Az alkímia ősi tudománya egy különleges képességekkel bíró anyagot, a legendás ,,bölcsek kövé"-t kutatja. A kő mindefajta fémet vegytiszta arannyá változtat, és általa nyerhető az életelixír nevű folyadék is, amely halhatatlanságot biztosít fogyasztójának.

Az évszázadok során számos helyről jelezték a bölcsek köve felbukkanását. A jelenleg fellelhető egyetlen kő Nicolas Flamel úr; a kiváló alkimista és operakedvelő birtokában van. Flamel, aki tavaly ünnepelte hatszázhatvanötödik születésnapját, visszavonultan él devoni házában feleségével, a hatszázötvennyolc esztendős Perenelle-lel.

- Értitek már? - kérdezte izgatottan Hermione.

Angelica ezzel teljes mértékben tisztában volt. Régen, még amikor Piton egy fokkal elviselhetőbb volt, tanulták ezt a hapsit, de Angelica nem igazán tartotta olyan nagyra Flamelt. Azzal a kővel rengeteg embert meg lehetne menteni, ez a pali meg magának, meg a nejének tartja az egészet.

- Persze - bólintott a lány - A kutyus a Flamel-féle bölcsek kövét őrzi.

- Biztos megtudta, hogy valaki vadászik a kövére - folytatta Hermione - És megkérte Dumbledore-t, hogy vigyázzon rá! Ezért hozták a Gringottsból a Roxfortba!

- Egy kő, ami aranyat csinál, és örökéletet ad? - csóválta meg a fejét Harry - Nem csoda, hogy Pitonnak fáj rá a foga. Egy ilyet bárki elfogadna.

- És az sem csoda, hogy nem találtunk semmit róla a Varázslás modernkori fejlődésében - tette hozzá Ron - Nem éppen modernkori a pasas, ha hatszázhatvanöt éves.

Angelica egészen idáig nem szólalt meg. Csendben hallgatta barátai eszmecseréjét,miközben magában alaposan elgondolkodott a most megtudott dolgokon. Nem úgy ismerte meg Pitont, hogy magának akarjon lopni.

Még akkor sem, ha képes lett volna kinyírni Harryt. Sőt, ahogy egyre jobban elgondolkodott, már ezt sem tartotta lehetségesnek.

Hiszen Pitonnak minek kellene a kő?

Aranyat keres eleget az állásával, és még szemét is lehet velük. Az örökéletet meg pláne nem tudta volna felírni a tanár listájára. Piton hamarabb ölné meg magát, minthogy örökké éljen.

Ezen gondolkodott akkor is, amikor az ikrekkel karöltve indult sétálni a kastély körül.

- Miért ül Piton a kukán? - kérdezte nevetéssel küzködve Fred.

- Nem tudom, miért? - kérdezett vissza George, és az arca színe hasonlított a hajáéra.

- Mert belevaló tanár - robbant ki a két vörösből a röhögés - Te, Manó, miért nem nevetelsz? - bökte oldalba Angelicát Fred.

- Hmp... ? - nézett a fiú élénkkék szempárjába a lány, de rögtön elkapta a tekintetét - Gondolkodom.

- Ha még mindig Pitonon fáj a fejed, akkor... - nézett rá szórakozottan George.

- Nem Piton a bajom... vagyis igen, de ugyanakkor mégsem... - próbálta megfogalmazni a bajait Angelica, de nem igazán sikerült neki.

- Angie, beszélj érthetően - kérte Fred, és azon látszott, komolyan gondolja, hogy nem ,,Manó"-nak hívta a lányt.

- Kiderítettük, ki az a Nicolas Flamel... - fogott bele a mondandójába, és szépen sorjában elmesélte, mit is tudtak meg a három elsőévessel.

- Ez kemény... egy egyszerű kavics, ami aranyat csinál? - füttyentett egyet George.

- Bizony, és Harryék szerint Pitonnak kell a kő - merengett el Angelica ismét - De én nem hiszem.

