Figyelem! Ehhez a részhez van ajánlott zene. A párosunk erre táncol majd:

David Bisbal - Dígale

(Mindenképp hallgasátok hozzá, úgy teljes a kép)

A Nagyteremben a karácsonyi bál levegője fagyos volt, ám ennek semmi köze sem volt a jeges díszítéshez vagy a téli évszakhoz. A teremben halk pusmogás hallattszott és minden szem egy különös párra szegeződött a tánctéren. Néhányan csodálkozva, mások teljes sokkan figyelték a táncoló párost mások pedig máris lázasan fogadásokba kezdtek az asztaloknál.

Eközben az említett páros egy csöppet sem zavartatta magát a tánctéren. Határozottan remekül érezték magukat egymás társaságában és még a zene is elég ritmusos volt, ráadásul bőven akadtak más párosok is mellettük, így elég nagy volt az alapzaj ahhoz, hogy kellemesen tudjanak társalogni.

- Szerinted mire fogadnak olyan bőszen?

- Nem tudom. Lehet arra hogy ez poen e vagy valóság. Vagy mondjuk hogy valóban te vagy az, vagy esetlegesen százfűlé.

- Hm... ez elképzelhető.

- Amúgy jókor jut eszembe, de nem lesz ebből baj?

- Valóban jókor jut eszedbe ezen elgondolkodni... De ha lesz is, már mindegy.

- Oh jaj. Én ebbe bele se gondoltam...

- Na azt mindjárt gondoltam, hogy a Griffendéles kis agyacskádban meg sem fordultak az iskola szabályai. De nem lesz gond. Szóltam Dumbledorenak, hogy veled érkezem.

- KOMOLYAN? És csak úgy mondta, hogy rendben, semmi gáz?

- Nem egészen. Előtte felmondtam.

- MI??????

- Ne nézz már ilyen ijedten. Gondolkozz. Nagykorú vagy.

- Oh értem már. Így ez nem illegális ugye? Csak ha itt tanítasz és hivatalos tanár-diák kapcsolatunk van.

- Pontosan. Holnap jelentik be a vacsorán, mielőtt mindenki elmegy a szünetre.

- És nem volt ellenére?

- Nem, egy csöppet sem. Bár igen meg volt lepve. Valószínűleg ezt még ő sem látta jönni.

- Pedig Dumbledore hozzá van szokva, hogy mindig mindenről tud.

- Na igen. És... neked sem volt ellenedre? Mármint érted. Kvázi bajba kevertelek.

- Ha így lett volna... nem fogadom el a meghívást. És végre volt jó indokom a felmondásra amit el is fogadott.

- Akkor jó... és most, khm.... hogy lesz?

- Nem megyek a tanév végesztéig sehova ha netán ezen gondolkodtál.... Segítek betanítani az új bájitalmestert. Gyengélkedői és egyéb bájitalok, teendők.

- Óh az jó... nagyon jó!

- Rögtön gondoltam.

Harry Potter annyira boldog volt, hogy egyszerűen ki sem tudta fejezni... a mosolya már lassan odakötött az arcára. Ezek szerint a férfi határozottan komolyan gondolja ezt az egészet ha képes volt érte felmondani... hogy legálissá tegye. Bele se mert gondolni, ez mit jelent. De ráért még ezzel foglalkozni, most csak meg akarta élni a pillanatot. Élete legjobb estéjét... mert ez határozottan az volt.

Már legalább fél órája a parketten voltak, amikor a zene váratlanul számot és stílust váltott egyszerre... a pörgős keringő helyét átvette egy igen lassú, romantikus szám. Harry úgy tippente hogy valószínűleg spanyol, vagy portugál... de mindenesetre nagyon szép volt. És nagyon romantikus is. Határozottan a lassuzós kategória, aminek a gondolatára is pillangók kezdtek röpdösni a hasában.
Amint Piton észlelte a ritmus váltást, nem is tétovázott soká, rögtön szorosabbra húzta balját a fiatal fiú kecses, vékony dereka körül. Harry pedig engedelmeskedett és szorosan a férfi mellkasához simúlt, bal kezét tanára mellkasára helyezve. Jobb keze pedig továbbra is egybeolvatt a férfiével. Piton lenyűgöző tánctudásának köszönhetően hamar felvették a zene ritmusát. Harry pedig majdnem elalélt a kialakult helyzettől. Még sosem érezte ennyire közel magát senkihez... és nem csak a fizikai közelségben értve. Minden rezdülést érzett amit az idősebb tett, érezte a forró levegővételeit az arcán, a meleg testét... szinte az izmait is. A Bájitalok mesterének bódító, fűszeres illata betöltötte az orra szaglósejtjeit és táncolás közben a férfi egy pillanatra sem engedte el a tekintetét. Azok az éjfekete szemek pedig fényesebben ragyogtak, mint a brosson a gyémántok és legalább ezer egy dolgot meséltek neki. Valószínülrg bárki aki látta őket kívülről azonnal levette, hogy nem csak valami kósza flörtről van szó... a férfi szemeiben egyértelmű, mély érzelmeket látott tükröződni és ettől majdnem sikerült elsírnia magát. Életében nem gondolta volna, hogy valaha átéli majd, hogy valaki így nézzen rá, mint most Piton. Szavakba sem lehetett önteni... és a férfi féloldalas mosolyából ítélve, ő is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az érzései nem egyoldalúak. A pillanat annyira tökéletes volt, hogy Harry azt kívánta, sose érjen véget...
Ám ahogy a zene végetért úgy múlet el a tökéletes pillanat is, mégsem hagyott maga után fájó ürességet. A zene visszaváltott a lassú keringőre és ezzel egyidejűleg ők is felvették a ritmusát. Harry pedig úgy érezte mintha újra érzékelni kezdené a külvilágot. Tulajdonképpen eddig fel sem tünt neki, hogy annyira a férfire volt koncentrálva, hogy nem hallott és nem látott mást rajta kívül.

