- Miről lenne szó Vlad, amiért ide kellett pofátlankodnod?-ültünk le mindannyian a nappaliba

Az angyal és a vámpír egymással szemben foglaltak helyet, míg én az egyik fotelban telepedtem le. A lábaimat felhúztam magam alá és onnan figyeltem az eseményeket. 

- Marius szeretne veled találkozni.

- Miért is?-húzta fel a szemöldökét nagyképűen

Mintha nem is ugyanaz az angyal lenne. Most annyira más...pökhendi, lenéző, arrogáns...rá sem ismerek.  Az angyali arrogancia jelentkezik szolgálatra. Harry meghallhatta gondolatomat, rám pillantott és rám kacsintott, majd a vámpírra nézett újra. A pofátlan fajtáját.

- Jól tudja Marius mik a terveid és szeretne támogatni.

- Nocsak, kíváncsivá tettél. Mik lennének az én nagy terveim? 

A vámpír sem tudott mit kezdeni ezzel a viselkedés kultúrával, még én is láttam rajta, hogy a magabiztos álca mögött totálisan bizonytalan volt az angyallal szemben. Szép munka Harry. 

- Jól tudjuk, hogy egyre több területet vonsz uralmad alá szinte láthatatlanul. Tudunk a kereskedelmi ügyeidről.

- Ezekről mindenki tud Demetri.-váltotta át Vlad nevét a semmiből

Tehát élvezi a helyzetet, nagyon is. Rá sem ismerek komolyan. Nem lennék az ellensége az biztos. 

- És gondolom arról is tudnak, hogy Metatron háta mögött szervezkedsz ugye?

Az angyal hangosan felnevetett, a nappali zengett tőle. Én pedig riadtan húzódtam még összébb a fotelban. A vámpírral összenéztünk, se ő se én nem értettük az arkangyal viselkedését. 

- Metatron a bátyám. Sosem támadnám hátba Vlad. Ezt ugye Marius sem gondolja komolyan? Szánalmas.-kacarászott továbbra is- Ha Marius szeretne valamit, akkor jelenjen meg előttem, ne a szolgáját küldje. Gyáva magatartás.-csóválta a fejét rosszallóan 

- Mikor vagy hajlandó találkozni vele?

- Még átgondolom, most pedig távozz.-intett lazán a kezével 

Rá sem ismerek az angyalra. Azt viszont nem értettem nekem miért kellett jelen lennem ezen a beszélgetésen, mikor azt se tudom miről van szó pontosan. Vlad felállt, meghajolt, majd távozott. 

Csend telepedett a házra távozása után. Még mindig hitetlenkedve néztem magam elé. 

- Megrémisztettelek?

Harry hangjára összerezzentem és ránéztem. Érdeklődve kémlelte a tekintetemet, hátha ki tud valamit olvasni belőlük. Játszotta a tiszta angyalt, aki nem turkál mások gondolataiban. Én meg most jöttem le a falvédőről. 

- Fura voltál.-szólaltam meg végül

-  Miért is?-támaszkodott rá a kanapé karfájára felém dőlve

- Miért kellett ezt végig asszisztálnom?

- Miért kell kérdéssel válaszolni a kérdésre?

- Ismered a kérdezős játékot?

- Kellene?-egy mosoly jelent meg az arcán

- Nem érzed cikinek, hogy nem ismered?-vigyorogtam rá

Ezt a kört én fogom megnyerni angyal. Kár erőlködni. 

- Miért érezzem annak?-vágott vissza öntelt vigyorral az arcán

Szép, szép munka. 

- Anélkül játszanád, hogy nem ismered?

- Már most azt játsszuk nem? 

- Azt mondod?

- Mit kap a nyertes?

- Ki mondta, hogy versenyzünk?

- Nem arra gondoltál végig? 

- Mi lenne, akkor, ha én nyerek, átköltöznél a szobámba mondjuk örökre? 

- És mi van, ha én nyerek?

- Mit szeretnél?-villantott rám egy tökéletes mosolyt, amitől majdnem elpirultam

- Mennyi gondolkodási időt adsz?-töprengtem

- Mondjuk 10 perc megfelel?

Pár perc csend után kitaláltam valamit. Nem túl nagy kérés, viszont nekem a szabadság egy szelete lenne.

- Mi lenne, ha én nyerek, akkor egyedül járhatnék az egyetemre? 

- Mit szólnál, ha elengednélek, de vinnének és hoznának is? 

- Akkor kezdhetjük a játékot?-nyújtottam ki a kezemet felé

- Már játsszuk nem?-vigyorogva fogadta el kezemet és megráztuk

Mondanom sem kell az egész napot kérdésekkel eltelve töltöttük el. Nagyon kellett koncentrálnom, számtalanszor hozott nehéz helyzetbe a kérdéseivel. Nagyon jól tudta csűrni, csavarni a dolgokat annyi szent. Nem hiába a több száz éves előny. 

- Miért fontos neked, hogy veled aludjak?-mosogattam el a tányérokat vacsora után

- Nem lenne jobb, ha rosszat álmodnál, ott lennék?

Látta rajtam, hogy már nagyon elfáradtam ebben a játékban, de minden erőmet össze kell szednem. 

- Miért is lenne jobb?

- Mert talán nem kellene könyörögnöd, hogy ott aludjak? 

- Haha nagyon vicces....-szaladt ki a számon- Bassza meg!-kiáltottam fel mérgesen

Harry önelégült mosolyra húzta a száját. A tollas megnyerte, ezt nem hiszem el. Nagyon dühös voltam rá, de főleg magamra. 

- Nocsak, nocsak, úgy vélem megnyertem a játékot.

- Utállak!-vágtam földhöz a törlőt és feltrappoltam az emeletre

- Kezdhetsz átpakolni a szobámba Eperke!-kiáltott utánam a konyhából egy kuncogás keretén belül

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek. Köszönöm a sok szavazatot és kommentet, amivel támogattok. Nagyon hálás vagyok nektek ezért. 

Puszi&ölelés:

Nola