Kontaktlencse

***

Miután a fiú kimondta azt a három szót, szélsebesen hagytam el a szobájàt. Féltem, hogy ismét megszeretném, az pedig hatalmas csalódással járna. Főképp nekem.
Tegnapi ruhámat magamra húztam és kiléptem a szobàmból. Fehér hajam kiengedve omlott vállamra, hátam közepéig leért. Utam a nappaliba vezetett, ott pedig levágtam magam a kanapéra. Mellettem Steve ült, hatalmas táskákkal a szeme alatt és a tévét kapcsolgatta.
-Minden rendben van? - néztem rá, mire ő megrázta a fejét.
-Tony elköltözik, minket pedig kidob a toronyból. - alig hittem el, amit mondott.
-Micsoda? - kiàltottam el magamat, majd felpattantam és úgy néztem le az összetört hősre.
-De ezt nem teheti meg! Nekem nincs megtakarított pénzem, éppenhogy kihúztam idáig! - akadtam ki teljesen mire Steve vàllatràntott.
-Tony nem gondolt rànk. - felelte halkan mire idegesen megfordultam és elakartam hagyni a szobát.
Az ajtóban nekimentem valakinek, de nem foglalkoztam vele, csak elmotyogtam egy bocsánatott majd elhagytam a termet.
-Hé, Wav! - kiàltott utánnam atasha és utánnam kapott.
-Kérlek, engedj el, Nat! - kérleltem mire ő elengedte a kezemet, én pedig  kiléptem a friss levegőre.

Utam a medence felé vezetett, egy csobbabàst hallottam. A medencében talán Pietro úszott, de nem láttam arcát előlről, ezért nem voltam benne biztos. Aztán hirtelen fekémfordult és lepetten nézett ràm.
-Hát te? - úszott felém majd megàllt a medence szélénél és kiemelkedett a vízből majd mellém àllt.
Testéről csöpögött a víz, narancssárga, comközépig érő fürdőruhában àllt előttem. Haja vizes volt, de csak pár szála tapadt az arcára.
-Tudtad, hogy Tony kidob minket? - kérdeztem mire a fiú bólintott.
-Ezen akadtál ki ennyire?
-Nekem nincsen pénzem! - kiàltottam fel és kezeimet tehetetlenül széttártam.
-Be stresszelj ezen! Szórakozzunk! - mondta majd közelebb lépett hozzám és még mielőtt hozzàmért volna megkérdezte:
-Szabad? - vezette kezét derekamra majd hirtelen berántott a vízbe.
A hideg víz frissítően hatott rám, eltörölte az összes problémánat. A vízből egy erős kéz rántott ki. Hevesen kezdtem el köhögni majd Pietóra néztem.
-Pietro! - rivalltam rá dühösen mire ő menekülni kezdett.
-Pietro! - kezdtem el futni utánna, már amennyire a vízben lehet futni. Aztán a fiú hirtelen lemerült majd eltűnt. Egyszercsak kettő kar tekeredett derekamra, majd felemeltek. Felemelt, a víz felé majd beledobott. Kiemelkedtem a vízből majd nevetve töröltem meg szemeimet. Csak éppen arra nem számítottam, hogy a fiú konkrétan a képemben állt és engem nézett.
-Pietro! - suttogtam majd mellkasánál fogva arrébbtoltam őt magamtól.
A fiú lepetten nézte szemeimet majd megszólalt.
-Abby, az egyik szemed más színű. - morogta összezavarodva.
-Basszus! - suttogtam majd a kontaktlencsémet kezdtem keresni.
Pietro még mindig furcsállva állt elöttem, majd megfogta a kezemet, ezzel megállított a keresésben.
-Abby, mit csinálsz? - nézett szemembe én pedig sóhajtottam egyet.
-Keresem a kontaktlencsémet! - feleltem indulatosan mire ő meghökkent.
-Szemüveges vagy?
-Nem, csak elakartam tűnni előletek, ezért megkellett változtatnom az egész kinézetemet, a rohadt életbe már! - szememet egyfolytában a vízre tapasztottam, azt a fránya lencsét keresve.
-Abby, állj meg! - fogta meg vállaimat majd maga felé fordított a fiú.
-Kit érdekel az a rohadt kontaktlencse? Vedd ki a másikat is! Látni akarom a szemedet. - kérlelt mire idegesen fordultam el tőle majd nagy nehezen kivettem a másikat.
Pietro arcomat nézte, ahogy visszafordultam majd elmosolyodott.
-Szép vagy. - fogta meg arcomat mire fapofával válaszoltam.
-Tudom.
Pietro meglepődött majd felnevetett.