Az első roxforti nap mindenkinek kemény, nem csak az elsősöknek.

Miután Angelicáék megkapták az órarendet, még idejük sem volt kibogarászni. Rögtön rohantak az első órára, amely dupla bájitaltan volt, a hőn szeretett Piton professzorral.

Kicsit késve ugyan, de mind a négyen megérkeztek, amit a tanárúr 5 pont levonással jutalmazott.

Már jól indítjuk az évet - gondolta a lány, de inkább csendben leült az egyik hátsó padba, mellé Fred dobta le magát, majd a mellettük lévőbe George és Lee.

Piton bele fogott az anyagba, és az elkövetkezendő félórában csak beszélt.

George annyira unta magát, hogy a kedvenc időtöltésébe kezdett bele, ami nem volt más, mint a székkel való hintázás.

Minden egyes lökésnél halkan, de annál idegesítőbben koppant egyet a szék első két lába. Pár perc múlva Piton "kissé" ideges fejjel fordult meg, majd hozzá vágta a pálcája segítségével a krétát a Weasley fiúhoz, aki a nem várt támadástól hátra esett.

Minden griffendélesből és mardekárosból kitört a nevetés. Piton alig bírt rendet teremteni. Végül 10 ponttal lett szegényebb a Griffendél, de ez kis ár volt a szórakozásért.

Az óra második felében egy új főzetet kellett elkészíteniük párossával, amit Angelica és Fred csak nagy nehezen hozott össze. Bár a lány tudta, mit kell csinálni, a fiú inkább hülyéskedett, de ezt Angelica nem tette szóvá. Inkább nevetett Freddel együtt. Ennek az lett a következménye, hogy párszor majdnem felrobbant az üst tartalma, de olyankor a lány mindig dobott bele valamit, amitől mégsem terítette be őket a zöld trutyi. Leenek és George-nak már nem volt ilyen szerencséje. Nekik kétszer is felrobbant, amiért már több pontot ugyan nem vontak le, de a két fiút a második robbanást után felkísérték a gyengélkedőre.

A csengőt követően egy emberként indultak kifelé, és a párokból egy a tanáriasztalra helyezett egy üvegcsét, ami a kész főzetet tartalmazta.

Angelica gyorsan lepakolta az üveget, majd, amilyen sietősen csak tudta, elhagyta a pincetermet. Ugyanis senkinek sem hiányzott újabb pont levonás.

- Ez kemény volt. Még jó, hogy te értesz a bájitaltanhoz, Manó - bökte meg a lány vállát Fred, amint újra a felső szinti folyosókat rótták.

- Ugye, milyen szerencse, hogy én itt vagyok? - villantott egy kihívó mosolyt a barna hajú a fiú felé. Fred játékosan összeborzolta a haját, majd beléptek az átváltoztatástan terembe, és kezdődhetett egy rém unalmas átváltoztatástan.

A nap további része eseménytelenül telt a két barát számára. George és Lee továbbra is a gyengélkedőn voltak, és kiderült, hogy Harryt sem szívleli Piton. Ahogy egy griffendélest sem.

Mágiatörténeten és átváltoztatástanon Angelica vissza szerezte az elvesztett pontok felét, és ahogy hallotta, Hermione sem teljesen hülye a mágiához.

Továbbá Wood tájekoztatta őket, hogy az első edzések két hét múlva kezdődnek, amikor találnak egy új fogót.

Az órák után Fred és Angelica útja a gyengélkedőre vezetett, ahol azzal szembesültek, hogy a két fiú egymást kergeti egy tárvanyitva lévő ablaknál. Madam Pomfreynak pedig hűlt helye volt.

- Merlin szakállára! Ti meg mi a jó pegazusszőrt csináltok?! - adott hangot Angelica a döbbenetének. Hiszen ennek a két idiótának semmi baja!

- Játszunk - felelte teljesen higgadtan George, majd megfogta a legközelebbi ágyon lévő párnát, és Leehez vágta.

Jordan elmotyogott egy nem éppen szép káromkodást, majd ugyanezzel válaszolt. A pálmát mégis Fred vitte azzal, hogy mind a két fiúhoz egyszerre vágott párnát.

- Nyertem! - jelentette ki büszkén. És kirobbant a párna csata. Angelicára rátört ugyanaz az érzés, ami az elmúlt két évben már annyiszor, miszerint ismételten ő tűnt a legértelmesebbnek.

Fáradtan sóhajtott egyet, majd ő is beszállt a háborúba.

