1 évvel később

Chuuya szemszög

Tora-val küzdöttünk ketten, de a nyerésről messze voltunk. A szőke lány hasba rúgott, amire már aktiváltam is a képességem, de erélyesen rám szólt.

- Közelharc van! - lendítette a fejem felé a lábát, de blokkoltam.

- Mész te a picsába! - kiabáltam rá majd újabbat ütöttem, amire Tora állkapcson vert. Dazai kihasználva a nő figyelmetlenséget kigáncsolta. Tora még fordított rajta egyet és így sikerült úgy fognia a nyakat, hogy ha egyet roppant megölje.

- Egyezünk ki döntetlenben - ajánlottam fel, amire a szőke bólintott és leszállt arról az idiótáról. Végigfutottam a rajta a tekintetem majd felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem. Tora elfogadta a kezem, majd mikor felállt letörölte az izzadságot a homlokáról. Sötét sport toppja a testére feszült és kiemelte nőies vonásait. Hátat fordított nekem és így a lentebbi szépségét is volt esélyem megcsodálni. A szőke nő egész teste izmos volt, de mégis volt benne valami nőies kecsesség. Vállai hiába voltak szélesek nem tűnt férfiasnak. Kinyitott egy üveg vizet majd csücsörítve inni kezdte. Azok az ajkak, az őrületbe kergettek.

- Van új ügyünk? - kérdezte Dazai miközben nekiállt nyújtani.

- Van - emelet el Tora az ajkaitól az üveget. - Drogot kaptunk.

- Jó is az - morogtam majd ledobtam a felsőm azzal a határozott szándékkal, hogy elmegyek zuhanyozni.

- Várj meg! - szólt utánam a szőke majd a törölközőért nyúlt. Ajkamba haraptam, de csak láthatatlanul. Utálom, ha velem zuhanyozik, de ezt mégse mondhatom neki.

- Nem akarsz erről leszokni? - kérdeztem, miközben levette a nadrágját is.

- Társak vagyunk. De ha prűd a kisasszony kimegyek én - vigyorgott rám, amire csak megforgattam a szemem és beléptem a függöny mögé. Még pont volt annyi rés, hogy lássam, ahogy levetkőzik. Hátát karmolás nyomok díszítettek. Combjai fehérek és hosszúak voltak. MInden porcikája ontotta magából az erőt. Hosszú, szőke haját konytba kötötte majd belépett a zuhanyzóba. Nem mertem odanézni, fülemben dübörgött az ér.

- Csak nehogy erekcióm legyen - villant be ezredjére is az agyamba. A lehető leggyorsabban lezuhanyoztam, de még mindig folytattam magamra a hideg vizet, hogy elcsituljanak a gondolataim.

- Te még fürdesz? - kérdezte Tora miközben leállította a vizet.

- Ja - vakkantottam oda. Láttam a függönyök közötti résen, ahogy kiszáll majd törölközőbe csavarja magát és kimegy. A fejemet a hideg csempéknek döntöttem. Nyugodj meg, csitulj el, minden rendben van.

Pár perc múlva én is kimentem egy törölközővel a derekamon.

- Tora hol van? - kérdeztem Dazait, aki addigra már rég felöltözött szokásos sötét kabátjába és fehér ingébe, sőt még a kötések is a testén voltak.

- Kiment. Szerintem cigizik - felelte, amire én hümmögött valami majd az egyik szekrényhez lépve én is nekiálltam felöltözni. Vörös hajam egy év alatt már megduplázta hosszát ezért felkötöttem majd felvettem az ingem és a nadrágomat.

- Kimegyek - szóltam oda Dazai-nak majd a tetőre mentem. Ott volt Tora. Szőke haját leengedte, így rendezetelül hullott a vállára és a hátára. Méreg zöld, bő pulóvert viselt egy feszülős farmerrel. Lábain acélbetétes bakancs feszült egyetlen kiegészítő gyanánt.

Közelebb léptem hozzá. Neki támaszkodott a falnak. Egyik lábát kecsesen megtámasztotta rajat majd a szájába vett egy szál cigit. Kotorásztam a zsebemben és felé nyújtottam az öngyújtómat és ő elfogadta a lángot. Cigarettája meggyulladt. Lassan beleszívott majd kifújta. Ezt megismételt egy párszor, miközben én fölé tornyosultam. Bent tartotta a szájában a füstött, amire közelebb hajoltam és a számba fújta. Egy pillanatig csak meredtünk egymás szemébe. Megsimítottam az arcát, de eltolta a kezem. Ellépett tőlem, amire a karja után kaptam, de egyetlen pillantásából tudtam, hogy jobb ha elengedem. Pillantásokkal váltott csatánk ezzel véget is ért, de a szívem még mindig zakatolt.

