*
Az én nevem Jane (Dzséjn).

Egy gyönyörű mező mellett lakom. Felicity (Felisziti) a város ahol élek.

*
Reggel kipihenten ébredtem fel.A konyhámban, van egy ablak ami a mezőre nyílik.Már nekiálltam volna a szokásos reggeli kávémnak, amikor valami megütötte a szemem.Kinéztem az ablakon, és észrevettem egy csodaszép lovat, vágtázni a mezőn.

Leírásom szerint:
Fehér színű volt.Talán Arab telivér.Izmos.Látszott rajta,hogy nincs gondozva.És azt hiszem, hogy Kanca lehetett.
Azt tudni kell , hogy nálunk errefelé nem gyakoriak a lovak.Így hát gyorsan kiszaladtam az udvarra, bevágtam magam mögött a kaput, és futottam ki a mezőre.Mikor odaértem, elállt a lélegzetem.Eddig még soha nem jártam a mezőn, csak ablakon keresztül láttam.
Olyan szépséges táj tárult elém, gyönyörű virágtengerek, göcsörtös dombok amik egymásba nyúlnak.
Fehéren díszelgő bárányfelhők úsztak végig, a kéken virító égen.
Majd hirtelen,paták dobbanását hallottam mögülem.
Villám sebességgel fordultam hátra,és ott vágtatott felém, a fehér ló amit láttam az ablakból.Még a szívverésem is megállt.Én csak néztem ahogy szélsebesen vágtat felém, ő pedig mintha ott se lettem volna, élvezte ahogyan a sörényét, viszi a szél.

*
A ló nagyon gyorsan közeledett felém,én pedig már láttam magam előtt, ahogy elgázol.

Viszont nem bírtam megmozdulni,teljesen lefagytam a szépségtől amit láttam.
A ló már csak pár centire volt tőlem,így hát becsuktam a szemem.Hirtelen a pata dobogás abba maradt,és éreztem az arcomon egy horkantást.
Nem tudtam mi történt, így hát kinyitottam a szemem, és ott állt előttem a ló, szemtől szemben.

*
Csak néztünk egymásra perceken át,míg végül a ló meghajolt előttem.
-Mi a neved?-kérdeztem tőle.
A ló elkezdte a földet kapirgálni a patájával,mint aki azt mondja:
-Nincs nevem!
Megértettem ,hogy mit akar mondani.
-Lehetne a neved...-gondolkoztam, mire a ló kérdőn nézett ràm.
-SZILAJ!-kiáltottam,mire a ló éles mégis dallamszerű hangon nyerített amivel ezt üzente.
-Nagyon tetszik!!
-Illik is hozzád,hiszen olyan gyors vagy!-mondtam mire a ló felágaskodott,és csak úgy dagadt a büszkeségtől.