Így játszottak jó pár óráig. Már odakint besötétedett, és aki nagyon fülelt, az egy-egy vérfarkas vonyítást is hallhatott a Tiltott Rengeteg fái felől.

Időközben a négy gyerek két csapatra bomlott, Fred és Angelica, illetve George és Lee.

Egyenlőre döntetlen volt az állás, és éppen Fred dobta a következőt, amikor benyitott Madam Pomfrey, és telibe kapta az arcát.

- Mégis mi a jó édes unikornist képzeltek magatokról?! - kérdezte vöröslő fejjel - Weasley, Black, az igazgatóiba, most!

- Melyik? - kérdezte szórakozottan George.

- Maga itt marad - adott választ az orvos, majd kitessékelte a két fiatalt a kórteremből. Amint a nő visszacsukta az ajtót, Angelicából és Fredből egyszerre robant ki a nevetés.

A hasukat fogva röhögtek, amikor megszólította őket egy ismerős hang.

- Mi a szórakozás tárgya? - kérdezte mosolyogva az illető.

- Dumbledore professzor - törölte le a könnyeit Angelica, majd összébb szedte magát. Mellette Fred még mindig vihogott, amit egy oldalba könyököléssel oldott meg - Éppen magához indultunk, uram.

- Gondoltam. Gyertek - intett, majd megfordult, és elindult. A két gyerek tétován követte végig a folyosókon, amíg egy kőszörny előtt le nem fékeztek - Citrompor - mondta Dumbledore, majd a szörny megelevenedett, és elugrott az útból.

Ha ket fiatal nem járt volna itt mar számtalanszor, biztosan megijedtek volna. Csakhát, ők már jártak itt egy párszor.

A professzor belépett a helységbe, amelyet a szörny nyitott nekik, majd ráállt a lépcsőre, amely, minr egy mozgólépcső, magától beindult, és utána sorban a két gyerek is a lépcsőn követte tovább az igazgatót.

Út közben egyikük sem szólalt meg, bár belülről röhögtek az egészen.

Dumbledore kitárta az ajtót, ami elé időközben érkeztek, majd helyet foglalt az íróasztala mögött. Intett Angelicának és Frednek, hogy üljenek le, mire a két fiatal elfoglalta a két kihelyezett fotelt.

- Hallgatlak titeket - fogott bele az igazgató. A ket harmadéves egymás szavába vágva magyarázta el a történetet, és a professzornak nagyon kellett figyelnie, hogy ne szalasszon el semmit. Bár ez kívülről nem látszott.

Nem szólt közbe, csak néha bólintott, vagy éppen közbe szúrt egy "folytassátok csak"-ot.

Miután befejezték a mesélést, Dumbledore egy darabig nem szólt semmit, majd közölte a bűntetést.

- Fred, te segíts Fricsnek. Majd szólok neki - biccentett a fiú felé, mire kiszakadt egy nagy sóhajtás belőle - Angelica, téged Hagrid gondjaira bízlak - bólintott egyet a lány felé is, mire az kapott egy szúrós pillantást a mellette ülőtől.

Fred és Angelica bólintottak, hogy megértették, majd menni készültek, de Dumbledore intett, hogy Angelica még maradjon.

A lány kissé értetlen arckifejezéssel ugyan, de újra helyet foglalt. Amint Fred elhagyta az irodát, az igazgató nem kertelt tovább.

- Szeretném, ha rajta tartanád a szemed Harryn. Gondolom ismered.

- Persze, uram, de... - vágott még értetlenebb fejet a lány. Egyáltalán nem értette, mégis miért kéne vigyáznia pont arra a fiúra. Hiszen semmi köze hozzá - Megkérdezhetném, miért?

- Mert én nem tudok a nap 24 órájában ügyelni rá - felelte gondterhelten. Angelica értetlen arckifejezése átváltott kíváncsivá. Úgy fürkészte tovább Dumbledore-t.

- Én sem teljesen... - vakarta zavartan a tarkóját a lány - de megpróbálom - bólintott egy hatalmasat, majd elköszönt, es elhagyta az irodát.

Út közben a klubbhelység felé mélyen a gondolataiba süllyedt.

Nem is az izgatta, hogy vajon milyen büntetést fog kapni Hagridtól, hanem sokkal inkább az, hogy miért akarja Dumbledore, hogy ő vigyázzon erre a Harry Potterre?

Hiszen semmijen kapcsolata nincs a fiúval azon kívűl, hogy Ron haverja. Nem is ismeri, csupán két napja. Akkor meg mégis miért neki kell vigyáznia rá?