Mosolyogva aludtam el.

Reggel hiper-szuper gyorsan kipattantak a szemeim, és gyorsan el is készültem.

Izgatottan futottam le a konyhába.
Miért is izgulok én ?
Áhh, biztos csak a fogadás miatt...

Azaz csak futottam volna, ugyanis kiabálást hallottam, ami onnan jött.

- ...érdekelsz ! Az lesz a legjobb, ha most elmész !- hallottam anya kiabálását.
- El is megyek ! Nem is tudom, hogy hogy lehettem együtt egy olyan senkivel, mint amilyen te vagy ! Hamarabb le kellett volna lépnem, mielőtt még a nyomorult fiaid megszületnek !!- hallottam apámat is. Fater elment mellettem, ugyanis megálltam a lépcső aljánál.

Hallottam, ahogy anya felzokog, így odafutottam a konyhába, ahol anyu összekuporodva sírt.

- Ssh..minden rendben lesz, mama !- öleltem magamhoz, és simogattam meg a fejét, de ő csak megrázta azt.
- Nehm, khicshim, shemmih shem lhesz rendhbehn..- szipogott. Alig tudtam leszűrni, hogy mit mond, de sikerült összeraknom.

Utáltam őt így látni...

- Jó..-törölgette meg a szemeit, majd felállt.- Nincs több sírás, minden rendben van, kincsem. De sietnünk kell, mert nem akarom, hogy elkéssetek az iskolából.- igen, anya mindig is ilyen volt. Mindig a saját problémái elé helyezte másokét, akárkiről volt szó.
Utoljára magamhoz öleltem.

- Szeretlek, anya.- pusziltam meg a homlokát, ő pedig megsimogatta a hajam.
- Én is szeretlek.- mosolygott rám, de tudtam, hogy belül összetört.

Elment az étvágyam, úgyhogy nem reggeliztem. A fiúk semmit sem tudnak, ők még javában aludtak mikor ez az egész történt.

Mikor elindultunk a suliba Amy- ék Jorjék nyakába ugrottak, viszont én meg sem szólaltam.
Most nem volt kedvem ehhez az egészhez...

Nem érdekel a fogadás ! Kurvára rossz volt anyámat így látni. Ha megszerettetem magam Amy- vel, aztán miután meghúztam otthagyom, akkor lehet, hogy ő is olyan lesz, mint amilyen most jelen pillanatban anya...

Jorjékat meg amúgy sem érdekli, hogy Evan szopatja őket.

Viszont...mi lesz, ha Evan addig elmegy, hogy megfenyegeti az öcséimet ? Vagy csak egyszerűen meg akarom szerezni Amy-t. Nem tudom, hogy miért. Tetszik, hogy ilyen elérhetetlen. Meg akarom szerezni. Meg akarom törni.

Amy egész úton furcsán méregetett, mert meg sem szólaltam, csak lehajtott fejjel sétáltam mellettük.

Mikor viszont odaértünk a suli elé, Jackék elmentek, Beca pedig ment velük.

Itt az idő.

Amy mellé lopakodtam, majd kivettem a kezéből a telefont.

- Hé, Add vissza !- nézett rám.
Aranyos, mikor mérges. Ilyenkor felhúzza az orrát, és összevonja a szemöldökét.

- Vedd el, hercegnő !- mosolyogtam rá, mire unottan rámnézett.
- Ez nem egy kibaszott könyv.- nézett rám.
- Nem, mézespuszedlim. Ez a valóság.- nyávogtam.
- Nem is ilyen a hangom !- morcoskodott újra.
- Kéred a telefonod ?- emeltem fel az eszközt, mire ugrálni kezdett. Szép lassan a falhoz hátráltattam, majd lefogtam a csuklójat

- Na, baba. Most mit fogsz csinálni ?- hajoltam hozzá közel.
- Te mit fogsz csinálni ?- kérdezett elhaló hangon.
Adtam egy puszit a szeme mellé, majd az arccsontja mentén, majd megálltam a szájánál.

Végigsimítottam rajta. Istenem, de puha...

Odahajoltam hozzá, és már majdnem megcsókoltam, mikor kikapta a kezemből a telefont, és meglengette a szemem előtt.
- Ennyi vaaaagy !- nyújtotta rám a nyelvét.

Lehajtottam a fejem, majd elsétáltam.
- Most komolyan itt hagysz ? Nem is küzdesz ?- kiabált utánam, én pedig felé fordultam.
- Nem akarsz engem. Így semmi értelme.- vontam meg a vállam.

Ekkor beugrott valami.

- Majd a szünetben találkozunk, cica !- mosolyogtam rá, majd visszafordultam az iskola felé, és beléptem az ajtón.

Tuti, hogy hogyha én nem szerzem meg, akkor valaki más fogja. Az a valaki pedig vagy Jorj lesz, vagy Evan.

Meg kell szereznem.

Szünetekben végig Amy- vel voltam. Csesztettem szegény lányt😅.

Aztán mikor hazaértem felkaptam a sporcuccom.

Tudtam, hogy ma is megy futni. Vittem kosárlabdát is, mert úgy terveztem, hogy elviszem kosarazni.

