Hallom a gép csipogását. Hallom, ahogy az emberek beszélnek körülöttem. Mindent hallok, de válaszolni nem tudok, nem tudom ki nyitni a szememet. Nem tudok mozogni, a saját testem rabja vagyok! Próbálkozok mozogni, de nem, tudok, a testem nem engedelmeskedik. Ajtónyitódást hallok, és hirtelen valaki megfogja a kezem. –Jelenleg a barátnője jól van, az állapotát stabilizáltuk. De még komában van, 56% esély van rá hogy felkel. Sajnos nagy sebességgel  ment az autó ami elütötte, de szerencsére nincs belső vérzés. Beszéljen hozzá, mindent hall!-mondta valószínűleg az orvosom majd ki megy a teremből. –Szia kicsim.-halottam meg Cam hangját.- kérlek kelj fel, nem veszíthetlek el! Még csak most kaptalak vissza. – mondta elcsukló hangon. Próbáltam mozogni, megpróbáltam kinyitni a szememet. De nem sikerül. Nem engedelmeskedik a testem. Nem tudom, menyi ideje lehetek komában, de mindig próbálkozok hátha sikerül kinyitni a szememet, de folyton kudarcot vallok. Cam mindig beszél hozzám, most is. Elmondja, hogy mindig velem van, nem jár be a suliba, a többiek nagyon hiányolnak. Nyomott egy puszit az arcomra, utána pedig lágy csókot lehelt az ajkaimra, megpróbáltam kinyitni a szemeimet......

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Tudom nagyon rövidek a részek, de hétvégén lesz idom írni. Valami visszajelzést azért adhatnátok! De mind 1! Joó olvasat... 

xoxo Ivett *-*