- Tudom, hogy itt volt valahol! - erősködött Harry, miután már több, mint egy órája járkáltak körbe-körbe a kastélyban. Vagy kétszer elmentek már Frics mellett, illetve vagy ötször Mrs Norrist is kikerülték.

- Nem lehet, hogy álmodtad az egészet? - kérdezte Ron, mire Angelica és Harry egyszerre rázták meg a fejüket.

- Nem hiszem, hogy álmodta. A valóságban is van ilyen tükör - magyarázta elgondolkodva a lány - Csak nem jut eszembe a neve. És még az sem biztos, hogy jóra gondolok.

- Olyan tükör, ami megmutatja a halottakat? - kérdezte megürközve a vörös hajú fiú.

- Nem csak a halottakat. Legalábbis... - gondolkodott el, majd sóhajtott egy nagyot - Ez a tükör, amire én gondolok, a legmélyebb vágyaidat mutatja. Ha jól emlékszem.

- Legmélyebb vágyainkat? - kérdezett vissza Harry.

- Igen. Értsd ezt úgy, hogy gondolom te a szüleidet szeretnéd látni - pillantott a fiúra, aki bólintott - Ha belenézel abba a tükörbe, őket fogod látni.

- Szóval tényleg létezik, és meg tudom mutatni rajta a szüleimet? - kérdezte izgatottan Harry.

- De akkor én mit fogok látni? - mélázott el Ron.

- Nem tudom, pontosan hogy működik a tükör - rázta meg a fejét a lány - És, Ron, fogalmam sincs. Azt sem tudnám megmondani, én mit látnék benne.

- De a saját vágyaiddal sem vagy tisztában? - kérdezett ismét Harry. Angelica megsértődhetett volna a szóhasználaton, azonban ő inkább elnevette magát.

- Ezt szinte senki sem tudja, Harry - rázta meg a fejét - Kicsit hasonlít a házakra. Mármint a Roxforti beosztásra. Te nem tudod, melyik házba való vagy, de a Süveg eldönti.

- De a Süveg igazi - tagadta meg Ron a tükör létezését.

- Ez igaz. De ismerek olyan boszorkányt, aki szerint legenda - magyarázta mosolyogva Angelica.

- Jézusom, ki lehet... ilyen - kereste a megfelelő szavakat a vörös hajú.

- Az, aki még soha életében nem járt a Roxfortban - adta meg a választ Angelica - Vannak más varázslóiskolák is, Ron.

- Mások? - kérdezte meglepetten Harry.

- Igen. Például a Dumstrang, vagy a Beaxbatons - vonta meg a vállát a lány - Biztos, hogy tudod, merre kell menni, Harry? - kérdezte bizonytalanul.

- Nagyjából - válaszolta, és mintha némi idegesség is csengett volna a hangjában.

- Szerintem hagyjuk - sóhajtotta Ron.

- Nem! Tudom, hogy itt vagy valahol! - erősködött a fekete hajú fiú.

- Tudjátok mit? - állította le a veszekedést Angelica, még mielőtt elkezdődött volna - Biztos, hogy ezen az emeleten van, Harry? - pillantott le a fiúra, aki válaszul bólintott - Rendben. Akkor ezt az emeletet végig nézzük, és ha nem találunk semmit, akkor visszamegyünk. Ez így megfelel? - kérdezte a lány, és vetett egy-egy pillantást a két elsőévesre.

- Meg - bólintottak, majd egyenként benyitottak minden egyes terembe, amely az útjukba került.

Angelica a huszadik ajtó után már kezdte feladni.

Nem az volt a baja, hogy esetleg nem hisz Harrynek, hiszen hitt neki, hanem bosszantotta a tény, hogy van itt valami, amire már nagyon régóta kíváncsi.

Még Mógus beszélt nekik másodikban egy hasonló tükörről, amelyben a vágyikat láthatták, de a neve egyszerűen nem jutott az eszébe. És ez iritálta.

Már éppen közölte volna a fiúkkal, hogy ha a következőben sem lesz semmi, visszamennek lefeküdni, amikor viszont nyílt az ajtó gyökerestől megváltozott a véleménye.

A helység leginkább egy osztályteremhez hasonlított. Padok, székek, tábla meg minden, ami egy osztályterembe kell.

Azonban a terem közepén a tárgyak kissé szélebb lettek tolva, hogy helyet adjanak egy hatalmas tükörnek.

