Hazugság hazugság hátán

-Mit gondol, Ön megfelelően kezeli az indulatait? - tolta fejjebb szemüvegét arcán, majd lepozott egyet apró,barna spiràlfüzetében. Bekatintotta golyóstollát és rámemelte élénk zöld szemeit.
Pillantására automatikusan lejátszódott egy emlék a fejemben.

-Mi az, hogy nincs tej? - csaptam idegesen a frissen mosott pultra, ami mögött egy ijedt eladó remegett.
-Elnézést, asszonyom, de elfogyott. A héten jön az utánpotlás! - mentegetőzött.
-Akkora bassza meg a tejét! - feleltem és becsaptam magam mögött az üveg ajtót aminek az üvege kitört.

-Teljes mértékben. -feleltem rezzenestelen arccal.
Írni kezdett.
-Csinálja a légzéseket? - pillantott rám írás közben.
Bólintottam egyet.
-Pont ahogy megbeszéltük. Három másodpercig be, majd öt másodpercig benntartom. Aztán kifújom. -bólogattam hihetően.
-Remek! - mosolyodtott el a pszichológus.
Ahogy kijátszottam az első kérdést, rögtön jött a másik.
-És mi a helyzet a stresszhelyzetekkel?
A távolba meredtem, nem figyeltem az előttem ülő nőre.

A személyzeti mosdó padlóján zokogtam. Számra nyomtam kezemet, hogy ne hallja senki síràsomat. A levegő fülledt volt, alig bírtam beszívni azt. Szívem dobogásával megegyezően remegett a lábam. Kezem, akár egy kocsonya, nem éreztem. Szédültem, egyre közelebb volt a wc ülnöke a fejemhez majd végül elsötétült minden.

-Megtanultam kezelni őket. - feleltem.
Noha ez badarság volt, úgy tűnt, Miss Jackson bevette a mesémet.
-Nézze Waverly, a legjobb egyetemeken tanultam. Évfolyam elsőként végeztem minden egyes évben. Külön szakkörökre  jártam, előadásokat készítettem el a többi diáknak. Nem tud átverni pár nevetséges hazugsággal. Mind a ketten tudjuk, hogy nem ok nélkül került ide és azt is tudjuk mind a ketten, hogy nem nagyon szívlel engem. -mosolyodott el fancsalin majd folytatta - Ezért nagyon örülnék, ha beszélne végre hozzám, és akkor előbb szabadulna! - dobta le maga mellé a mappàt.
-Mit gondol?

Rezzenestelen fejjel ültem a kanapén. Kezemmel játszottam, valószínűleg a mellettem lévő virág nagyobb társaságot jelentett mint én. Pár perc múlva rávettem magam, és szólásra nyitottam a számat.
-Nem beszélek magának. Úgyis csak átver, mint a többi. - mosogtam orrom alatt.
-Waverly, magának súlyos bizalmi problémái vannak, - mondta majd itt elgondolkodott és folytatta- és indulat kezelési is, emelett pánikrohammal is küzd, de ha nem nyit az emberek felé akkor nem fog tudni megvàltozni.
-Én nyitottam már párszor. - kaptam fel fejemet.
-És? - kérdezte.
-Mind átvert. - mosolyogtam keserűen.
-Lehet, hogy rossz embert választott. - találgatott Miss Jackson.
-Igaza lehet. Lehet Mr. Stark nem a megfelelő választás arra, hogy a problémáimat kiteregessem neki. - feleltem.
-Nézze, kettő éve jár hozzám, de még mindig nem jutottunk semmire. Erőltesse meg magát, mert ebből így nem lesz semmi sem! - közölte indulatosan.
Szavai fájtak, sőt megbántottak. Én igenis próbálkozom, de ez nem olyan könnyű mint amilyennek tűnik.
-Rohadjon meg! -szűrtem ki fogaim kozott.
-Megbocsásson? - kapta szemöldökeit az égbe az asszony majd közelebb hajolt hozzàm.
-Mondom rohadjon meg! - ismételtem meg magam majd felàlltam, feltéptem az ajtót és elhagytam a termet.

Bassza meg mindenki.

***

Bosszúállók.
Egy csapat jelmezes hős. Csodálatos és felejthetetlen dolgokat tesznek az emberekért, megmentik őket. Kívülről hibátlannak tűnnek de valójában nem azok. Belülről mind rohad, egytől egyig. Így van ez a híres Pietro Maximoffal is. De ez későbbi sztori.

Ahogy kiértem az utcára, arcba csapott a szellő. Hosszú, derékig érő fehér hajamba kapott a szél. Felvettem egy napszemüveget majd úgy haladtam tovább a zsúfolt utcán. Fejemet leszegtem, a járdát figyeltem egészen addig, amíg sikításokat nem hallottam.
Hallatán megfagyott a vér az ereimben. Ledermedtem és nem moccantam. Csak àlltam, nemtudtam sehogy sem lereagálni a dolgot. Ha valaki sikít ott nagy a baj. És ha nagy a  baj jönnek a Bosszúállók. Végre kapcsoltam és visszafordultam, távolodtam a sikítástól. Viszont a következő pillanatban az egyik lakóházról törmelék kezdett lepotyogni a járdára, majd végül megatta magát az egész ház és felém kezdett zuhanni.

És íme, az új történet. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért boldogan fogadom a kritikákat a kommentekben :).