*
A ló hirtelen megijedt az autók hangos zajától,és megharapott egy hangos,éles nyerítés kíséretében.Én teljesen lesokkolódtam, így hátraestem.Elájultam.Majd amikor felébredtem nem láttam sehol Szilajt.Nagy nehezen felálltam.Úgy éreztem mintha négy lábon állnék.
Hátranéztem és amit láttam.....
Majdnem elájultam.
-LÓ LETTEM😧🤯-ordítottam ki a mezőre.

De mi,vagy hogy?
Kezdett összeállni a kép.Szilaj megijedt,megharapott,és átváltoztam lóvá.
-Így már minden világos-mondtam egy prüszkölés kíséretében.
De csak most jutott eszembe.Így hogy megyek haza?!?
Majd láttam egy màsik lovat vágtázni felém.

Odaért hozzám,egy óriási porfelhőt húzva maga után.
-Szia!A nevem Luna.-mondta mire én tátott szájjal néztem rá.Majd fél perc múlva így szólt.
-Tudod én nem lónak születtem.-mondta szomorú hangon.
-Hogy hogy?-ennyit tudtam kibökni mert teljesen lefagytam.
-Hát az én nevem Luna Hunter.Három éve ,még egy boldog tizenéves kislány voltam.-sóhajtott egyet majd fojtatta.

-Egy nap éppen játszottam a babáimmal, amikor megláttam, egy gyönyörű fehér lovat az utcán.
Kimentem , hogy megnézzem mit keres itt.Megláttam.Olyan kecsesen, és peckesen, lépegetett... csodaszép volt.Amikor már épp nyúltam volna , hogy elkapjam,akkor ő megharapott és köddé vált.Elaludtam, majd mikor felkeltem,rájöttem ,hogy ló vagyok.A szüleim kitagadtak.Így hát vadlóként élem az életem.

Lett egy ménesem,a nevünk a ,,lóvérűek",mivel mindenki aki benn van,azt megharapta a titokzatos fehér ló. És téged hogy hívnak?-kérdezte.
-Én Jane MCcarthy vagyok.-feleltem.
-És te mióta vagy ló?-folytatta.
-Hát ma reggel, láttam egy fehér lovat a mezőn,gondoltam kifutok hozzá,hogy megnézzem. Oda vágtázott hozzám, és megkérdeztem mi a neve.Nem volt neki, így én neveztem el Szilajnak.
Aztán hirtelen,egy autó elindult, Szilaj fel ágaskodott, és megharapott,én pedig elájultam.Mikor felébredtem láttam ,hogy ló lettem.-válaszoltam félve.
-Értem.Nincs kedved beállni a ménesbe?Együtt felderíthetnénk a  a titokzatos Fehér ló rejtélyét.-kérdezte boldogan.
-Hát mivel lóként nem tudok hazamenni, és szeretném kideríteni mi volt ez, így benne vagyok.-mondtam.
Luna örömében, vágtázott egy hosszú kört.Majd elkezdett ide-oda ugrálni,és közben nyeríteni.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kissé furcsán.
-Hívom a ménest-.kiabálta.
Majd hirtelen éreztem, ahogy megremeg a föld, és egy egész ménesnyi ló, vágtatott felénk.
-Ez itt a ménes. Ő itt Zara,Thália,Hanna és Bella.
-Szia
-Csá
-Hello
-Cső
Ezeket a válaszokat hallottam.
-Ő itt Jane, ő is a ménesbe fog tartozni.-válaszolta Luna kurtán.
-Jaj de jó,még valaki akit megharapott a titokzatos fehér ló.-válaszolta Bella unottan.
-De ki fogjuk deríteni, és megtörjük az átkot.-erősködött Thália.
-Hagyjátok abba a veszekedést.-kiáltott rájuk Luna
-Szóval akkor beléphetek a ménesben,vagy sem-kérdeztem már kicsit mérgesen mert elegem volt a veszekedésből.
-Oh...igen persze-válaszolta rá gyorsan Hanna.
-Van kedvetek egy jót vágtázni?-kérdezte Luna, remélve hogy ezzel abbahagyják a veszekedést.
-Igen!-vágták rá Belláék egyhangúan.
-Akkor indulás!-kiáltott Thália.
Azzal uzsgyi, elindultunk a széllel szemben. Élveztem ahogy a sörényem viszi a szél. És nem is gondoltam arra,hogy vajon hova vágtázunk, csak élveztem a szélsebességet.