Díszes arany kerete felért a plafonig, melynek felső részében valami ismeretlen felirattal:

Edevis amen ahze erkyt docr amen

Angelica lázasan kezdett gondolkodni a jelentéséről, míg Harry ledobta magukról a köpenyt, és a tükör elé lépett.

- Ez az! Nézzétek! - mutatott előre, azonban, rajta kívül, semmit sem lehetett látni.

- Harry... én nem látok semmit - rázta meg a fejét Ron, mikor a fiú mellé sétált.

- Akkor állj ide, a helyemre - utasította a vöröst Harry. Ron pár másodpercig csak bámulta tükörképét, majd teljesen elképedt.

- Mit látsz? - tudakolta Angelica, mikor megunta, hogy úgysem tudja lefordítani a feliratot.

- Magamat... Iskola elsőként! Kezemben a házkupa! - lelkesedett Ron.

- Mi miért nem látjuk? És ti miért nem látjátok a szüleimet? - kérdezte Harry, és mintha kicsit el lett volna keseredve.

- Kedves, elsőévesek - csapta össze a tenyerét Angelica - Bemutatom Edevis Tükrét - jelentette be ünnepélyesen - Kérdésedre válaszolva, ifju nebuló, azért, mert ez a te titkos vágyad. A tükör nem mutatja meg senkinek.

- Ez így nem fer - rázta meg a fejét Harry - Állj arrébb Ron, Angie is had nézze meg magát! - lökdöste odébb vörös barátját.

Ron, nem szívesen, ugyan, de engedett. Angelica a tükör elé állt, és kissé félve pillantott bele.

Mögötte egy fekete hajú férfi állt, és átkarolta mindkét vállát. Mellette egy barna hajú nő mosolygott. A másik oldalán, pedig egy vörös hajú fiú állt, és összekulcsolta az ujjaikat.

- Oké, ez több mint furcsa... - motyogta magának, de nem telt két másodpercbe, míg leesett neki, ki kicsoda. Az arcába tódult az összes vér, és naga mellé nézett. De nem volt ott senki.

Visszafordította a tekintetét a tükör felé, és jobban szemügyre vette a mögötte lévő férfit.

Ő nem mosolygott, hanem egyenesen vigyorgott, mint egy rossz kisgyerek. Jó kedvét apró gödröcskék jelezték. Hamuszürke szemeiben valami furcsa fény játszott. Az orra alatt fekete bajusz, állán borosta.

A nő ezzel szemben puha, barna hajú volt, és... mélykék szemű. Pontosan ugyanolyan, mint Angelicáé. Lobonca leért egészen a derekáig, és kedvesen mosolygott.

- Mit látsz? - kérdezte izgatottan Ron és Harry egyszerre.

- Azt hiszem... - bizonytalanodott el egy pillanatra, de amint jobban megnézte, már biztos volt benne - Anyukámat és apukámat, valamint... - vetett egy pillantást Fredre - nem, ennyi. Csak a szüleimet.

Nem érezte helyén valónak, hogy hazudik a két fiúnak, de mindenkinek jobb, ha nem tudják, miről fantáziál a saját akaratán kívül.

- Hogy néznek ki? - kérdezte Harry, miközben újra a tükör elé mászott.

- Anyukámnak olyan a szeme és a haja, mint nekem. Apukámnak, pedig fekete haja, és szürke szempárja van, de az arcéle olyan, mint az enyém - sorolta a legalapabb hasonlóságokat, illetve különbségeket - A tieid, hogy néznek ki?

- Anyunak vörös haja, és olyan zöld szemei vannak, mint nekem. Apának a fekete haja olyan, mknt az enyém, de neki barnák a szemei - nézte megigézve a tükröt Harry.

Angelica kilépett a mágikus tárgy hatóköréből, de a szeme sarkában valami megvillant.

- A világért sem akarok zavarni, de itt van Mrs Norris - köhintett egyet Ron.

És valóban, a macska ott lóbálta a farkát az ajtó előtt, és mintha gúnyosan vigyorgott volna.

- Tűnjünk innen. Amennyi szerencsénk van, már szólt is Fricsnek - kereste meg a köpenyt Angelica, majd miután Ron sikeresen elrángatta Harryt a tükör elől, magukra terítette, és visszaindultak a Griffendél toronyba.