- Akkor kinek kellhet? - tette fel a nagy kérdest Fred.

- Hát ez az... - sóhajtotta Angelica - Piton szerintem hamarabb nyírná ki magát, minthogy megszerezze a követ, és örökéletet csináljon magának. Az arany meg...

- Van benne valami, Nyuszi... de most a meccsre kéne koncentrálni, nem pedig a kavicsod kutatására - karolta át George az egyik oldalról - Ott kéne lenned majd a Hugrabug ellen, nem pedig fantázia földön. Az a mi feladatunk - röhögött fel.

- Meghiszem azt - nevetett Angelica is, majd együtt indultak vissza a klubbhelységbe.

***

Az elkövetkezendő két nap maga volt a pokol. Angelica általában ilyenkor nem izgul, hiszen a hugrabugosok a türelmükről híresek, és kedves bagázs. A lány nem is tőlük félt, hanem Pitontól.

Aztán elérkezett meccs napja is.

Az öltözőben teljes felszerelésben ücsörögtek a játékosok. Odakint már a tömeg is elfoglalta a helyét.

Angelica az idegességének köszönthetően hol a körmét rágta, hol az ujjait tördelte.

De a csapat többi tagja sem volt sokkal nyugodtabb. Wood fel-alá járkált, és még a buzdító beszéde sem keltett akkora hatást, mint kellett volna. Az ikrek folyamatosan a közönséget lesték, Alicia és Katie az egyik sarokban beszélgettek, de elég erőltetettnek tűnt. Harry idegesen toporgott az egyik padon, és nem igazán tudott magával mit kezdeni.

- Nyugi... - huppant le Angelica a fiú mellé - Majdnem az egész suli kint van. Csak nem fog neked támadni ekkora tömeg előtt.

- Én nem épp így gondolom - tördelte az ujjait Harry.

- Én sem vagyok a toppon, hidd el nekem - veregette hátba Angelica - Egész éjjel nem aludtam egy hunyásnyit sem.

- Én sem - vallotta be egy halvány mosoly kíséretében Harry.

- Miért ül Piton a kukán? - kérdezte Angelica, visszemlékezve a két nappal ezelőtti sétára a fiúkkal.

- Tessék? - kérdezte megütközve Harry, és elég értetlen fejet vágott hozzá. Angelica megismételte a kérdést, mire a fiú megvonta a vállát.

- Mert belevaló tanár - nevetett fel a végén, Harryvel együtt.

- Halljátok! - szólalt meg Fred csodálkozó hangja - Itt van az egész suli! Még Dumbledore is lejött megnézni minket!

- Ne szivass! - pattant fel Angelica, és a fiú karja alatt átbújva lesni kezdte a közönséget. És csakugyan. Az igazgató ott ült a tömegben, és a pályát méregette - Akkor már nem olyan elveszett a helyzetünk, nem igaz? - kérdezte megkönnyelbülten.

- Az még nem olyan biztos, Black - jelent meg mögötte Wood.

- De azért nem kaphatunk annyi büntetőt, mintha nem lenne itt - villantott egy mosolyt a kapitány felé Angelica.

- Ez igaz, de azért ne csaljunk - figyelmeztette őket Oliver.

- Ne félj, Wood - veregette hátba George a csapatkapitányt - Mi csak csalni fogunk!

- Nagyon vicces vagy, Weasley - forgatta a szemeit Oliver.

- Tisztában vagyok vele - vigyorogta George, de látszott rajta, eléggé el van kenődve.

- Nyugi, nagy bajunk most már nem lehet! - mosolyodott el Angelica, majd megszólalt a síp, és egyesével kisereglettek a pályára.

Piton ugyanolyan unott arccal várta a griffendéleseket, mint általában, amikor órára várja őket, majd az újabb sípszó után tizenöt seprű emelkedett a magasba,és megkezdődhetett a Griffendél-Hugrabug mérkőzés, Perselus Piton vezetésével.