Harry és Ron éppen sakkoztak. Egymással szembe fordítottak két karosszéket, és egy asztalt tettek közéjük.

- Jó reggelt! - köszönt a klubbhelységben tartózkodóknak Angelica - Kösz, Ron, a sakkot. Legalább jól megversz vele - vigyorodott el.

- Nagyon szívesen - kacsintott a fiú - Én meg köszönöm a Vajsört. Megittuk reggel.

- Legalább nem vagytok részegek - nevetett fel a lány - Harry fincsi a drazsé - kacsintott egyet a fekete hajú fiúra.

- Az a könyv se rossz a kviddicsről - mosolyodott el a fiú. Angelica vetett egy pillantást a táblára, és egy mosolygós fejrázással konstanálta, hogy Harry is vesztésre áll.

- Nem tudom, hogyan csinálod, Ron, de baromi jó vagy - ismerte el a lány. A fiú lépett kettőt, és máris megnyerte a játékot.

- Hát... a nyerés az én specialitásom... - dőlt hátra a karosszékében Ron.

- Gratulálok, Ron. Menjünk reggelizni - pattant fel Harry.

- Vagy inkább ebéd - szúrta közbe Angelica.

Kicsit hangosabban baktattak a nagyterem felé, mint szerették volna, de tekintve, hogy alig lézengtek az egész kastélyban, ez most tűrhető volt. Még Piton professzor sem vont le pontot a hangoskodásért, amely már önmagában is világrengető engedmény volt.

A nagyterembe leérve már ott találták az ikreket, valamint Percyt is. Elég meglepő volt, hogy ő is ott ül köztük, de nem tette szóvá.

A leülésnél a fiúk pont úgy helyezkedtek, hogy Angelicának Fred mellé keljen ülnie. Nagyon kiszeretett volna már békülni a fiúkkal, de inkább várt.

Mint kiderült nem is hiába. Alig ült le, Fred előhúzott egy piros sapkát, a fejére húzta. Angelica csak később jött rá, hogy a sapka egy mikulássapkához hasonlított, de ezzel nem is volt baj. Azonban ami rá volt függesztve, azzal sokkal inkább.

- Fagyöngy! - vigyorgott George - Tudjátok, mi a teendő.

Angelica érezte, hogy az arca egyre vörösebb. Hogy nem számított erre. Mondjuk, ki számított volna?

Fred azonban már cselekedett is. Nyomott egy puszit a lány arcának jobb oldalára. Igaz, hogy nem azt tette, amire a lány gondolt, de ez is elég volt ahhoz, hogy vörösebb legyen, mint a Weasleyk haja.

Fred lekapta a sapkát, a többiek pedig hangosan "húúú"-ztak. Angelica lopva a tanáriasztal felé pillantott, ahol a legtöbben mosolyogva nézték a műsort.

- Szent a béke, Manó? - kérdezte vigyorogva Fred, Angelica csak bólogatott, ugyanis gyanította, ha kicsitja a száját annyi hülyeséget fog összehordani, hogy azt már elképzelni is borzasztó volt.

Az ebéd további része még hangosabban telt. Mivel az ikrek és Angelica kibékültek, a közös poénokat együtt mondták el.

És Angelica sikeresen lekapott egy olyan pillanatot, amikor Hagrid már annyit ivott, hogy egyszerűen arcot csókolta McGalagony professzort, aki nemhogy nem akadt ki, inkább enyhén vörösödve, zavartan nevetgélt.

Szegény óriás kicsit sok bort ivott. Az arca már piroslott az alkoholtól, és szórakozottan nevetgélt.

Az ebéd után még lenyomtak egy fergeteges hócsatát az udvaron, majd este felé kissé fázosan meneteltek vissza a kastélyba.

Egy alapos, forró fürdőt követően, pedig Angelica pizsamában az ikrek szobája felé vette az irányt. Semmi kedve nem volt megint egyedül aludnia. Így legalább majd a fiúk elszórakoztatják a fárasztó vicceikkel.

- Szép estét, Manó - köszöntötte széles vigyorral az arcán Fred, majd kitárta az ajtót, hogy a lány is bemehessen.

- Nyuszi, hogy-hogy itt? - tetetett csodálkozást George, de hamar elvigyorodott. Éppen a saját ágyán terpeszkedett, természetesen pizsamában.

- Tudjátok, hogy nem szeretek egyedül aludni - dörzsölte meg a szemét - Mellesleg, ha már kibékültünk, miért ne aludhatnék itt?

- Maradj csak. Úgyis van egy-két új ötletünk - csapta össze a tenyerét Fred.

- Mi lenne az? - kérdezte Angelica, miközben elnyomott egy ásítást.

