Egyre jobban teltek a napok, és már arra kaptak észbe a roxfortos diákok, hogy az első hét vége felé jártak. A következő napokban kerül sor a kviddics csapat új fogójának a kiválasztására, és Wood még mindig ott tart, hogy senkit nem tud meggyőzni, hogy jelentkezzen. Pedig már így is erős csapatuk van, hiszen a két terelő a két Weasley fiú, a három hajtó Alicia Spinnet, Katie Bell és Angelica, illetve Wood az őrző.

Csütörtök délután járhatott az idő. Éppen dupla gyógynövénytanról tartottak a kastély felé a harmadévesek, amikor a nagyteremnél berobbant Wood az ajtón, és magához hivatta a csapatot.

- Nem hiszitek el! - csapta össze a tenyerét, mire a lányok, és az ikrek összenéztek.

- Mit? - tette fel a kérdést Angelica.

- Nem itt mondom el! - tolta le Oliver a lányt, aki válaszul a magasba emelte a kezét. Wood hátra arcot vágott, majd a hetedik emeleti klubbhelységük felé vette az irányt.

- Kinyögöd végre? - csattant fel Alicia.

- Ha már ilyen szépen kéred - forgatta meg a szemét Oliver.

- Csak mondd már - sóhajtotta fáradtan Angelica.

- McGalagony professzor talált egy új fogót - jelentette ki büszkén. A csapattagjainak pedig egyszerre esett le az álla.

- És, ki az? - jött izgalomba Katie, és elkezdett fel-le ugrálni.

- Harry Potter - felelte büszkén a csapatkapitány. Angelica-ban pedig benn rekedt a levegő.

- De ő elsőéves, nem? - kérdezte a lány, reménykedve benne, hogy egy másik fiúról van szó. Nem mintha nem kedvelte volna a kis 11 évest, de volt benne valami furcsa, amit a lány nem tudott hova tenni, valamint Dumbledore kérése is aggasztotta.

- De, pontosan! - vigyorgott büszkén az ötödéves fiú. A csapat kérdőn nézett rá, mire azonnal neki fogott a magyarázatnak - McGalagony professzor kikért bűbájtanról, és bemutatta az új fiút. Azt mondta, igazi őstehetség, és talán kitérhetünk "az elsőévesek nem játszhatnak" szabályt. Ma délután megnézem, mit tud - ismertette a tervét - És szeretném, ha te is, Black, lejönnél velem - bökött a barna hajú lányra.

- Minek? - tette fel a kérdést, enyhe csalódotsággal a hangjában.

- Mert - adta a tömör választ Wood, majd feloszlatta a csapatot. Angelica még utána küldött egy elég csúnya pillantást, amiért elszúrta a délutánját, majd lehuppant az egyik fotelbe, és előhalászta a házifeladatát, amit még Piton adott nekik szerdán.

- Komolyan tanulni akarsz? - dőlt neki George a fotelkarfának. A lány bólintott, majd neki fogott a temérdek feladatnak.

- Nem vagy normális - röhögött Lee, és az üllőalkalmatosság háttámlájára támaszkodott. Fred a másik karfára mászott, majd áthajolt Angelica válla felett, és a pergamenre bökött.

- Azt elírtad.

- Tényleg... - motyogta zavartan a lány, majd a füle mögé tűrt egy hajtincset - Kösz, hogy szóltál - bújt bele még jobban a papírba, hogy a fiúk ne láthassák az egyre vörösödő arcát.

Miután Angelica végre végzett, kinézett az ablakon, ahol Woodot és Harryt pillantotta meg. A vállukra vetve egy-egy seprűvel vígan bandukoltak a kviddicspálya felé. Gyorsan összepakolt, és felszaladt a szobájukba a seprűjéért, elköszönt a fiúktól, és már rohant is a leendő fogó és az őrző felé.

Amint beérte a fiúkat, a tüdeje már szúrt a rohangálástól, és erősen lihegett.

- Bocsi a késésért - próbálta szabályozni a légzését Angelica, majd a fekete hajú fiúra mosolygott - Üdv a csapatban, Harry.

- Köszi - mosolygott vissza. A lány Woodra emelte a tekintetét.

- Szóval, én minek is kellek? - kérdezte határozottan, miközben beértek a pályára.

