Az emberek gyakran elfelejtik, hogy a külső megjelenés sokat tud nyomni a vonzalom kialakulásában.
Mikor megismered, már benned motoszkál egy érzés, hogy meg akarod érinteni. Hozzá akarsz szólni, elé állni, hogy elmondd milyennek látod.

De ezek mind külsőségek. A belső tulajdonságok vezetnek ahhoz végül, hogy a kezdeti vonzalom, izzás később mélyebb érzésekké váljanak.

Harry Potter pedig komolyan hitt abban, hogy az a változás, amin Pers keresztül ment érte, vezettek szerelemmé a szívében.
Talán még most is gyakran mogorva.
Talán még most is képes csipkelődni, szúrós sündisznó módjára piszkálódni, mégis...
Érezni rajta a szeretet, a törődést. Annyira figyelmes volt vele, amit nem lehetett megjátszani.

Piton mindent megtett érte. Ha kiejtett valamit a száján öt perccel később már a kezében tarthatta. Főleg, a mostani állapota végett...

Már lassan négy hónapja tisztában voltak azzal, hogy Harry gyermeket vár. Ez idő alatt keresztül mentek megannyi veszekedésen és problémán.

Augusztus végén jártak és Harry jelenleg úgy érezte ez lesz a nyár legmelegebb napja. Ő otthon volt kicsiny kertes házuk nappalijában. Mindig is szerette a szabadságot és a természetet, ezért nem is volt kérdéses Perselusnak anno, hogy egy kertes házban fog élni a párjával. A kertben csináltak helyet egy asztalnak és székeknek, hogy tudjanak grillezni és egyéb módon élvezni a természetet... És még egy lyukas locsolócső is szivárgott a kerítés mellett. Miért volt lyukas, ha varázslók voltak és simán meg lehetett volna javítani?

Egyszerűen nem akarták. Élvezték azt a meghitt légkört, ami azzal a szivárgó zajjal járt, plusz, amit Piton soha nem vallott volna be, hogy élvezte figyelni, ahogy párja nevet, miközben locsolja a füvet és a virágokat.
Ez volt az egyetlen, ami tényleg hétköznapi volt rajtuk. Mindketten varázslók voltak, és ennek ellenére mugli környékre költöztek. Harry kedvelte a muglikat és kedvelte a szomszéd nénit, aki mindig kedveskedett neki egy tálca finom, friss süteménnyel is ha úgy adódott. A kora ellenére soha nem volt elítélő a meleg párral. Sőt, mintha kifejezetten élvezte is volna, hogy a szomszédban nem egy hétköznapi vegyes pár él. Vagy csak ennyire szereti Harryt, aki néha gyermeki odaadással örül a magányos asszony társaságának.

Az a nap igazán meleg nyári nap volt. Fülledt és ezt a várandós férfi egyáltalán nem élvezte. Azt pedig pláne nem, hogy a tükörben reggel észre vette, a negyedik hónap elejére elkezdett gömbölydeddé válni alakja.
Ez pedig rá is nyomta a bélyegét a hangulatának. Szóval mikor Perselus Piton haza ért kedves kis férjéhez nem éppen az a megnyugtató légkör fogadta, amilyenre számított és amihez szokott.

Ugyanis Harry a nappaliban ült, a ventilátor mellett és a hasát be is takarta egy pléddel. A nagy meleg ellenére is!

- Rosszul érzed magad, Harry? - kérdezte a belépő férfi, miközben lepakolta a kezében tartott finomságokat rejtő zacskókat. A kedvese az állapotából kifolyólag igen kívános lett, mióta elmúltak a reggeli rosszullétek. - Talán szóljak Madame Pomfrey-nak, hogy jöjjön át és vizsgáljon meg?

- Nem kell - jött a morcos felelet. Sőt, még karba is rakta a fiatalabb férfi a kezeit és el is fordult párjától. Vagy legalábbis a fejét elfordította mindenképp.

- Akkor én csináltam esetleg valamit? - tudakolta sóhajtva Perselus, miközben a férjével szembeni fotelba ült és figyelte annak elég savanyú ábrázatát. - Most pont úgy festessz, mint én szoktam...

- Hogy mondhatsz ilyet?! - csattant fel Harry és még a szemébe is könnyek szöktek.

Ez pedig teljesen megzavarta a másikat. Próbált rájönni mi rosszat mondott?

- Harry, mi a baj?

- Nézz rám! - rántotta le magáról a plédet, hogy megmutassa kissé megnőtt hasát. Ez persze, alig volt még látható. Csak azért tudta megállapítani ezt Piton is, mert ismerte kívülről párja testét.

- Gyönyörű vagy - szaladt ki Piton száján, mire Harry meglepődve pislogott egyet. Túlságosan őszintén és akaratlanul ejtette ki ezt a bájital mester. Sose volt a nagy szavak híve. Ezért is tudta férje, hogy most komolyan beszél.

- Gyönyörű? - kérdezte halkan és szipogva törölgette a szemét.

- Az vagy, kedvesem. Mindig is gyönyörű voltál - suttogta közelebb lépve, majd fölé magasodott. - Meg tudom mutatni mennyire - Szinte dorombolta ezeket a szavakat, miközben orrával megcirógatta Harry nyakán a bőrt. Ezzel elérte, hogy benn rekedjen a levegő, és utána egy karcos nyögés kíséretében távozzon a másik tüdejéből.

- Mutasd meg... - kapaszkodott a fekete talárba. - Kívánlak... Egész nap...

- Akkor ezt orvosolni kell - mosolyodott el a férfi, majd felhúzva kedvesét terelte a szobájukba. Hamar levetkőztette a másikat.
Közben végig kedveskedő szavakat suttogott neki, amik mocskossá varázsoltak mindent... Hiszen ezek a szavak... Olyan ritkán hangzottak el, ritkán lehetett ezzel kedveskedni másnak...

Akarlak... Érezni... Megízlelni... Érinteni... Csókolni... Hagy tegyelek mocskossá...