Felébredtem.Egy lovardában találtam magam.

Nem volt olyan csúnya, de szállodának való se volt. Már épp indultam volna kitörni a patáimmal a boxot, de valami megakadályozta. Egy fekete vezetőszár volt a pofámon, (mert a lónak pofája van nem arca) és az
ki volt kötve egy vasrúdhoz. Az összes erőmmel elkezdtem ráncigálni a vezető szárat, de minél jobban ráncigáltam annál jobban fájt. Abbahagytam, az erőm egyre kevesebb lett, pirosra volt dörzsölve a pofám. Végignéztem az összes boxon, és megláttam a barátaim.

Hirtelen lépteket hallottam visszafordultam,és észrevettem egy kedvesen mosolygó férfit. Izmos volt. Azzal a gyönyörű barna szemével,elcsavarhatta  volna a világ összes lányának a fejét.

Rám nézett majd így szólt:
-Mi a neved?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Jane-nyerítettem.
-Én Luke vagyok-válaszolta
Hogy,hogy érti amit mondok, hiszen ló vagyok?
-Tudod én hallom a lovak gondolatát,és beszélem a nyelvüket-mondta.
Én csak furcsán néztem rá.
-Kiszabadítalak titeket,de meg kell ígérnetek,hogy nem tértek vissza többet-mondta komolyan.
-Rendben-gondoltam csalódottsággal, szomorúsággal. De tudtam, csak így lehetek szabad a barátaimmal.
A férfi egy gyors mozdulattal kikötötte a vezető szárat,majd levette rólam.Ugyanígy tett a többiekkel is.
-Szabadok vagytok.Siessetek.-mondta.
Mi pedig kivágtáztunk a szabadba s csak mentünk,mentünk előre.