Sziasztok. 😊 Hogy vagytok? Itt volna az új rész, remélem tetszik. Jó olvasást. ❤

Eren nem tud egy helyben ülni,
A hadnagyhoz akar felmenni.
A sebei már meggyógyultak,
Távozásról orvosok szóltak.
Feláll, majd elindul felfele,
A parancsnoki emeletre.
Megáll Levi irodájánál,
Még nem megy be, vár.

Majd bekopog. Várja a választ.
Levi hadnagy így felel:-Ki az?
-Hadnagy, Eren vagyok.-válaszol.
Nyílik az ajtó, Levi ül ott.
-Hadnagy, miért hivatott engem?
-Tch. Takarítani, te szerinted?
A fiú értetlenül ott áll,
A hadnagy a székéből feláll.

Húzza Erent, a falnak tollja.
Gyorsan ajkait megcsókolja.
Ízleli, harapja a száját,
Öleli közben a derekát.
A fiún szenzáció fut át,
A köd elvakítja az agyát.
Miközben nyakát átöleli,
A Levi száját felfedezi.

Erent felkapja karjaiba,
Majd ráülteti az asztalra.
Ott csókolja a fiút tovább,
Letart, megszívja Eren nyakát.
A fiú felnyög, fura érzet,
Amit eddig sohasem érzett.
De a hadnagy tovább nem halad,
A nagy akció itt elmarad...

A fiú szemeit kémleli,
Kezeit az arcára teszi.
-Hadnagy...szeretem magát.-súgja,
Az érzéstől ki van pirulva.
-Én is.-a hadnagy válaszolja,
De komorrá válik az arca.
-Eren, rájöttem egy dologra.
Fog ez menni? Gondolj a korra.

-Vagy egy tucatnyi tényezőre.
Tudom, elsőként vallottam be.
De te szeretnéd, hogy együtt legyünk?
Szeretnéd, hogy így cselekedjünk?
Eren fontolja a kilátást.
-Igen, hadnagy. Nincs mit mondjak mást.
Nem érdekel a kor engemet,
Végighallgatom a szívemet.

-Hé, kölyök! Tegezz engem, kérlek.
-Rendben, Levi. Szeretlek téged.
Ott ülnek együtt nyugalmasan,
Elmélyülve sok gondolatban.
Levi aprót csókol ajkára,
A fiút még közelebb húzva.
A naplementét nézik onnan,
Zavartalanul, boldogságban.