Megállni készültem az ajtó mellett, mikor egy nagy mellkas nekem csapódott. Egy srác éppen ki akart fordulni a szobából. Kicsit meginogtam, de egyből karom után nyúlt.

-Bocsánat! Jól vagy? - hallottam aggódó hangját. Felnéztem a magas férfira, hogy válaszolni tudjak kérdésére, de.. az a magas, izmos alkat, azok a gyönyörű fekete szemek, hosszú fekete haja, amiből pár tincs a szemébe lóg..

-I-Igen. - szememet nemtudtam levenni róla.

-Sasuke, milyen feladatot kaptatok? - Naruto boldogsággal teli hangja zavart meg bambulásomban. Sasuke? Oda néztem az előttem álló férfi mellé. Sasuke ott állt hús-vér valójában.

-Itachi, most értél haza, de már dolgozol? - kérdezte Jiraiya. Én csak álltam egyhelyben mivel még mozdulni se mertem. Az Uchiha tesók?

-Áh, semmiség volt az egész! - legyintett a férfi.

-Már végeztünk. Megint egy gyökér kémet kellett kiiktatni. - forgatta szemét az öccse. - Ő ki? - mutatott rám. Éreztem, hogy arcomba jön az összes vér.

-Út közben ájultan találtuk, nem messze. - nézett rám a szöszi. Nem messze? Vagy egy kilométerre! - De nem emlékszik semmire.

-Oh, az baj. Én Itachi vagyok. - mosolyogva integetett nekem. Gyönyörű a mosolya.

-Sasuke. - bólintott ridegen.

-T-Tara. - mosolyogtam vissza. Naruto megindult az ajtó felé, szinte rátörte a nőre az ajtót.

-Banya, megjöttünk! Hoztunk valakit akit meg kéne nézni! - ordította.

-Mi megyünk akkor, sziasztok! - köszöntek el a testvérek. Jiraiya belökdösött az ajtón.

-A neve Ihashi Tara. Ennyire emlékszik. - lépett az asztal mellé.

-Értem, hány éves vagy? - könyökölt az asztalra.

-16, azt hiszem. - bólintottam, bár nem tudom mért.

-Látom Avarrejteki vagy. - biccentett, majd felállt az asztaltól. Oda lépett egy komódhoz és kutatni kezdett a fiókokban. Ki vett egy kis kötetet. Vissza ült az asztaljához és lapozni kezdte. -Ihashi Tara, 16 éves chunin szintű shinobi. Sikeresen végzett minden vizsgán, viszont jutsut nem használ. A klánját 10 éve lemészárolták. Meg van a lakhelyed is. - nézett fel rám Tsunade.

-Nem használ jutsut? - kérdezte Naruto.

-Gondolom taijutsut használ, mint Rock Lee. - válaszolta a nő.

-De van egy pecsét a hátán! - lépett hozzám a férfi. Megfordított és megint felhúzta a felsőm. Kisebbet sikítva kaptam melleimhez. Naruto mellettem állt és vigyorogva méregette. Perverz.

-Érdekes. - hallottam Tsunade hangját. - Majd megkérdezem a többieket és kiderítjük, higy minek a pecsétje.

Elmondtak minden tudni valót. Naruto önkéntesen jelentkezett, hogy elkísérne a lakásomhoz, hisz nem ismerem még a terepet.

-És.... mesélj magadról. Várj, ez hülyeség! -csapta homlokon magát. -Akkor mesélek én. Nos, a nevemet tudod. A barátaim, hát páran vannak, de Sasuke és Sakura a csapattársaim. Sakura szerelmes Sasukeba. - húzta el a száját. Igen, tudom. - Shikamaru! - kiáltott fel hirtelen. Boldogan integetett egy felénk közeledő copfos fiúnak.

-Sziasztok. - köszönt unottan.

-Ő itt Tara. Tuti nem ismered még! - bólogatott magabiztosan.

-Hát nem, nem ismerem. - rázta a fejét a fiú. -Shikamaru vagyok.

-Én Tara, de Naruto már mondta. - mosolyogtam rá.

-Naruto, nem láttad Sasuket? - fordult a fiú felé.

-De a banyától jöttek ki, mielőtt mi bementünk volna. Asszem' haza mentek. - válaszolt a fiú.

-Kakashi mondta, hogy szóljak nektek, délután találkozzatok vele. - indult tovább.

-Van kedved neked is jönni? - sétáltunk tovább. -Be mutatnálak nekik. - mosolygott le rám.

-Nem zavarnék? - húztam el a számat.

-Dehogy! Tuti kijönnétek Sakuraval. - remélem.

-Hát, felőlem. - rántottam meg a vállaim.

-Akkor délután jövök érted. - integetett, majd elfutott. Mellettem egy nagy épület állt.

-Harmadik emelet, második ajtó. - Csengettek fülemben a Hokage szavai. Felmentem a lépcsőn, az ajtó nyitva volt, bent viszont nagy rend. Beljebb mentem, előttem egy kisebb konyha volt, jobbra pedig kettő ajtó. Az ajtó felőli volt a fürdő, ablak felől a hálószoba. Bementem a szobába, egyszerű volt. Volt benne egy ágy, egy szekrény, egy íróasztal és kész.

ฅ^•ﻌ•^ฅ

Délután kopogtak az ajtón. Oda mentem és kinyitottam a személynek.

-Mehetünk? - kérdezte.

-Persze. - bezártam az ajtót mögöttem és már útnak is indultunk. Az egyik gyakorlópályára értünk, ahol már két ember ült a földön.

T.