- Nos úgy látom, a barátaid csöppet sincsenek meglepve. Mitöbb, inkább tűnnek elégedettnek. És... megdöbbentően segítőkésznek.

Harry elszakította tekintetét az idősebb arcáról hogy megnézze mire is céloz Piton. Végigpásztázta az egész termet és amikor találkozott a tekintete Mióéval ajkai felfele görbültek majd halkan elnevette magát. A lány Ron és Ginny mellett ült kezében pálcát szorongatva, amit vélhetően pont az előbb használt a megbűvölt magnón számváltásra. Ami nos... igazán Miós húzás volt. Köszönetképp barátai felé biccentett, majd fekintetét újra Professzorára emelte.

- A barátaim és mindenben támogatnak. Legyen az akármekkora őrültség is. Mellesleg nélkülük nem lennék itt.

- Akkor lehet tartozom nekik egy köszönettel valamikor az este végesztével.

- Meg fognak lepődni.

- Szeretem sokkolni az embereket.

- Ki gondolná....

- Mellesleg... azt javaslom Mr.Potter, maga pedig az este végesztével mutassa be a jobb lábát a bal lábának, hátha kiderül, hogy kijönnek - e egymással.

- Azért ennyire nem vagyok rossz...

- De. Határozottan. Meg kell tanítsam táncolni.

- Nekem nincs ellenemre. Professzor.

- És mit szólna Mr. Potter ha ezt a beszélgetést és a magán táncóráját a lakosztályomban folytatnánk, mondjuk egy pohár bor mellett?

- Remek ötlet. Semmi kifogásom. Menjünk.

- De meg kell jegyeznem, ha együtt távozunk innen, akkor holnapra szárnyrakelnek a pletykák...

- Akkor nem gondolja, hogy adhatnánk valami alapot is ezeknek a pletykáknak?

- Mire gondol?

- Nem is tudom, legyen kreatív.

- Igen? Biztosan ezt akarja?

- Ez most fenyegetés, Uram?

- Figyelmeztetés. Mert ha azt akarja, hogy kreatív legyek akkor többet nem szabadul meg tőlem soha.

- Nem is áll szándékomban. Éppen ellenkeuőleg ami aztilleti.

- Igazán ostoba Griffendéles, tudja?

- Oh igen... de még mennyire. És én élvezem.

- Akar mást is élvezni?

- Határozottan.

- Van ötlete is?

- Óh lenne... nem is kevés... de érdekelne maga mit tart élvezetesnek.

- Nos ezesetben...

Amint ezek a szavak elhagyták az ajkait, a Bájitalok mestere minden további tétovázás nelkül úgy lesmárolta Harryt, hogy a fiú megszédült az élménytől. A férfi íze kávéra és szegfűszegre emlékeztette, az ajkai pedig elképesztőem puhák voltak. Nem volt hosszú a csók de kifejezetten szenvedélyes és egyértelmüen birtokló, mégis egészen lágy.

- Na, meglepődtél?

- Határozottan. De szerintem mindenki más sokkal jobban. Lesokkoltad őket.

- Te mondtad hogy legyek kreatív.

- Merlinre az égben... istenien csókolsz. Kaphatok még?

- Milyen kis mohó valaki. Legszívesebben itt helyben magamévá tennélek a terem közepén... Annyira régóta vágyom már rád, hogy azt el se tudod képzelni.

Harry a gondolatra is megremegett és kapaszkodót keresve belemarkolt a ferfi derekába. Egy ilyen bódító csók és tüzes szavak után szüksége volt valami biztos támaszra, mert különben helyben összecsuklott volna. És azért nem akart nyilvánosan szó szerint bájulni egy csóktól. Óh... de még milyen csóktól.
Ám a férfi egy csöppet sem könnyítette meg a dolgát abban, hogy ne essen össze... Ugyanis mikor közelebb simult hozzá, a másik szinte azonnal finoman hozzásimította a forró és kőkemény ágyékát, ami egyértelmű bizonyitéka volt hogy a férfi mennyire kívánatosnak találja.
Harrynek most már zsibbadni is elkezdett a lába így meg kell kapaszkodnia Professzora bicepszeiben.

- Mi...mióta?

- Évek óta Harry. Hosssszúúú évek óta.

- Nem tiltakozom. Azt teszel velem, amit szeretnél... és ott ahol szeretnéd.

- Ez igazán hízelgő. De mára elég megbotránkozást keltettünk. Természetesen annyi csókot kapsz amennyit akarsz, de nem itt. Menjünk át a... Harry? Mi a baj? Úgy nézel ki mint aki kísértetet lát...

- Nézz le a talárodra.

- Oh... Ezekszerint ez valamiféle varázstárgy?!

- Igen. Nos... khm... Uram, ismeri a fehér talár balladáját?

- Nem...

- Akkor majd a lakosztályodban elmesélem. Most pedig siessünk amég mindenki tátja a száját!

Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:

Victoria_W_Knight