Az elmúlt hónapokban kicsit változott a helyzet a kastélyban. Angelica lelkesen járt McGalagony professzorhoz órák után, és még fejlődött is valamit. Nem beszélve az animágiáról, melyet szintén sikeresnek könyvelt el. Igaz, nem sokat haladt vele, de legalább már ezzel is előrébb volt.

A hó elolvadásával, pedig ismét folytatódtak a kviddicsedzések, és Wood az eddigiekhez képest még szorosabbra fogta a gyeplőt.

Egy jobb edzésnél az ikreknek már egy kissé elege volt Oliver dirigálásából, és zuhanórepülésben katapultálták magukat. A csapatkapitány legnagyobb örömére.

- Fogjatok már magatokon! - kiáltott rájuk az őrző, mikor már teljesen elege volt az ökörködésből. Angelica a háttérben röhögött rajtuk a lányokkal és Harryvel - Pont emiatt fogjuk elveszíteni a meccset! Piton minden adandó alkalmat meg fog ragadni, hogy pontot vonjon tőlünk!

- Piton lesz a bíró?! - kérdezte Angelica és George egyszerre. A vörös hajú fiú, pedig most tényleg leesett a seprűjéről.

- Mióta vezet ő kviddicsmeccseket?! - kontrázott Alicia.

- Ja, maradjon csak a büdös löttyeinél - fontorgott Angelica.

- Különben is, biztos, hogy elfogult lesz velünk szemben, hiszen megelőzhetjük a Mardekárt! - vette vissza a szót George.

Mindenki leszállt a seprűről, és együtt kezdtek el méltatlankodni a földön.

- Nem én tehetek róla - tárta szét a karját Oliver - A mi dolgunk az, hogy tiszta, szép játékot játszunk. Akkor nem köthet belénk.

- Ez annyira nem igazság! - háborgott tovább Angelica.

Mikor edzésnek már vége volt, nyakig sárosan cammogtak vissza a kastélyba.

- Ráadásul pont a Griffendél-Hugrabug meccset adták neki - dohogott George mellette.

- Nem fair - folytatta tovább a lány.

- Fair vagy nem fair, tök mindegy. Nem rajtunk múlik, hogy ki vezeti a játékot - szólt bele az együttes Piton utálatba Fred - Elvégre Dumbledore az igazgató. Biztos van oka annak, hogy Piton lesz a bíró.

- Lehet, de ez akkor sem jó így - morogta az orra alatt Angelica.

- De nem ám - értett egyet George - Dumbledore-nak lehet jó. Nekünk nem.

- De bele kell törődnünk - vont vállat Fred.

- Mit véded? - röhögött fel George - Talán megkedvelted?

- Hülye vagy? - kérdezett vissza hitetlenül Fred - Dehogy kedveltem.

- Akkor dohogj velünk - baktatott fel a lépcsőn Angelica.

- Hagyd már, Manó - rázta meg a fejét mosolyogva Fred.

- Miért hagyjam? - nézett vissza a fordulóból a lány.

- Mert talán okosabb vagy ennél? - kérdezett vissza Fred vigyorogva.

- Le-legyen - motyogta Angelica a vörösödésével küszködve, majd egy gyors hátraarcot követően meg sem állt a klubbhelységig, ahol az első dolga volt lerogyni egy karosszékbe, és hatalmas figyelmet fordítani Ron és Hermione sakkjátékára.

- Megint mit mondott? - kérdezte Ron vigyorogva, mire a lány csak megrázta a fejét. Sokszor előfordult már a nyáron is, hogy Fred valamiért megdicsérte, és mindig fülig vörösödött.

- Viccesek vagytok - kuncogta Hermione, miközben előre küldte az egyik parasztját.

- Ez egyáltalán nem vicces - fogta a két tenyere közé az arcát Angelica.

- Ha végre összejönnétek, nem lenne az - értett egyet Ron, majd lelökte Hermione bábúját a tábláról.

- De miért pont Piton? - szólalt meg Harry, akit Angelica eddig észre sem vett.

- Merlinre! Ne is mondd - rázta meg a fejét Angelica ismét.

- Mi van Pitonnal? - szúrta közbe a kérdését Hermione, és aggodalmas pillantást vetett a két játékosra.

- Ő lesz a bíró a következő meccsen - sóhajtotta egyszerre Angelica és Harry.

- Ne játssz, Harry! - vágta rá Hermione, és Angelica teljes mértékben egyetértett vele. A múltkori seprűátkozása után, a lány Pitont a legmélyebb lyukba kívánta, és bájitaltan órákon csak azért is kiszúrt a tanárral.

- Jelents beteget! - jelentette ki Ron.

