényleg nem tett semmit. Hirtelen megszólal az elf ellentmondást nem tűrően. 

-Ide hozzám. -pár lépést még tesz a szoba közepe felé, de előtte kulcsra zárja az ajtót.
-Igenis... -leteszi a könyvet s jobbnak látja ha azt teszi amit parancsolt neki a szőkeség azaz felkel a fotelból s mellé sétál. 

A szőkeség a fekete kincsek közé túr ezzel együtt azokra rámarkolva s kissé lenyomja a sárkány fejét saját szintjére. Ajkaira követelőző csókot nyom, a feketeség próbálna elhúzódni amiért egy jó erős ütést kap hasába. A fájdalomtól nyikkanva kissé összegörnyed. Az elf fogaival bele-bele mar a puha ajkakba, amit a sárkány inkább már csak összeszorított szemekkel tűr. 
Kis idő elteltével elereszti a sárkányt ajkaival s az egyik fotelbe leülve rántja maga elé majd kényszeríti térdelésbe. 

-Ha egyszer is harapni mersz akkor neked véged. Világos? -Syrax lesütött tekintettel bólint- Jó fiú. -Leorym lágyan megcirógatja az álla alatt ám most is elhúzza fejét a sárkánya.
Arcára fogva húzza vissza, magához minél közelebb, másik kezének két ujját végighúzza a feketeség alsó ajka mentén. Az érintése mentén kissé elnyílnak a sárkány kis párnácskái s ezt kihasználva vezeti két ujját szájába. Nyelvét kezdi masszírozni melynek hatására Syrax nyála kissé megered szája egyik sarkánál.
Lassan kezd kissé elernyedni a sárkány teste, az elf combjaira kissé rátámaszkodik. Egy idő után Leorym kihúzza szájából az ujjait. Syrax kissé bizonytalanul pillant fel rá, hogy most mi lesz. A szőkeség legombolja a nadrágját majd az alsójával együtt lejjebb húzza. Ismét a feketeség hosszú tincsei közé markol és kezdődő merevedéséhez nyomja annak arcát.

-Kapd be. -hangzik az ellentmondást nem tűrő hang. A sárkány hezitál- Gyerünk már. -jó erősen megcibálja a feketeség haját. 

Tettét újra ismételnie kell, mivel a sárkány nem tesz semmit. A második után Syrax tekintetét félre vezeti majd bekapja gazdája tagját. Az elf haját tépázva diktálja a tempót ahogy fejét kell mozgatnia. A feketeség hosszanti körmei a hófehér combokba mélyednek vörös vért serkentve ki onnan, bár a lábak tulajdonosát ez most nem érdekli. Gúnyos vigyorral szemléli házi állatkáját ahogyan az kínlódik miközben egyre jobban nyomul szájába és le torkán.

Elég sokáig kínozza ezzel sárkányát majd egyszer tövig magára nyomja annak fejét s torkába élvez. Addig nem ereszti míg kénytelen-kelletlen le nem nyeli az. Azután kihúzódik szájából s ,,kedvesen" oldalba rúgja Syraxot akik köhögve terül el a földön. Vet rá még egy lenéző pillantást majd visszahúzza magára ruháját s áttelepszik az ágyra a takarót is magára rángatva. 

-Kutyának a földön a helye. -csak ennyit szól még hozzá majd elfordulva tőle hajtja fejét nyugovóra. 

Aznap éjszaka a sárkány alig aludt valamit, mivel ha az esti ,,mulatozás" nem lett volna elég számára rémálmok gyötörték, s azokban mindig ugyanarra az időpontra és helyre került vissza. Mikor szüleit lemészároltál a szeme láttára...

**********************************************

Na, sziasztok ^^ Hogy tetszett ez a rész? Kezeket fel, aki behúzna a szöszinek. *jelentkezik xD* Mo, de mindegy is. Egy olyan kérdéssel fordulok hozzátok hogy mi legyen még a folytatásban mivel eddig találtam ki. Csak annyit kérek, az ötletek közt NE legyen hogy főszereplőink egymásba habarodnak.

További szép napot, hamarosan jelentkezem~