- Miután év elején anya bele ültette a bogarat a fülünkbe... - kezdte George vigyorogva. Angelica értetlenül nézett rájuk. Milyen bogár?

- ... azóta ezen gondolkodunk - fejezte be a megkezdett mondatot Fred.

- Milyen bogárról beszéltek? - nézett megütközve a fiúkra Angelica, miközben ledobta magát az egyik közelebbi ágyra.

- Tényleg, te nem is tudsz róla - csapott a homlokára George.

- Anya év elején azt mondta, ne robbantsunk fel mégegy vécét - fogott bele a magyarázatba Fred - Erre mi azt mondtuk, hogy még nem robbantottunk vécét...

Angelicának már nem tetszett ahova ez a beszélgetés fog végződni.

- Szóval felrobbantjuk Hisztis Myrtle vécéjét - jelentette be ünnepélyesen George.

- Ti nem vagytok normálisak - rázta a fejét Angelica, de halványan elmosolyodott - Ezért kicsapnak, találjunk ki valami mást.

- És mióta zavar minket a kicsapás veszélye? - vonta fel szórakozottan a szemöldökét George.

- Amióta egyszer a konyhát is felrobbantottuk - válaszolt epésen Angelica.

- Ez igaz. Akkor is megfenyegettek, hogy ki fognak csapni - gondolkodott el Fred - De azért egy vécéülőkét küldhetnénk Ginnynek - vihogott a fiú, majd testvére is csatlakozott hozzá. A lány még mindig értetlenül pislogott.

- Mi van?

- Inkább hagyjuk - legyintett Fred még mindig vihogva.

- Felőlem, de azért ne vécéülőkét küldjetek a húgotoknak - nevetett fel Angelica.

Az ikrek látszólag elszontyolodtak, de hamar visszatért a remek hangulat.

Még órákig beszélgettek, amikor váratlanul Angelica szemhéjai egyre nehezebbek lettek, majd lecsukódtak, és a lány eldőlt az ágyon, amelyen éppen ült.

***

Másnap reggel kissé hűvöskés volt az idő. Az ablakokon dér csillogott, és a Griffendél-torony klubbhelységében még senki nem lézengett.

Angelica kicsit furcsállta ugyan, hogy sem az ikrek, sem pedig a két elsős, de még Percy sem ücsörgött valamelyik karosszékben.

Aztán meghallotta a halk sutyorászást a lépcső irányából.

- Ja, alig várom, hogy megmutassam ma este! - lelkesedett Harry - És te is megmutathatod az összes Weasley. A bátyáiddal együtt.

- Őket mindig láthatod. Eljössz nyáron hozzánk, és bemutatlak nekik - hallatszódott Ron hangja -De lehet, a tükör csak a halottakat mutatja meg.

- Milyen halottakat mutat meg micsoda? - tudakolta Angelica, alaposan ráhozva a frászt a két elsősre.

- Te szent Merlin! Semmilyen! - jelentette ki gyorsan Ron, amint magához tért.

- Biztos? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian Angelica.

- Egészen! - bólintott bizonytalanul Harry.

- Értem, akkor most szépen leülünk ide... - mutatott a kanapéra - ... és mesedélutánt tartunk... azaz inkább mesereggelt, de mindegy - rántott vállat, majd lehuppant az ülőalkalmatosságra.

- De ha nem kell semmit sem megbeszélni? - kérdezett vissza idegesen Ron. Erre Angelica olyan arcot vágott, hogyha szemmel ölni lehetne, valószínűleg Ron összeesne - Vagy talán mégis.

- Én is így gondoltam - bólintott elégedetten a lány.

- Rendben - sóhajtotta Harry, de látszólag sokkal izgatottabb lett, mint eddig. A két fiú ledobta magát Angelica mellé - Tegnap kaptam egy köpenyt, és a könyvtárba mentem Flamel után nyomozni. De lebuktam, és menekülés közben találtam egy termet, ahol egy tükörbe botlottam. Megmutatta a szüleimet - a végére egészen elhalkult a hangja, de aztán visszatért az izgatottsága.

- Ez érdekes. Olvastam már róla, de nem hittem, hogy még létezik... - gondolkodott hangosan Angelica. Ha valóban itt van, és egyáltalán létezik...

- Tudod mi az? - kérdezte enyhén meglepve Ron.

- Nem biztos - rázta meg a fejét Angelica - Először magam kéne, hogy megnézzem.

- Akkor ma este te is velünk jössz - jelentette ki Harry.

Izgalmas éjszakánk lesz-gondolta a lány, majd a fiúkkal karöltve indultak el a nagyterem felé.