Újabb nevek hangoztak el, amik a kis társaságot már annyira nem érdekelték. Aztán jött a várva várt név:

- Weasley, Ronald!

A süveg szinte el sem érte a fejét már kikiáltotta, hogy "GRIFFENDÉL,,.

Ron lepacsizott még pár ismerősével, meg azokkal is, akiket nem ismert, majd ledobta magát Harry másik oldalára.

- Ennyi. Éhen döglök - jelentette be.

- Ron, vigyázz a szádra- nézett szúrósan Angelica a fiúra.

- Nem vagy az anyám, Black! - szólt vissza Ron. Angelica olyan szemeket meresztett rá, hogy még Harry is jobbnak látta, ha a barátja befogja a száját.

- Az lehet, de ismerem anyukádat, és nagyon nem lesz jó vége, ha csúnyán beszélsz. Tizenegy éves vagy, nem tizenhat. Kérdezd meg a drága bátyáidat - mutatott az említett ket fiúra, akik már javában csinálták a fesztivált Leevel.

- Felőlem - rántotta meg a vállát Ron.

- Amúgy, eddig hogy tetszik a suli? - váltott témát a lány, de már nem tudtak rá válaszolni, ugyanis Dumbledore professzor felállt, és beszédet kívánt mondani.

- Isten hozott benneteket! Szívből köszöntök mindenkit az új tanév kezdetén itt, a Roxfortban. Mielőtt kezdetét veszi a bankett, szeretnék néhány szót szólni. Íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!... Köszönöm - fejezte be, majd leült, és folytatta a beszélgetést az egyik professzorral. Mindenki lelkesen tapsolni kezdett, ami pár percig még visszhangzott a hatalmas teremben, majd Angelica vállát megbökte valaki.

- Ő egy... egy kicsit bolond? - kérdezte a lánytól bizonytalanul Harry. Nagy, zöld szemeit a lány kék íriszeibe fúrta.

- Ő egy zseni, Harry! - kelt a professzor védelmére Angelica, majd meglátva a fiú ijedt arcát, fogott magán - De, igen... egy kicsit bolond - vont vállat mosolyogva, majd hátra dobta barna haját a válla felett, és szedett a tányérjára egy adag krumplit, majd sült húst.
Angelica nagyon szeretett otthon sütni, főzni, vagy éppen Remuson nevetni, miközben ügyetlenkedik, de a Roxfortos ételhez semmi nem volt fogható. Azok a házi manók alaposan kitesznek magukért, egy-egy ilyen alkalom miatt.

Lassan befejezték az étkezést, és elégedetten dőltek hátra a székeken. Hirtelen a fekete hajú fiú a lány mellett feljajdult és a homlokához kapott, de hamar le is engedte, és a tanári asztalt méregette.

- Mi a baj Harry? - fordult Angelica a fiú felé, aki egyből elhesegette a kérdést.

- Semmi... semmi - felelte, de továbbra is a professzorokat nézegette - Ki az a tanár, aki Mógus professzorral beszélget? - terelte a témát.

- Ezek szerint Mógust már ismered - mosolygott kedvesen Harryre a lány - Ő Piton. Jobb, ha nem húzod ki nála a gyufát. Elég kemény kötesű tanár. Bájitaltant tanít, de nyílt titok, hogy a sötétvarázslatok kivédésére fáj a foga, amit viszont Mógus tanít. Ha valaki, hát Piton rendkívül jól ismeri a fekete mágiát - magyarázta jókedvűen Angelica, Harry pedig odafigyelt minden egyes szóra.

- Nagyon guszta - jegyezte meg az egyik ház kísértet, nevezetesen Félig Fej Nélküli Nick.

- Ön nem... - kezdte Harry, mire Angelica befogta a száját. Mindig is érzékenyen érintette a szellemet a halála, nem hiányzik, hogy kiboruljon.

- Majd' négyszáz éve nem ettem... - kezdte Nick a szokásos szövegelését. Angelica fáradtan sóhajtott egyet, majd unottan hallgatta a hosszú beszédet, miszerint Nick nem evett már négyszáz éve, és hiányzik neki a kaja. Illetve bemutatkozott, majd hirtelen Ron csapott az asztalra.