Kiléptem a kapun, majd megindultam a domb irányába.
Amy már ott ült a dombtetőn, ugyanúgy két zacskó Chips-szel és Coca Colával. Leültem mögé, majd átkaroltam a derekát, mire ijedten hátranézett.

- Nyugi, csak én vagyok.- nevettem ki, mire tarkón csapott.
- Huuuuu ! Hoztál kaját ?- nyúlt a táskámért, majd kiborította a tartalmát.
Pár darab szendvics, sprite és két zacskó chips.

- Huuu ! Te csináltad ?- harapott bele az egyik sajtos-sonkás-kukoricás szendvicsbe, én pedig bólintottam.
- Hát ez kurva jó.- hülledezett, én csak nevettem.

- Elmegyünk kosarazni ?- tartottam fel a kosárlabdát, miutan Amy befalta a szendvicset.
- Öhh...nem tudok...- hajtotta le a fejét zavarában.
- Az nem probléma.- ráztam meg a fejem.
- Hát jó, menjünk.
- Hát jó ?- ismételtem meg, majd felálltam.
- Hát jó.- bólintott.

Felhúztam Amyt, majd visszapakoltam a sporttáskámba.

- Indulhatunk, kisasszony ?- nyújtottam felé karomat.
- Indulhatunk, uram.- karolt belém, majd elnevette magát, ami engem is mosolygásra késztetett.

Elindultunk a kosárpálya felé, közben egy csomót nevettünk.

Aztán mikor oda értünk, elengedett, majd ledobálta a cuccait a földre.
Miután leutánoztam tettét, mellé álltam. És elkezdtük.

- Te hazudtál !- néztám rá csodállkozva, miután belement a palánkba a labda, így 12.-jére. És ezek közül 5 csontnélküli.

Amy felnevetett, a vállát pedig megvonta.

- Megesik !- vigyorgott.
- Na várj csak !- mosolyogtam sunyin, Amy arcáról pedig lehervadt a vigyor, majd hátrálni kezdett, miközben én egyre közelebb értem hozzá.
Aztán elkezdtem felé futni, ő pedig hátat fordított, és elkezdett rohanni.

Végül -egy hosszú futkározás után- hátulról elkaptam. Egy mezőn voltunk. Mindenhol fű vett körül.

Amy felnevetett, majd lerogyott velem együtt a fűbe, ami puha volt, és körülbelül a vádlim közepéig ért.

Amy belefeküdt a fűbe, én pedig elengedtem, majd melléfeküdtem.

Néztük az éget, ahol pár fehér felhő éktelenkedett.

- Nézd, ott ! Az ott egy sárkány !- mutatott egy felhőre.
- Nem igaz ! Az egy kígyó, lábakkal !- mondtam mosolyogva.
- Úgy érted, gyík ?- nevetett.
- Persze. Mint te !- néztem rá vigyorogva.
- Ha-ha ! De vicces vagy !- forgatta meg szemeit mosolyogva.
- Tudom ! Én vagyok Mr.Viccmester !- vigyororom lekaparhatatlan.
- Aham. Átállítom a beceneved messengeren.
- Miért, eddig mi volt ?- húztam fel a szemöldököm.
- Egy seggfej a szomszédból.- nevetett fel, majd tekintetével újra az eget pásztázta.
- De én Scott vagyok. Bizonyára összetévesztessz az öcséimmel.- ragadt az én tekintetem is az égbolt felé.
- Jorj-ék nem seggfejek !- szólt rám.

Pár percig csendben maradtunk, aztán Amy megszólalt.
- Néha úgy érzem, Jorj kicsit többnek tekint engem, mint egy barát.- sóhajtott fel halkan.
- És ez baj ?- néztem rá.
- Igen, baj. Mert ő a leggjobb barátom- ült fel, aztán folytatta.- Ha megtudja, hogy én nem érzem azt, amit ő, akkor tönkremegy a barátságunk.- hajtotta le a fejét, majd láttam, ahogy egy könnycsepp legördül az arcán, amit aztán követett a többi. Na pont ez volt az, amit nem akartam. Sírni látni.
Elég volt anyámat látni összetörni.

Meg akartam ölelni, viszont mielőtt bármit csinálhattam volna, felállt.

- Csak tudod...nagyon szeretem őt ! De csak mint bátyám. Nem úgy, mint ő engem. És ez kikészít. Mert nem akarom őt elveszíteni.- járkált.
- Figyelj..- álltam fel, majd elé álltam, és megfogtam a kezeit.
- Ha tényleg szeret téged, akkor meg fogja érteni. Ha szeretsz valakit, az a legfontosabb, hogy boldog legyen. Tehát ha Jorj szeret téged, akkor ezt fogja a szeme előtt tartani. Nyugodj meg, oké ? Én itt leszek.- nyújtottam ki a karjaim, amik közé Amy rögtön bevackolta magát. Visszafeküdtem a fűbe, Amy pedig rám. Átkaroltam vékony derekát, viszont a jobb kezével a balomért nyúlt, és összekulcsolta ujjainkat.

Azt hiszem, kezdek beleszeretni ebbe a lányba....