A mugli holmik is lehetnek olyan királyak, mint a varázspálcák!

Angelica mugli faluban nőtt fel, ahol rajta és Remuson kívül nemigen élt más mágiával megáldott, így a lány rászorult arra, hogy ottani gyerekekkel játsszon.

Persze, ez egyáltalán nem okozott problémát számára.

A Roxforton kívül a varázslást tiltják.

A tikkasztó melegben pedig még kviddicsezni sem lehet.

Tehát elő kellett venni a vízi pisztolyokat.

A lány rengeteget játszott ezekkel a műanyag fegyverekkel fiatalabb korában, és ahhoz képest, hogy semmilyen varázslat, vagy bűbáj nem hajtja őket, remek szórakozás volt a melegben.

Angelica egy fa törzséhez lapulva fülelt.

Azonban nem hallott egyebet, mint a közeli patak csobogását, és a fák halk susogását a feje felett.

Úgy döntött, tisztán játszik, és nem fogja használni a farkasával járó hallást.

A kezében a műanyag csövet szorongatva kukkantott ki óvatosan a pillanatnyi menedéke mögül, majd gyorsan vissza is húzta a fejét.

Nem volt a környékén még senki.

Megnézte, mennyi vize van, azonban erősen fogyóban volt.

Ha most többen támadják, neki annyi.

Még egy emberrel talán elbánhat, de azzal is csak akkor, ha elég ügyesen taktikázik.

Tehát piszok gyorsan vizet kellett szereznie.

Már csak az volt kérdés, eljut-e a patakig, vagy sem.

Pár méterre volt a kis folyástól, annyira nem tűnt nehéznek.

Azonban nem tudhatta, az ikrek és Ginny vajon merre tengeti idejét.

Vagyis keresik egymást, illetve a lányt.

Kikukkantott ideiglenes, ám annál hasznosabb rejtekhelye mögül. A madarak csiripelésén és a patak csobogásán kívül semmit nem hallott.

Elindult, ügyelve minden mozgásra, amely szembetűnő volt.

Ágreccsenés jobbról. Odakapta fegyverét, és összehúzott szemekkel méregette a bokrot.

A levelek megmozdultak.

És Angelica elé totyogott egy mágiával átitatott gumikacsa.

A fenébe... átvágtak... – futott át a lány agyán a gondolat, miközben mögötte ismét zajt csapott valami.

Hátraarcot vágott, azonban már elkésett.

Az eddig száraz ruhája teljesen elázott, Fred pedig diadalittasan felkiáltott. Aztán, persze, ő is kapott rendesen a nyakába.

- Nyertem! – jelentette ki vigyorogva a fiú, vizes haját kiseperve a szeméből – Kérem a nyereményem!

- Te szárítod meg a ruhákat, rendben? – facsarta ki a vizet sötétbarna hajából Angelica, mire párjának lehervadt kezdeti mosolya.

- Ezt... ugye nem gondoltad komolyan? – pislogott nagyokat, amin a lány nem tudott nem nevetni.

- Látnod kéne az arcodat, Freddie – kuncogott tovább, ahogy megmerítette a patakban a pisztolyt.

- De most komolyan, mit nyertem? – guggolt mellé Fred, hasonlóképpen cselekedve.

- Nem tétre játszunk... de a kiskacsa nem volt rossz ötlet, ezt azért megjegyzem... És Ginnyék még játékban vannak.

- Nincsenek – rázta meg a fejét a fiú – George-ot lelőtte Ginny, én pedig őt. Jól eljöttél amúgy... És mi az, hogy nem tétre?!

- Ginny George-ot? – nevetett fel a lány – Komolyan?

- A legkomolyabban – bólintott – Tehát letagadom.

- Jó látni, hogy mennyire dúl köztetek a testvéri szeretett - jegyezte meg vigyorogva Angelica.

- Hogyne... de nekem akkor is kell a jutalmam! – makacskodott Fred, tovább feszegetve a témát, mire a lány megforgatta a szemeit.

- Mit szeretnél? Papírkoronát felirattal?

- Nem hangzik rosszul... de van olyan, amit jobban szeretnék – vigyorodott el, majd bedugta a vízi pisztolya dugóját, elvette a barátnője fegyverét is, és elvégezte rajta a vízmegtartó műveletét.