- McGalagony szólt, hogy válasszak ki valakit, aki átveszi majd a helyem, ha én végzek - rántott vállat. Angelica hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Hogy ő, mint csapatkapitány?

- Komolyan mondod? - bukott ki a kérdést a lányból.

- Természetesen. Miért, van talán jobb ötleted? - vonta fel a szemöldökét Oliver. Angelica végig gondolta. Az ikreket meg a legelvetemültebb idióta sem választotta volna csapatkapitánynak, Alicia kissé sértődékeny és hirtelen haragú, lobbanékony. Katie pedig túlságosan komolyan venné, és egyszerűen összeroppanna a semmitől.

A lány hápogott egy sort, majd nagy nehezen kinyögte:

- Nincs.

- Én is így gondoltam - bólintott vigyorogva a fiú, majd a labdák ládáját tároló szertárhoz sietett. Valamit ügyködött rajta, majd kitárta az ajtót, és megpróbálta egyedül kihúzni a nagy ládát.

Természetesen nem sikerült neki. Angelica és Harry vigyorogva összenéztek, majd szó nélkül mentek segíteni a ládával szerencsétlenkedő srácnak.

Miután nagy nehezen kicipelték a súlyos fadobozt, Wood felcsapta a tetejét, és neki fogott a magyarázkodásnak.

- A kviddicsben összesen 7 játékos van. Két terelő, ez Fred és George, három hajtó, ez Angelica, Katie és Alicia, egy órző, ez lennék én, és egy fogó, ez vagy te. Eddig érthető? - tartott egy lélegzet vételnyi szünetet. Harry bólintott, majd Oliver ismét bele fogott - Ezt a játékot négy labdával játszuk, de neked, jobb esetben, csak erre az egyre kell figyelned - mutatott a pici, aranyszínű labdára.

- Hogy-hogy jobb esetben? - tette fel az első kérdését az új fogó.

- Úgy, hogy a gurkók - mutatott Angelica két egyforma, bőrkötésű labdára - Igyekeznek letaszítani téged a seprűről. De az ikrek jó terelők, szóval, ha nem átkozzák meg a labdákat, nem lesz baj - biccentett mosolyogva a lány Harryre.

- Átkozni a labdákat? Ilyet is lehet? - csodálkozott el a fiú.

- Mindent el lehet átkozni, Harry - csóvalta meg a fejét Oliver - De, Angelica jól mondja, az ikrek tényleg jók, tehát nem lesz különösebb gond. Visszatérve a labdákra - fogott bele ismét Wood - Az utolsó, amit megmutatok az a kvaff. Ezt dobálja a három lány. Neked semmi közöd sincs ehhez a labdához - rántott vállat a fiú. Angelica megforgatta a szemét, majd a lába közé kapta a seprűjét.

- Kipróbáljuk, mit tudsz, Harry? - kérdezte vigyorogva a lány, majd felhúzta a seprű orrát, és már legalább 3 méterre volt a földtől.

- Még nem, Black. Először a szabályokat kéne tisztázni... - kezdte a csapatkapitány, de Angelica közbe szólt.

- Ne lökj le senkit a seprűről! Ne káromkodj! Ne nyúld le a terelők ütőit! Ne bántsd a társaid! Maradj a seprűn... - számolta az ujján a szabályokat a lány, amit Oliver egy fáradt mosoly kíséretében leintett.

- Ennél azért bonyolultabb.

- Tudom, de ezek a legalap szabályok - csóválta a fejét a lány.

- Rendben, akkor, Harry, figyeld meg ezt a kis labdát. Az előbb nem mondtam, de a neve cikesz. Rettentő kicsi, és fürge. Nehéz észre venni, de elkapni még nehezebb - szíjazta ki a kis aranylabdát Wood, majd a fiú kezébe adta.

Harry csodálkozva forgatta az ujjai között, majd visszaadta a csapatkapitánynak a lasztit.

- Szuper, most, hogy Harry végre a felét tudja a dolognak, gyakorolhatunk? - kérdezte Angelica, miközben törökülésbe helyezkedett a seprűn. Nem esett le, de nem is szabadott volna.

- Gyakorolhatunk - bólintott Wood, majd ő is, és a Potter fiú is maga alá kapta a saját seprűjét, és a levegőbe emelkedtek.

Kezdődhetett egy izzasztó, de annál szórakoztatóbb magán edzés.