- Színlelj lábtörést!

- Tényleg törd el a lábad! - melegedett bele Ron, Angelica pedig elnevette magát a fiú mondandóján.

- Nem tehetem - rázta meg a fejét Harry.

- Ugyan miért nem? - kérdezt kíváncsian Hermione.

- Nincs tartalék fogónk - válaszolta a fiú helyett Angelica - Ha megtenné, le kéne mondanunk a meccset.

- Te nem tudnád helyettesíteni? - kérdezte Ron, a lányra bökve.

- Ez egy jó kérdés - gondolkodott el Angelica - Még sosem próbáltam, hamarabb kellett volna szólni. Amúgy csere hajtónk van, Angelina. De hogy én, mint fogó? - kérdezte megrökönyödve.

Azonban választ már nem kapott rá. Már nem mintha várt volna.

Ugyanis Neville ezt a pillanatot választotta, hogy bebukfencezzen a klubbhelységbe.

Természetesen mindenki dőlt a röhögéstől. Kivéve Hermionét, aki rögtön odaugrott a fiú mellé, és levette róla a lábbilincselő átkot.

- Veled meg mi történt? - kérdezte Angelica, miután már a griffendélesek lenyugodtak, és Hermione a társasághoz vezette a remegő fiút.

- Malfoy gyakorolt - válaszolta nem éppen meggyőző hangon - A könyvtár előtt találkoztam vele. Azt mondta, keress valakit, akin gyakorolhat.

- Jelentsd McGalagony professzornak! - javasolta Hermione.

- Nem akarok még több bajt - rázta a fejét Neville.

- Nem hunyászkodhatsz meg! - csapott az asztalra Ron - Malfoy amúgy is megszokta, hogy csak úgy átsétálhat az embereken, nem kell mégjobban megkönnyíteni a dolgát.

- Ebben igaza van Ronnak, Neville, nem hiába vagy itt - biccentett a fiú felé Angelica.

- Nem érdemlem meg, hogy griffendéles legyek, mert nem vagyok elég bátor. Bár ezt nem szükséges közölnötök velem. Malfoy már megtette - motyogta szomorúan Neville.

- Te tucatnyi Malfoynál is többet érsz - nyomott egy csokibékát Harry a sírással küszködő Neville kezébe (amit, Angelicának fogalma sem volt, honnan szedett) - A Teszlek Süveg a Griffendélbe osztott be, nem? És Malfoyt hova? A tetves Mardekárba.

- Kösz, Harry... - húzta halvány mosolyra a száját Neville - Asszem most lefekszem. Tessék, a kártya. Gyűjtöd, nem? - nyomta a fekete hajú fiú kezébe a Dumbledore-os kártyát, majd elballagott a fiúk hálóterme felé.

- Aranyos srác - nézett utána Angelica - Esetlen, de aranyos.

- Kicsit szerencsétlen, az igaz - értett egyet Hermione - De a Griffendélben van.

- Bizony. Bár néha a talpára álhatna - szólt bele Ron.

- Nem a sarkára? - kuncogott Angelica.

- He? - nézett felvont szemöldökkel Ron a lányra.

- Úgy szoktuk mondani, hogy a sarkára kéne álljon. Nem, pedig a talpára - okította Hermione.

- Nem mindegy? A lábán van mindkettő - kontrázott Ron, de még mielőtt komolyabbra (vagy viccesebbre-gondolta Angelica) fordult volna a helyzet, Harry közbe szólt:

- Megtaláltam... - suttogta, és a Neville-től kapott kártyát bámulta - Megtaláltam Flamelt! Ugye, megmondtam, hogy láttam már valahol a nevét? Idefelé a vonaton olvastam! Tessék: ,,Dumbledore fedezte fel a sárkányvér tizenkét felhasználási módját, és jelentősek a tudóstársával, Nicolas Flamellel végzett alkímiai kutatásai is"!

Annyira izgalomba jött, hogy remegni kezdett a keze. Ezzel egyidőben Angelica a homlokára csapott.

- Ó, hogy porladnék szét! Hiszen még a téli szünetben kiderítettem, hogy valami tudós pasas volt! Merlinre mondom, hogy lehetek ennyire feledékeny?! - szidta saját magát.

- Te már komolyan tudtad már karácsonykor?! - kerdezte elképedve Hermione, mire Angelica kelletlenül bólintott - Mindegy, ezt majd később megbeszéljük. Most viszont ne menjetek sehova! - utasította őket, majd elrohant a lányok hálókörlete felé.

A klubbhelységben maradt három gyerek egyöntetűen összenéztek, majd vissza az éppen becsapódó ajtóra.

Legalább már ezzel a Flameles üggyel is haladnak valamit.