Ahogyan a halvány ibolyás fény egyre erősödött, lassan bevilágítva az egész szobát Harry Potter fejét tanára vállára hajtotta és úgy élvezte az orgazmus utóhatását és gyönyörködött a csodás látványban egyszerre. Ám ez most egészen más érzés volt, mint általában és a Griffendéles úgy sejtette ennek jelentős köze van a lilán fénylő talárhoz. Most valahogy sokkal... elégedettebbnek, sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Nem tudta igazán megfogalmazni mi az ami más, amíg meg nem érezte Piton meleg, ölelő karjait szorosan dereka köré zárulni. A férfi kissé feljebb ült a kanapén és ezzel egyidejűleg még szorosabban vonta őt magához, a teljes testük összesimult... és akkor Harry rájött, hogy amit érez az a biztonság. Nem csoda hogy nem ismerte fel, hiszen életében nagyon kevésszer volt csak benne része. Vagy talán még soha. De tudta, hogy innentől kezdve ez meg fog változni.
Ahogy a lila derengés alábbhagyott és helyét ezüstös ragyogás vette át Harry érezte, hogy Professzora lassan simogatni kezdte a hátát és valahogyan tudta, hogy mondani szeretne valamit így felemelte fejét hogy belenézzen azokba a szikrázó ónix szemekbe. Hirtelen egészen különös módon ÉREZNI kezdte a másikat... valahogy... mintha a fejében még az előtt tudta volna, hogy a férfi meg fog szólalni, mielőtt valójában megtette volna. És ez némiképp... ijesztő volt. De rendkívüli is.

- Ez... mi? Mármit, te is érzed?

- Igen. Persze. Olyan... olyan mintha éreznélek. Mintha itt lennél velem. De nem csak fizikálisan, hanem a fejemben is. Nem tudom ezt jobban elmondani.

- Szerintem ez a mágiánk. Összekapcsolódott.

- Ilyen létezik???

- Persze Harry. De elképesztően RITKA. Úgyhogy szerintem itt az ideje, hogy mesélj nekem egy kicsit. Hol találtad?

- A talárt?

- Igen.

- Az Abszol úton. A fűszerüzlet és a Czikornyai és patza közötti sikátor végében van egy kis antikvitás bolt.

- Ott biztos nincs.

- De igen. Emlékszem a fűszerüzletben nézegettem neked egy ezüstkést amikor megláttam fényleni a talárt.

- Harry... a fűszerüzlet mellett nincs sikátor.

- Hát hogy ne lenne. Voltam ott.

- Valóban VOLT ott sikátor. Egykor. És antikvitás bolt is. De már századok óta nincs, mióta leégett... a helyére sok bolt költözött de állítólag mindnek a tulaja vagy elmenekült vagy nyomtalanul eltűnt. Így a minisztérium befalaztatta a sikátort évszázadokkal ezelőtt.

- De az lehe... óh...

- Mi az?

- A füstszag. A boltbab füstszag volt. És az idős hölgy... tudtam hogy nincs valami rendben vele. Olyan különös volt. Majdnem földöntúli. A csillogó zöld szemeivel mintha BELÉM látott volna a hangja pedig nagyon furcsán szólt olyan csilingelően.

- Harry... bemutatkozott neked a hölgy?

- Igen. Azt mondta Doris a neve. És hogy nagyon vigyázzak rád.

- Doris Carson.

- Hogy? Te ismered?

- Igen, régi iratokból és könyvekből. Ő volt az antikvitás tulajdonosa... állítólag bent égett a tűzben. Egyesek szerint ő gyújtotta magára a boltot miután a férje elhunyt. Nem tudta elviselni a gyászt. Úgy tartják különleges volt a kapcsolatuk... mindenki azt mondta róluk aki csak ismerte őket. Még pár feljegyzés is megmaradt a bolt rendszeres vásárlóitól akik azt írták, hogy olyanok voltak mint a tűz és a víz de mégis tökéletes összhangban, egyetértésben. Ráadásul Dorisnak állítólag tényleg zöld volt a szeme ahogy te is mondtad, a feljegyzésekben úgy tartották a lelkedig látott vele. Sokan írták azt is, hogy kivételes látványt nyújtottak együtt... Dorist cinkének nevezték mert olyan törékeny volt a férjét pedig egy fekete keselyűnek írták le. Állítólag kifejezetten ijesztő alak volt, de Doris sosem félt tőle, sőt. A férfi állítólag haláláig odaadóan rajongott érte és sosem látták máskor mosolyogni csak akkor, amikor a feleségére nézett.
És ebben tudod mi a leghátborzongatóbb? Hogy én mindezt honnan tudom?

Harry érezte, hogy olyan hevesen kezd dübörögni a szíve, akárcsak a Roxfort expressz és az egész testét elönti a vérében száguldó adrenalin. Hirtelen már sehol sem volt a percekkel ezelőtti kábult hangulata. Ahogy lassan kezdett megvilágosodni előtte, hogy mi is történhetett az előbb és akkor az üzletben egyre inkább úgy érezte magát mint akire éppen ráejtettek egy jókora sziklát. Az egész olyan... LEHETETLENNEK tűnt, sőt mitöbb abszurdnak, de mégis az egyetlen lehetséges és valamilyen szinten logikus magyarázatnak. És mégis, minden abszurditás ellenére Harry érezte, TUDTA hogy minden igaz.

