A vonat és köztem már csak 200 méter volt. Ekkor valaki megragadta a kezem, és felrántott a sinek közül és szorosan magáho ölelt. Az ilata alapján felismertem. Chris.

-Honan tudtad hogy hol vagyok? - kérdeztem mikőzben magamhoz öleltem, és néztem a melettünk elsuhano vonatot.

-Ismerlek baba!-nyomott puszit a fejemre. Nem kérdezett semmit csak elindultunk haza.

Otthon amikor beléptem a napaliba minden szem rám tapadt. Ott volt Nick is. Elsőként Tom ölelt magához.

-Nem birtam volna ki ha elvszitelek! Luna én belehaltam volna. Te vagy nekem a világon a legfontosabb. Te! Anyira féltem hogy elveszitelek! Szeretlek Luna, mindennél jobban-szoritott magához, mire belölem kitört a zokogás.

-Én is. Szeretlek Tom!Sajnálom.-mondtam mikőzben még mindig magamhoz öleltem.

-Miért csináltad?-kérdezte a kanapén ülve Chris.

-Mert ő boldog nélkülem.-néztem Chris szemébe, ő egyből levágta hogy Nickre céloztam.

-Nem az!-mosolyogtt rám -tegnap fel keresett engem, hogy mivel tudna téged kiengesztelni. -biccentet az engem néző ex barátom felé.

-Ma a ribikével csokozogtatott egész nap. -mondtam a könyeimmel küzködve, itt már mindenki tudta hogy Nickről van szó.

-Ő kapott le. És azért nem toltam el magamtól mert fogadtam Joeval a sulibol hogy nem birom ki egy napig ugy hogy hagyom hogy csokolgasson. És nem birtam ki emrt amikor megkaptam az üzeneted egyből ide jöttem hogy ezt hogy értsem. De akkor már mindenki itt volt és mondták hogy várjam meg mig Chrisel viszaértek. Mert ő tudta hogy hol vagy. Akkor éreztem azt hogy nem tudnám elviselni ha miattam esne bajod.-mondrta elcsuklo hangon Nick. -Csak kérlek adj még egy esélyt.-nézett rám könnyes szemmel.

-Honnan tudjam hogy nem versz át megint? -kérdeztem

-Akkor kinyírom!-jelentette ki Tom.