A hangos zene dübörgő hangja elnyomta Micah felém intézett szavait, így csak bólogatni tudtam.

Kényelmetlenül éreztem magam öltözékem miatt. Egy fekete testre feszülő, egyberészes szoknyát viseltem, aminek a dekoltázs része mélyen kivágott volt, és a ruha alja a combomból is többet mutatott, mint amennyit kellett volna.
Barna hajam göndör fürtökben fodrozódott a vállamon. Kezemben egy pohár szeszesitalt tartottam, amit Daniel és Micah tukmált rám. Az illata zamatos volt, de az íze gyomorforgató hatást keltett bennem. Nem értem, mit szeret ezekben a többi tinédzser. Úgy látszik, rajtam kívül mindenki ujjongva kóstolgatja az italokat.

A mellettem lévő bátyám szinte már azt se tudta hol van, olyannyira elkábította őt az alkohol. Néha-néha a kezével megtámaszkodott vállamon, nehogy összeessen.

Így telt az idő, aztán nem sokkal később már csak azt vettem észre, hogy majd bepisilek. Pedig alig ittam valamit.

– Ki megyek a mosdóba! – ordítottam bátyám fülébe, aki csak hevesen bólogatott. Letettem a pultra a poharat, majd átaraszoltam az izzadó, részeg népen. – Bocsánat – motyogtam, félrelökve a nekem nyomodó embereket.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire átverekedtem magam a nagy tömegen.

Tekintetem körbevezettem, hogy merre induljak el a mosdó megkeresésére.

Szemem megakadt a lépcsőn, ahol egy-két szerelmes pár turbékolt. Nem törődve velük, nagy léptekkel haladtam felfelé. Szinte már kettesével szedtem a lépcsőfokokat, annyira siettem. Amikor felértem a tetejére, majdnem megbotlottam saját lábamban.

A nagy sietségtől kiffuladva támaszkodtam meg térdemen. A légzésem lecsillapítva újból felegyenesedtem. Egy hosszú, kivilágított folyosó tárult elém, ami csak egy irányba vitt.

Nem akartam áldozat lenni, ezért nem nyitogattam be a szobák ajtaján, hátha megtalálom a keresett a helyiséget. Lassan kullogtam a kihalt folyosón, míg el nem értem a végét, ahol nagy szerencsémre a megtaláltam a mosdót.

– Bingó! – mondtam büszkén kihúzva magam. Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, ami bent fogadott..... fájt.
Szemem tágranyílt a döbbenettől. Egész testemben lefagytam, kezeim közt az ajtókilincset szorongatva.
Aries és egy szőke hajú lány ugyanúgy nézett vissza rám. Mindannyiunknak kínos volt a helyzet. Vagyis nekem elkeserítő is.

– Boldog szülinapot. Öhm... Alice – ujjongott a lány. Kiszakítva magát barátja karjai közül, egyenesen hozzám futott. Az orrom egyből megcsapta drága parfümje erős, édeskés illata, amitől elfintorodtam.

– Alicia – javítottam ki.

A lány elválva tőlem egy utolsó pillantást vetett Aries-ra, majd kisettenkedett.

– Khm – köszörülte meg torkát a fiú. Azt hittem, mondani akar valamit, de ehelyett elsuhanva mellettem kifáradt a kicsi helyiségből. Egyedül maradtam. Összetörve. Szívem apró darabokra hullott szét. A felismerés , hogy nem érdeklem őt , és újfent senkiként tekint rám hűs zuhanyként ért.

Nagy lendülettel becsuktam magam mögött az ajtót. Hátam a hideg csempének nyomtam, majd annak mentén csúsztam le zokogva a padlóra. Nem érdekelt semmi. Az sem, ha valaki így talál rám. Csak ki akartam adni magamból a fájdalmat, ami bennem terjengett. Miért nem lehet minden úgy ahogy akarom? Miért kell szenvednem ennyit? És miért pont őt akarom, aki a legelérhetetlenebb számomra?

– Alicia? Mi a baj?! – lépett elém dülöngélve Micah, amikor megpillantotta kisírt szemeim.

– Semmi – mondtam lehajtva fejem, ezzel eltakarva búskomor arcomat.

– Akkor nem sírtál volna – mondta a fülembe. A zene még mindig fülsiketítően hangos volt. Alig hallottam a körülöttem lévőket, akik aggódva néztek rám. Kivéve egy embert. Aries-t. Ő továbbra is jól szórakozva terült szét a nappali kellős közepén, ugyanazzal a szőke lánnyal az ölében. Látszólag nagyon jól elszórakoztak, ami még szomorúbbá tett, de próbáltam nem sírni újból. Nem akartam, hogy mindenki lássa. Főleg a szülinapomon, ami az én napom, és senki sem ronthatja el. Még ő sem.

Elszántan rántottam ki Daniel kezéből a poharát, amit a számhoz emeltem, és egyhuzamra legördítettem torkomon a tartalmát. Az ital először marta a torkom, de utána kellemes érzés kapott el, s éreztem, hogy kezdek feloldódni.

Kivettem Micah kezéből is a poharat, az is ugyanúgy járt mint az ezelőtti. A negyedik után már nem is számoltam tovább a mennyiséget.