- Doris bájitalmester volt. Ahogyan a férje is.

- Rendben... Ez SOKKAL hátborzongatóbb... honnan tudtad?

- Azt hiszem értem. Mindent.

- Akkor felvilágosítanál? Mert én egy csöppet sem.

- Doris azt mondta nekem a boltban, a talárt egy bájitalmester készítette réges-régen a tizenhatodik század elején miután meghalt a felesége. Meg akarta találni a sírig tartó örök szerelmet amit állítólag sikerült is neki, majd a titkot beleszőtte a talár ezüstszálaiba.

- Ez bájos mese de nem magyarázza hogyan beszélgettél halottakkal. Úgy hogy nyilván nem volt halott vagy szellem.

- De igen, magyarázza. Doris azt is megemlítette, hogy a férfi szerelme olyan volt mint egy fekete holló. És amikor fizettem azt mondta, különleges férfi lehetsz... pedig egy szóval sem említettem milyen nemű partnernek lesz az ajándék. Akkor ez fel sem tűnt. Érted már?

- Doris te voltál. És a talár készítője is.

- Pontosan. Doris férje és a talár készítőjének szerelme pedig te.

- Tévedtem. EZ a hátborzongató...

- Már csak egy pici bökkenő van. Ha eddig mindig mind a ketten bajitalmesterek voltak... én nem vagyok az.

- De igen. Csak máshogyan.

- Ho...MI?

- Potter. Ez egy rövidítés... a potterer, vagyis bájitalkeverő szóból származik. Az őseid mind bajitalmesterek voltak. Irónikus mi?

- Hm... akkor sürgősen meg kell tanitanod RENDESEN bájitalt főzni! Szigorúan magánórán persze....

- Szigorúan.

- Perselus?

- Tessék?

- Te elhiszed ezt?

- Hogy valami ősi, titokzatos mágia révén századok vagy ki tudja mióta együtt reinkarnálódunk és kitudja mennyi élet éltünk már le egymás mellett?

- Hát, ühüm....

- Nos... ha a józan eszemre hallgatok, ez őrültség. De ha nem is igaz, akkor is ebben a gondolatban indítani a kapcsolatunkat legalább némileg bíztató, nem?

- Akkor nem tartasz őrültnek?

- Magamat tartom annak, mert szeretném elhinni, hogy így van. Hogy a talár valóban egy lélekharang... hogy a legenda igaz és tényleg egymásnak vagyunk rendelve. A racionális énem teljességgel tiltakozik a gondolat ellen hogy ez egyáltalán lehetséges lenne... de valóban találkoztál Dorissal Merlin tudja csak hogyan, hiszen megszerezted a talárt ami világított amikor megcsókoltalak. Tudtad a nevét mielőtt elmondtam volna. Doris szeme. Az ahogyan leírták őket. És a foglalkozásuk. És nem utolsósorban itt van a mágiánk, ami összekapcsolódott. Ami megint csak valami olyasmi ami szinte lehetetlen. De mégis megtörtént. Ezeknek a bizonyítékoknak elégnek kell lenniük a racionális felem meggyőzésére is...

Harry őszintén és igazán megkönnyebbülten elmosolyodott. Boldog volt, hogy a mindig két lábbal a földön járó, racionális tanára is belátta, hogy ennyi minden nem lehet egyszerű véletlenek sorozata. Hogy ami velük történt annak oka van. Hogy a Fehér talár balladája nem csak egy mese, hanem igaz történet. Mert a fiú szentült hitte hogy így van és már most elképesztően izgatott volt, hogy mi minden várhat rájuk a jövőben. A jövőikben.

- Ennek igazán örülök! Mert én tudom, hogy igaz.

- Én meg elhiszem neked. De szeretnék utánajárni ennek a legendának. És mindennek ami a talárral kapcsolatos. Mi lenne, ha az első igazi randevúnk a könyvtár tiltott részlegében lenne?

A Griffendéles a férfi rendkívüli módon izgatott mégis csábító hangja hallatán szívből jövően felnevetett. Már kezdte látni, hogy milyen kalandos és kicsit sem hétköznapi élet vár rá a férfi oldalán. Mert már biztos volt benne, hogy innentől kezdve semmi se választhatja el őket. Még a halál sem... szó szerint. És alig várta ennek az életnek, minden egyes percét...

- Ez... roppant mód romantikus, Piton Professzor. Benne vagyok.

- Majd viszek meglepetést. Az romantikus lesz, garantálom.

- Alig várom. De mi lenne, ha most még valami ennél is romantikusabbat csinálnánk?

- Mondjuk az ágyamban?

- Mondjuk.

Extra tartalomért és kulisszatirkokért kövessenek Instagram - on:

Victoria_W_Knight