- Amy...- szólaltam meg suttogva, de nem válaszolt.
Elaludt. Megint.

Az ölembe vettem, majd visszasétáltam vele a kosárpályára hogy összeszedjem a cuccainkat.

Hazavittem. Újra Mark nyitott ajtót.

- Áhh, Scott !- mosolygott rám.
- Jó estét, Mr.Thomas. Hazahoztam a lányát.
- Igen, látom. Köszönöm. Bejössz ?- vette át a lányát.
- Nem, mennem kell haza, de köszönöm. Viszlát.
- Szia, Scott !- köszönt el, majd becsukta előttem az ajtót, én pedig hazasétáltam.

- Leszállhatnál Amy- ről.- szólalt meg Jorj, aki az ablak mellett állt a nappaliban, így végig nézve a jelenetet.
- Nem te fogod eldönteni.
- Tönkre fogod tenni !- kiabált rám.
- Meglehet.- vigyorogtam rá.
- Dögölj meg, Scott !- lökött meg, majd felrohant.

Felsétáltam a lépcsőn, majd lefürödtem és beestem az ágyba.

Tényleg ezt akarom ? Tönkre tenni Amy-t ? De hát nem tett ellenem semmit...és nem érdemli meg...meg...alapból 13 éves és..ahh...és olyan aranyos....

Most komolyan..miért kell ilyen korán kelni ?
Jah, várjunk már ! Szombat van...
Aham...akkor ez nem az ébresztőm, csak hívnak.

Amy...Amy ???!

Rögtön felvettem.

- Szia, Hercegnő !- szóltam bele mosololyogva. Miért mosolygok ?
- Szia, Scott ! Figyelj csak...lenne kedved megtanítani engem gördeszkázni ?- kérdezte félénken, én pedig felnevettem.
- Miért én? Jorj ?- kérdeztem meg, ugyanis az öcsém a legjobb barátja, aki nem mellesleg gördeszkázik.
- Nem ér rá...- szomorodott el.
- Rendben. Fél óra múlva találkozunk kint. Ne hozz semmit. Leteszlek.- magyaráztam.
- Oki. Szia !- és letettem.
Felöltöztem, (kép) majd reggeli rutin, és megvoltam. Felkaptam két deszkát és csomagoltam pár szendvicset plusz nasit.

Mikor kimentem Amy már kint álldogált a házunk előtt.

- Szia Szépség !- mosolyogtam rá.
- Szia !- viszonozta gesztusomat.
- Mehetünk ?- kérdeztem.
- Hova ?- nézett rám furán.
- A deszka pályára.-nevettem el magam, majd megfogtam a kezét.
- Oké.- sütötte le a szemeit, miközben összekulcsoltam ujjainkat.

Hamar oda értünk, ugyanis nincs messze.

- Na, tehát...-kezdtem bele, miután lepakoltam a cuccokat.- Állj rá erre a deszkára, majd óvatosan kezdd el rajt lökni magad. Nem olyan nehéz, hidd el. Itt leszek mögötted. Ne félj. Nem engedem, hogy bármi bajod essen.- magyaráztam folyamatosan a szemébe nézve, mire bólintott.
- Rendben.- sóhajtott fel.

Ráált a deszkára. Kicsit megtoltam, ő pedig óvatosan lökni kezdte magát.
Már tök jól ment neki, mikor kicsúszott alóla a deszka. Majdnem fejre esett, de időben megfogtam a derekát, majd felállítottam.

- Nincs semmi bajod ? Jól vagy ?-kérdezgettem aggódva.
- Persze. Köszönöm.- mosolygott rám.
- Alap.- vigyorogtam vissza.
- Na, gyerünk. Ha így haladunk, talán még pár trükköt is sikerül majd megtanítanom.
- Tényleg ?-csillant fel a szeme,mere nevetve bólintottam.
- Tényleg.- válaszoltam, mire ugrálni kezdett.

És tényleg. Este fél ötre egy csomó trükköt megtanult.

- Huhh...- ült le kifáradva a padra, majd kivette a táskámból az utolsó szendvicset
- Ügyes voltál.- ültem mellé, mire rámmosolygott, és beleharapott a szendvicsbe.
- Kérsz ?- nyújtotta felém, mire egy nagyot haraptam a kezében tartott sajtos-sonkás-kukoricás-majonézes szendvicsből, erre felnevetett.
- Aham.- vigyorogtam tele szájjal.
- A felét már meg is etted.- nevetett.
Megvontam a vállam.
- Most már menjünk, mert kezdd hűvösödni. Még a végén megfázol...- álltam fel, mire bólintva lenyelte az utolsó falat szendvicset, és ráált a deszkára, amit eddig használt.
Felvettem a cuccaimat, majd rákulcsoltam ujjaimat Amy-éire, és én is felpattantam a deszkára. A hazafele vezető út csendesen telt. Megátunk a házuknál, majd Amy szembe fordult velem.
- Köszönöm, hogy megtanítottál deszkázni.- nézett rám, mire elmosolyodtam.
- Nincs mit, Hercegnő.- ráztam meg a fejem. Amy felcsapta a gördeszkát amin gurult,majd felém nyújtotta.
- A tiéd.- nyomtam vissza felé, mire mosolyogva megölelt, és suttogott egy "Köszönöm"- öt.

- Hé...- szóltam utána, mikor az ajtójukat nyitotta ki.
- Hmm ?- fordult vissza.
- Nyolckor a dombon ?
- Ott találkozunk.- bólintott, majd becsukta az ajtót.

Hazasétáltam.
Bementem a konyhába, hogy egyek valami finomat, viszont ott nem a hűtő volt az első dolog, amit megláttam. Bethany...

- Te mi a faszt keresel itt ?- meredtem rá.
- Beszélnünk kell...- lépett hozzám közelebb.
- Nem érek rá !- meredtem az órára, ami fél hetet mutatott. Még elkészülök, leugrok a boltba, csomagolok kaját...stb....

- De ez fontos...- rebegtette műszempilláit. Komolyan..14 évesen műszempilla?
- Akkor lökjed gyorsan.- mekkorát röhögnék, ha azt mondaná, hogy terhes..😂
- Terhes vagyok.- aham...nem....
Annyira lesápadtam, hogy csak na. Tény, hogy már párszor lefeküdtünk, de nem lehet terhes !
- Most csak viccelsz, ugye ?-néztem rá nagy szemekkel.
- Nem, Scott, nem viccelek...

Halihó !
Na, szerintetek mi lesz a vége ?
Scott el akarja majd vetetni a babát, vagy megtartja, és örökké elfelejti Amy-t ?