Dazai szemszög

Már jócskán elindultunk a dílerekhez, amikor kirobbant az első vita Tora és Chuuya közt. Csak lehunytam a szemem és hátra dőltem az ülésen. Addigra már teljesen megszoktam, hogy folyton egymást ölik. Kinyitom a szemem és pont ebben a pillanatban látom, ahogy Tora felpattan és a vörös nyakához fog egy kést. Minden mozdulatából sőt egész lényéből árad a hideg elegancia és a félreismerhetetlen profizmus. Ahogy rá nézek újra eszembe jut, hogy honnan is indultunk. Két nincstelen kölyök voltunk. Ahogy teltek az évek Tora szépen lassan magára vette ezt a hideg és könyörtelen maszkot, hogy megóvja magát az újabb sérülésektől és hogy elismerjék, mint Mori lánya. Egy idő után már csak miattam mászott ki mögüle. Olyan réginek tűnik az a lány, aki gyengébb volt nálam, de mégis a feljebb valóm. Min a ketten tudtuk, hogy gyengébb ezért én a vicceimmel oldottam feszültséget, de ő inkább elzárkózott, viszont Tora akkor került csak igazi hátrányba mikor Chuuya megjelent. Már mögöttem is méterekkel le volt maradva, de amikor a vörös a maffiához került, csak még nagyobb lett a közte és köztünk lévő távolság. Chuuya képessége sokkal erősebb volt mindig is, mint Tora-é vagy az enyém, de a lány még mögöttem is le volt maradva taktikából és fizikumból is. Ott megérezte az igazi hátrányt, akkor döntötte el, hogy soha nem adja fel a harcát magával és az élettel.

11 hónappal korábban

Nagy csörömpölés hallottam az edzőterem felől kora hajnalba, azért lementem megnézni, de ami odalent fogadott arra nem számítottam. Tora volt odalent. Szemeim elkerekedtek, ahogy megláttam. Vékony, formás teste verejtékben úszott. Halántékáról csepegett a víz. Lábai remegtek és térdei is meg-meg csuklottak. Ökleit felszagaták az ütések, amiket a zsákra és a falra mért. A fehérre meszelt falon és a fekete zsák szövetén is jól kivehető volt néhány vérfolt. A sarokba dobott véres bandázs is igazolta, hogy nem néhány perce van odalent. Hosszú órák óta gyötörte a testét. Ahogy ránéztem láttam reszketni. Éreztem, ahogy a kétségbeesés belülről emésztette egész lényét. Minden porcikája reszketett, olyan volt, mint a sebzett vad. A láncait tépő farkas és a legszörnyűbb az volt, hogy tudta, hogy sose lehet szabad. Mögé léptem és megérintettem a vállát. Megfordult és amint meglátta, hogy én vagyok a szemeiben lévő harcias tüzet felváltotta a kétségbeesés. Térdre hanyatlott és sírni kezdett. Én voltam az egyetlen, akiben annyira megbízott, hogy megmutatta gyengeségét. Átöleltem őt, amire eltolta a karjaimat és felpattant.

- Támadj! Támadj rám Dazai! - üvöltötte teli torokból és a szemeiben egyszerre uralkodott félelem és mérhetetlen vágy a harcra. Eleget tettem a kérésnek. Néhány ütés után megragadtam a torkát és a falnak szorítottam. Körmeit a kezembe vágta, de egy pillanatra se eresztettem a nyakát. Szemeit újra elfutották a könnyek, de nem sírt. Lassan eleresztettem és így Tora a földre hanyatlott. Óvatosan magamhoz öleltem, amire kitört belőle a zokogás. Az az igazi mély és fájdalmas üvöltve sírás, amit semmi és senki nem tud igazán csitítani. Olyan erősen kapaszkodott belém, hogy néhány kisebb sebet és lila foltot is hagyott a karomon.

- Sshh..nincs semmi baj...semmi baj... - próbáltam csitítani. Azon kevés alkalmak egyike volt ez, amikor megnyíltunk egymásnak. Megtörtént, de sose beszéltünk róla.

- Hogy nevezhetném így magam vezérnek?! - üvöltötte. Hangja éles volt és éreztem benne a pokol lángjai, amik a lelkét égették. - Gyenge vagyok! Kibaszott gyenge Dazai! - vágta a homlokát a mellkasomba.

- De mindent meg fogsz tenni, hogy erősebbé válj - töröltem le a könnyeit.- Hidd el, én tudom - csókoltam rendezetlen, szőke tincseire.

- Mi lesz ha nem sikerül? - kérdezte szipogva.

- Akkor újra és újra neki fogsz vágni. Ismerlek és tudom, hogy sose adod fel - simítottam végig könnyes arcán. Ahogy akkor a szemébe néztem tudtam, hogy győzni fog, de csak ennyi év távlatából tudom megmondani, hogy mennyi vért is verejtékezett, mire elérte a csúcsot.