Másnap kora reggel ébredtem. Harry még javában aludt. Óvatosan felkeltem mellőle, majd gyors tusolás után futó ruhába öltöztem. Idejét sem tudom mikor voltam utoljára kocogni.
Az ágy mellett állva elgondolkodtam, hogy ez egy kiváló alkalom lenne a szökésre, de az a  dobbanó kis huncutság, amit szívnek nevezünk mikor máskor, hát pont most indult be. Ez csak rosszabb lesz! Kezdek belezúgni...talán Stockholm-szindrómában szenvedek? Vagy egyszerűen ekkora balfék vagyok? Mindenesetre egy jó nagy marha vagy Catherine!
Az ajtó mellett álló komódon egy Ipadet találtam fülhallgatóval. Ez egy jel! Biztosan nem haragszik meg Harry, ha kölcsön veszem egy futás erejéig. A kapu előtt állva bedugtam a fülhallgatót és elindítottam a lejátszást. Rövid bemelegítés után, neki indultam egy random kiválasztott látszólag jól kitaposott ösvénynek. 
 A friss levegőtől kitágult a tüdőm, szinte újra éltem. Egész jó zenéket hallgat. Neil Diamond, Beatles, Rolling Stones. Futás közben komolyan elgondolkodtam, hogy lelépek. De ezzel egy baj van, illetve kettő. Mindenkit kinyír körülöttem, ha megtudják mi történik velem valójában. A szüleimre nem számíthatok, a barátaim életét pedig nem akarom veszélyeztetni. Bárhol rám találna. Még jobban a bizalmába kell férkőznöm ahhoz, hogy még hosszabbra engedje a gyeplőt és leléphessek, mielőtt elvenne. Igen, ez lesz a legjobb. Addig kitalálom hol húzhatnám meg magamat. Talán a srácokat be kellene avatnom, de csak a legvégén, hogy el tudjak rejtőzni, de akkor eleve náluk kezdené a keresést. Ezt még ki kell találnom! A másik meg, nem szabad kötődnöm hozzá. És érzem, hogy egyre jobban elgyengülök!

Egy darabon elfutottam, majd vissza a házhoz. A kertben levezető gyakorlatokat végeztem, a fülest magam mellé letéve. 

- Te mégis hol a fészkes fenében voltál?-vágtatott ki Harry a házból
- Futni!-dermedtem meg a meglepettségtől- Még egy cetlit is hagytam a párnán!
- És mi van, ha bajod esik?-loholt elém zaklatottan
- Harry csak futni voltam a közelben!-egyenesedtem fel
- Engedély nélkül nem mehetsz sehová! Ezt már tisztáztuk egyszer kisasszony!-ragadta meg a karomat
- Ez fáj!-kiáltottam fel
- Nekem is fájt, hogy leléptél!-izzott a szeme a dühtől- Cat! Nekem nagyon sok a rossz akaróm!-engedett a szorításán- Többet ilyet ne csinálj!-ölelt át- Ha valamit szeretnél szólj! Rendben?
- De én csak futni voltam!-szipogtam a pólójába
- Tudom Drágám! De értsd meg, nem engedheted meg magadnak, hogy egyedül menj! Előbb vagy utóbb meg fogod az okát is tudni fogod! Csak légy türelemmel!-duruzsolta
- Oké!-szorítottam magamhoz
- Gyere, menjünk reggelizni, közben meséld el mennyit futottál, és  azt is mióta futsz!
- Oké!-mosolyodtam el
A reggeli közben meghozták a postát. Harry végig lapozta, az egyetemi papíromat elém rakta, aminek a tartalmával nem is foglalkozott. Fura. 

- Ezt el kell intéznem!-állt fel egy díszes borítékkal a kezében- További jó étvágyat!-adott egy puszit a homlokomra, majd távozott.

   A borítékot kibontva a papírt remegő kezekkel fogtam meg. Hát persze, hogy elfogadták a kérelmet.  Valami oknál fogva a szívemre egy mázsás súly nehezedett.  Reménykedtem, hogy nem adják meg. A szemeim megteltek könnyekkel. Ennyit a vidám, gondtalan egyetemi éveimről.   

- Ne kenődj el ennyire Cat!-huppant le mellém Liam kajával teli szájjal

Ez meg mikor jött be? Jobban oda kellene figyelnem ezekre a dolgokra!

- Könnyű neked! Ezek után vége a szociális életemnek! Nem tudok eljárni sehová sem!-könyököltem fel a pultra, az arcomat az öklömre támasztottam, úgy néztem ki, mint egy durcás 7 éves

- Nem eszik ennyire forrón a kását!-veregetett hátba barátságosan- Tuti elmehetsz néhány programra, csak fogadj szót!

- Hát ez az!-csattantam fel- Felnőtt nő vagyok! Nem holmi segítségre szoruló kislány, aki nem tudja bekötni a cipőjét! Nekem meg van a kis életem, amit vissza akarok kapni!-álltam fel

Kirohantam a házból mamuszban. Friss levegőre volt szükségem. Nagyon felzaklatott ez a levél. Most tudatosult bennem igazán a valóság. 

- A kurva életbe!-rúgtam bele egy kavicsba mérgemben

- Hékás!-szólt rám Gemma kedvesen- Nem hölgyhöz méltó ez a stílus!-mosolyodott el

- Szia!-duzzogtam

- Mi a baj?-sétált egyenesen elém

Elmeséltem neki az egyetemi papírokat, a bezártságot, és a félelmemet, hogy itt fogok megöregedni a 4 fal között. 

- Van egy ötletem!-csillant fel a szeme- Adj 30 percet, a szobádban találkozunk!

- De...-ellenkeztem

- Csak bízz bennem! Jó?-fogta meg a vállamat bizalmasan

- Jó!-sóhajtottam lemondón

Nem tudom mit tervelt ki ez a lány, de bármi legyen is, csak jól jöjjek ki belőle. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog!

Köszönöm az észrevételeket, igyekszem odafigyelni a hibáimra! 

Puszi&ölelés:

Nola