-Haneul, remélem, még találkozunk. Nagyon jól szórakoztam ma veled .-mondja nevetve.

Nekem is mosolyra húzódik a szám, és válaszolok-Igen, én is jól éreztem magam. Talán valóban találkozhatunk még egyszer.

Ekkor Haenul még nem is sejtette mi történik még ezután...

2 hónap múlva

-Rendben gyerekek, adjatok be a dolgozatotokat!

Mr. Kim utasítására beadtam a dolgozatomat, majd Bae elhivatott a büfébe. Ahogy közeledtünk, hirtelen egy ijesztő kiáltást hallottunk. Szívem hevesen dobogott, és Bae-vel együtt a hang irányába siettünk. A csarnokból jött a hang.

A látvány sokkoló volt. Szüleim holtan feküdtek a folyosón, a szemük még mindig a rémülettől tágult volt. A falra véres betűkkel volt írva az üzenet: "MÉG NEM VÉGEZTEM!" Reszkető kezemmel próbáltam visszatartani a könnyeimet, de tehetetlennek éreztem magam.

Nem sokkal később a rendőrség is megérkezett, és én továbbra is csak néztem, ahogy a szüleim vértocsában feküdnek. Alig felismerhető arcuk mivel testüket megcsonkították. Pár perc múlva egy ismerős hangot hallottam meg hátam mögül.

-Haneul?- hallottam, meg San aggódó hangját, miközben kezét vállamra tette.

-San, mi történhetett? És az üzenet a falon... Ki lehetett ezt? Miért tették ezt a szüleimmel?

San megölelt, majd azt mondta: -Nyugodj meg, Haneul, mindent meg fogunk tenni, hogy kiderítsük, mi történt, és megtaláljuk a felelősöket. Első lépésnek be kell jönnöd velünk a kapitányságra.

Én csak bólintottam, mert képtelen voltam válaszolni.