Lara

***

-Olyan ügyes voltál! - dicsértem meg az öltöző előtt a fiút, aki ma megnyerte a mérkőzést.
-Köszönöm, Abby! - mondta fáradtan és menyizott az öltözőjébe. A félig kinyitott ajtó mögül visszanézett rám és furcsállva kémlelt engem.
-Nem jössz be?

Ugyan feszengve, de beljebb léptem. Pietro fáradtan vetette le magát a székébe majd ledobta az asztalra a boxkesztyűit. Kezeibe temette arcát majd sóhajtott egyet. Óvatosan mellé léptem és megfogtam vállát.
-Minden rendben? - kérdeztem mire ő bólogatni kezdett.
-Igen, csak fáradt vagyok! - felelte majd hátradőlt a székben és mosolyogva nézett végig rajtam. Én is mosolyogni kezdtem majd hirtelen ötletből vezérelve beleültem az ölébe. Féloldalasan ültem, félig átkaroltam nyakàt. A fiú láthatóan meghökkent cselekedetemre de egyből feloldódott amikor fejemet csupasz mellkasára fektettem. Hallottam szapora szívverését. Pietro kezeivel átölelt engem majd összekulcsolta azokat.
-Éhes vagyok. -szólaltam meg pillanatok alatt mire ő elnevette magàt.
-Mindig is tudtad, hogy hogyan kell elrontani egy ilyen pillanatot! - mondta majd elengedett engem így szabadon állhattam fel. Pietro hirtelen felpattant majd mosolyogva felkapott egy pólót és gatyát majd elfordult a zuhanyzó felé.

Amíg ő zuhanyzik, gondoltam, hogy játszok a telefonján. Régen, Mikor egy pár voltunk egyfolytában a másik telefonján lógtunk, nem voltak titkaink egymás előtt. Gondoltam bepróbálkozok a régi kódjàval. Bevált. A kapcsolatunk kezdetének a dátuma volt az. Mosolyogni kezdtem. Reflexszerűen léptem a jàtékokhoz, de valamin megakadt a szemem. Egy üzenet volt, egy lánytól. Tudom, hogy nem kellett volna de megnyitottam.

Lara: Ma is eszünk együtt?

Pietro: Nem, tudod ma mással vacsorázok.

Lara: oké

Pietro: Majd bepótoljuk Larám, ne aggódj!

-Mit keresel? - kérdésére összerezzentem majd remegve tekintettem fel a telefonból. Pietro az ajtónak támaszkodva nézett ràm, felöltözve.
-Semmit, én csak játszani akartam. - álltam fel majd odaléptem hozzá és kezébe nyomtam a készüléket. Kapkodva léptem a táskámhoz majd vállamra kapzam azt.
-Abby, minden rendben? - érdeklődött összezavarodva Pietro mire rögtön feleltem.
-Igen, persze csak menjünk enni.

***

-Nézd, Abby én bàrmeddig vàrok rád, de a kedves pincérúrnak véges az ideje! -szakítottak ki kedves szavai Pietronak az étlap leséséből.
-Rántotthúst és krumplit szeretnék kérni köszönöm! - adtam le a rendelést a tőlem alig pár évvel idősebb pincérnek aki fújtatva elment.
-Erre vártunk annyit? Mi jár a fejedben, édesem? - kortyolt bele italába a fiú és hátradőlt a székében.
Őszintén, minden gondolatom a titokzatos Lara körül forgott, de eszem ágában sem volt megosztani ezt Pietroval.
-Semmi, kifáradtam. - feleltem mire a fiú sóhajtott.
-Tudod, néha hiányoznak azok az idők, ahol bíztál bennem és mindent megtudtunk beszélni.
-Ki az a Lara? - a kérdés hirtelen csúszott ki számon én pedig mikor felfogtam, hogy mit kérdeztem már nem bírtam visszavonni azt.
Pietro félrenyelte az üdítőt, amit olyan boldogan ivott. Rámnézett és elmosolyodottt.
-Féltékeny vagy, Abby? - rakta le a fa asztalra a poharát a fiú, ami hangos koppanással érkezett le.
-Én? Féltékeny? Ugyan! - legyintettem nevetve de  a fiú csak nézett engem ezért folytattam.
-Csak tudni akarom, hogy hány lányt fektetsz meg a hàtam mögött.

A fiú szemei kikerekedtek és sokkolva nézett rám.
-Itt van a rántotthús krumplival a fiatal hölgynek, és a hamburger az úrnak. - helyezte le élénk az ételeket a pincér mire megköszöntük azt.
Megragadtam a villát és a kést majd elvágtam a húst és bekaptam a falatot.
-Abby hányszor kell elmondanom, hogy csak te vagy? Lara az egyik barátom, aki egy büszke családanya és három gyereke van. - kortyolt bele az italába.
Arcom égni kezdett és rettentő bűntudatom támadt. Kínos pillanat volt, szívem szerint elsüllyedtem volna ott helyben.
-Pietro én sajnálom! - kezdtem bele félbeszakított.
-Szóval féltékeny vagy! - gondolkodott hangosan és önelégülten hatradőlt a székben.