- Tudom, hogy ki vagy! A bátyáim már meséltek rólad! Te vagy Félig Fej Nélküli Nick!

- Lekötelezne, ha... - kezdte védeni magát, de egy drága szőke tizenegy éves közbe vágott. Ha Angelica jól emlékezett, talán Seamus Finnigannek hívták. Bár ebben nem volt biztos.

- Félig Fej Nélküli? Hogyan lehet valaki félig fej nélküli? - és témánál vagyunk! - gondolta a lány, majd feladta a próbálkozást, hogy többet egyen az előtte lévő pudingból.

- Így! - felelte kissé ingerülten, majd lerántotta a fejét. Már amennyire az a kis csuklópánt engedte. Az asztalnál ülők döbbenten nézték a félig fej nélkül lebegő kísértetet.

- Na, de, Sir! Kérem, eszünk! - szólt kedvesen, de ugyanakkor határozottan Angelica. Nick még egy kicsit élvezte a döbbenetet, amelyet okozott, majd visszaillesztette a fejét a helyére.

- Szeretem én ezt a kislányt, udvarias - mosolygott a lányra a szellem, majd folytatta - Ide hallgassatok, új griffendélesek! Segítenetek kell nekünk megnyerni az idei házbajnokságot. A Griffendél még soha nem maradt ennyi éven át... - magyarázta a gólyáknak.

- Pedig tavaly már majdnem sikerült - csapott a levegőbe Fred - Tök jó csapatot szerváltunk.

- De idén már fogónk sincs - emlékeztette a szomorú tényre a társaságot Angelica.

- Majd lesz - rántott vállat George. Amíg az elsősök Nickkel beszélgettek, addig Angelica a vörös hajú fiú felé fordult.

- Te normális vagy?! - támadta le azonnal - Komolyan fogadtál az én és a tesód kapcsolatára?! Normális vagy te?! - akadt ki a lány teljesen. George hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Csak később esett le neki a tantusz.

- Ja... Figyi, majd megbeszéljük fent. Most hagyjál - rázta le a feldühödött lányt. Angelica még küldött felé egy gyilkos pillantást, majd visszafordult a többiekhez. Időközben Nick eltűnt, és a téma a származásról szólt.

- No, és te Neville? - érdeklődött Ron a fiútól, aki kissé lesápadt. És Angelica nem is hibátatta érte.

- Engem a magymamám nevelt fel, aki boszorkány... - kezdte a fiú, és elmondta a "nemvagyokvarázsló" meséjét. Vagyis azt hitték, benne nincs mágia, aztán ledobták a tetőről és kiderült, hogy van.

Ez így viccesen hangozhat, de akkor nem igazán lehetett az, amikor megtörtént.

Miután mindenki végig beszélte magát, és teleették a bendőjüket, Dumbledore ismét felállt, és a tányérokon lévő maradék nyomtalanul eltűnt.

- Most, hogy bőségesen ettünk-ittunk, volna még néhány megjegyzésem a félévre vonatkozóan. Elsősorban az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Örülnék, ha ezt egyes felsőbbévesek is az eszükbe vésnék... - vetett egy jelentőségteljes pillantást az ikrek és Angelica felé. A lány rávigyorgott az igazgatóra, amolyan "bocsi, de ez nem fog menni" stílusban, majd a professzor folytatta - Frics úr, a gondnok megkért, hogy emlékeztessem a tanulókat: az órák közötti szünetben ne varázsoljanak a folyosókon... - és mondta, és mondta... A többire Angelica már nem igazán figyelt. Hiszen mindent elmondtak már tavaly. Egy mondatnál azonban felkapta a fejét - ... ebben a tanévben a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felőli szakaszára tilos a belépés mindazok számára, aki nem óhajtanak kínok kínjai között távozni az élők sorából...

Néhányan felnevettek a bejelentést követően, de a lány nem. Dermedten ült a székén, és figyelte, ahogy az a maréknyi diák, akik nevetnek, befejezzék. Nem tudta elképzelni, hogy az igazgató miért nem engedi őket a folyosóra. Hiszen több órája is lenne ott. Például a rúna írás, vagy a mugliismeret. De akkor ezek hol lesznek megtartva?