Aztán törökülésbe vágva magát az ölébe húzta Angelicát.

- Váó, ezt a nélkül is megtettem volna, hogy nyakon borítasz vízzel – fonta karjait a fiú nyaka köré.

- Hivatalosan a hasad és a mellkasod találtam el... aztán borítottam rád mindent – tette hozzá vihogva.

- Á, értem... most legszívesebben a patakba löknélek...

- És miért nem teszed? – vigyorgott, és közelebb vonta magához a lányt.

- Mert még jobban vizes lennék. Nem egyértelmű? – ráncolta a szemöldökét, mire Fred felnevetett – És különben is... túl kényelmes – helyezkedett a fiú ölében, majd a vállára hajtva a fejét újra összevizezte a már félig megszáradt, piros pólót.

- Ha az igazságnak nem is, legalább párnának jó vagyok – jelentette ki szórakozottan.

Azonban a poén mögött más is meglapult, Angelica pedig tudta jól, mi volt az.

- Nézd, Fred... annyira sajnálom, de tényleg nem mondhatok semmit... Dumbledore a lelkemre kötötte. Valami bűzlik a Roxfortban, és ki akarja deríteni, mi az. Nem mondhattam nemet az ajánlatára. Tudom, hogy mérges vagy, de azért vannak titkaim, hogy titeket megvédjelek – sóhajtotta gondterhelten a lány. Pontosan tudta, milyen érzései vannak a szeretett fiúnak. Ő is ilyen helyzetben van Lupinnal, aki még mindig nem hajlandó semmit sem mondani. Még úgy sem, hogy tud nevelt lánya Rendbeli tagságáról. És nagyon nem örül neki.

- Tudom. Legalábbis gondolom. Amikor eltűntél, azt sem tudtam, hol áll a fejem. A vizsgáim sem sikerültek valami fényesen... mondjuk, azok mikor sikerülnek? Mindegy... Rájöttem, hogy nem érdekel, ha nem mondod el. És, ha Dumbledore is benne van a dologban, rossz vége nem lehet, nemigaz? – vonta meg a vállát – Csak egyet ígérj meg nekem, Manó; ne halj meg.

- Na látod... ebben nem vagyok biztos. De a Roxfort a legbiztonságosabb hely, csak nem lesz baj – mosolygott fel a fiúra. És erősen remélte, nem beszéli be ezt sem Frednek, sem magának. Még előtte áll az élet, és miután bemutatott Voldemortnak, szeretne továbbra is fitten élni.

Tehát nem hazudhatott. Teljesíti a kötelességeit, és túl is éli őket.

***

- Nem vagytok normálisak – rázta a fejét Percy. Pizsamámban állt az ajtóban, és szigorú tekintettel meredt előre Ronra, George-ra, Fredre és Angelicára – Ha ezt anya megtudja, nektek annyi – rázta meg a fejét, és fentébb tolta a szemüvegét az orrán.

- Percy, ne izélj már! Harry lehet, bajban van! – szállt szembe bátyjával hősiesen Ron.

- Miből gondoljátok? – vonta fel a szemöldökét a legidősebb fiú.

- Percy! – nyögött fel egyszerre az ikerpár.

- Figyu, Weasley! – morrant fel idegesen Angelica – Harrynek mi vagyunk a családja. Kizártnak tartom, hogy ne válaszoljon a leveleinkre, és, hogy ne küldjön egész nyáron egyet sem. Ráadásul varázsolt a muglik előtt. Elhiszem, hogy téged ez hidegen hagy, de ne hátráltasd a mi munkánkat! – fonta össze a karját a mellkasa előtt, elég mérges ábrázattal.

Szerette Percyt, mert alapjában véve rendes srác volt, de a folyamatos elmélkedései és mellémagyarázása nem egyszer akasztotta már ki a lányt. Pont úgy, ahogy most is.

- Én nem... – mentegetőzött a fiú, mikor belátta, négy elszánt emberrel szemben semmi esélye – Falazok anyának... de érjetek vissza reggelre!

- Hogyne – vigyorodott el Ron, és összepacsizott a lánnyal.

Ezekután a négyes elkobozta Mr. Weasley autókulcsait, és a legnagyobb csendben osontak ki a varázsszerkezethez, hogy bepattanva a kék furgonba, célba vegyék a Privet Drive 4. szám alatt lakó Harry Pottert.