Reggel Ronan Keating bársonyos hangjára ébredtem. El is felejtettem egy pillanatra, hogy hová kerültem.
A telefonomat kinyomtam. Még csak fél 7 volt.
- A francba!-nyújtóztam egyet lustán
Az ágy szélén ültem percekig, mire elindultam a fürdőbe. Hála az égnek Harry nem volt már mellettem.
A fürdőszoba tükörbe nézve, egy kócos kisoroszlánt pillantottam meg. Két ásítás között fogat mostam, majd arcomat is megtisztítottam.
Egy fekete passzos nadrágot, hozzá pedig egy hófehér kivágott felsőt és magas sarkú cipőt húztam. A hajamat kiengedtem, megfésültem.
- Reggelt!-léptem be a konyhába, ahol Zayn és Liam eszegetett.
- Jó reggelt!-köszöntek kórusban
- Nos, ki fog ma elvinni?-öntöttem magamnak kávét
- Én biztos nem!-állt fel Zayn- A múltkori után, biztos nem!
- Akkor te Liam?-villantottam rá legszebb mosolyomat
- Nem, hanem én!-szólalt meg Harold a hátam mögül
- Ez jó móka lesz!-haladt el mellettem nevetve Liam
- Kurva jó lesz!-sóhajtottam
- Mehetünk?-türelmetlenkedett Harry
- Persze!-sóhajtottam
Becsületére legyen mondva minden órámat kibírta. Ott üldögélt mellettem, rajzolgatott, dalszövegeket pingált, sőt néha jegyzetelt is.
Sok lány figyelmét felkeltette, és ez engem zavart. Nem akartam, hogy figyelgessék. De ő látszólag ebből semmit sem vett észre. Pszichológia órán egy cédulát tolt az orrom alá.
"Én ezt nem bírom! Ez a tehén tök hülye!"
Elmosolyodtam, és igazat kellett adnom neki. Valóban semmi értelme nem volt ennek az órának.
"Már nincs sok hátra!"
Visszatoltam neki a papírt, arca eltorzult válaszomtól. Ennyi bünti neki is jár. Ő ragaszkodott a bébicsőszködéshez.
"Alig várom, hogy kedvezményes tanrenden legyél!"
"Legalább akkor nem kell ezeket elviselnem.😊"
Elmosolyodott válaszomon. Mrs. Olson egy végső kérdést tett fel óra végén. Én tudtam a választ, de vártam a tétet.
-Aki tudja a választ, a következő órámon nem kell megjelennie!-nézett végig a hallgatóságon
Ekkor a magasba lendítettem a kezemet. A nő elmosolyodott, tudta, hogy csak erre vártam.
- Igen Cat?
Ő volt az egyetlen tanár, aki a keresztnevünkön szólított.
- A válasz a Schröndinger-macskája kísérlet.
- Pontosan!-mosolygott
Önelégült fejjel vigyorogtam a mellettem ülő Harryre. Ő pedig büszkén nézett vissza rám.
Az egyetemről kilépve, a göndör Adonisz mélyen beszívta a levegőt és kifújta.
- Most már tudod mit érzek, ha hazaérek!-lépkedtem le mellette a lépcsőn
- Ez borzalmas hely!-fintorgott
- 3 éve csinálom ezt! Szerinted?
Mielőtt hazamentünk volna közösen megebédeltünk a kedvenc kajáldámban.
- Itthoooon!-vágódott le a kanapéra
Elnevettem magamat rajta. Olyan aranyos volt. Nem is aranyos! Nem, nem, nem! Emlékezz Cat, ő nem aranyos! Ő Harry!
-Felmentem!-indultam felfelé a lépcsőn
A hálószoba ajtó fura módon csukva volt. Pedig úgy emlékszem nyitva hagytuk reggel. Valószínű valamelyik fiú csukta be. Odabent már várt rám valaki. Ott ült az ágy tetején törökülésben, mosollyal az arcán.

Halihó Cukorborsók!
Tudom, tudom régen volt már rész, ne haragudjatok!
Remélem tetszeni fog nektek!
Köszönöm a kommenteket, kérlek továbbra is írjatok!
Puszi&ölelés:
Nola