Reggel mikor felébredtem kettő gyönyörű szempárral találtam szembe magam.

-Szia.-Mondta halkan Max és mosolygott.

-Szia.-Nyújtózkodtam.

Hirtelen kinyílt az ajtó és berohant Romeo, Zeck és Logan. És persze mind a hárman ránk ugrottak.

-Úristen srácok lefogyhatnátok!-Mondta fojtott hanggal Max.

-Egyet értek alig kapok levegőt.-Értettem egyet.

-Éhesek vagyunk.-Mondta Zeck.

-Tudod merre van a konyha csinálj magadnak.-Mondtam.

-Naa kérlek Maya te olyan jól főzöl.-Néztek rám mind a hárman kutyaszemekkel...Romeonak könnyű...

-Jó oké.-Mire befejeztem a mondatott felkapott Zeck és a vállára dobott...Miért nem lepődök meg?

Leraktak a konyhába...legyünk optimisták legalább nem kellet sétálnom. Elővettem a serpenyőt és miután lebeszéltem magamat arról hogy ezzel fejbe csapjam Zecket ráraktam a sütőre. Elkezdtem tükörtojást csinálni. Megcsináltam mind a háromnak és odaadtam nekik. Egyből megették. Max még fent van. De elkezdtem neki is megcsinálni csak neki máshogy. Mire kész lettem le is jött Max. Leraktam elé a remekművem amitől elállt a szava.

-Hé! Mi nem is kaptunk szívecskét!-Háborodott fel a bátyám.

-Nem veletek járok.-Forgattam a szemem.-Amúgy arra gondoltam majd piknikezhetnénk.-Mondtam miközben beleittam a kávémba.

-Uhh! Jó ötlet!-Mondták egyszerre.

-És lehetne a fa alatt.-Mondtam.

-Jó!-Mondta Max.

Miután megittam a kávém visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a Tv-t és elővettem egy lapot és egy ceruzát. Nem tudom most megjött a kedvem a rajzoláshoz.

Észre se vettem hogy bejött Max Romeoval.

-Azta ez gyönyörű.-Mondta MAx.

-Köszi.-Mosolyogtam.

Aztán mellém ült Max.

-Nyugtalannak tűnsz...-Mondta Max.

-Valamiért rossz érzésem van...-Erre megölelt Max.

-Ne aggódj itt vagyunk neked.-Romeo is odajött hozzánk és elfeküdt az ölünkben.

-Oké.-Bólogattam.

Végül együtt néztük a Tv-t. Aztán bejött Zeck és Logan is. Így együtt néztük a tévét. Az én szobámba.

Aztán az ebédes piknikből inkább vacsorás piknik lett. 7 kor indultunk el a fa felé. Közben nagyokat nevettünk és megbeszéltük Zeck csajozási dolgait.

-Na de most komolyan. oké hogy ti együtt vagytok de mi.-Karolta át Logant.- Mi szinglik vagyunk...

-Ja igazad van. Már kell egy csaj.

-Jól van akkor majd összeismerkedek lányokkal és ajánllak titeket.-Nevettem.

-Tényleg? Te vagy a legjobb!-Kapott fel Zeck.

-Tudom.-Nevettem.

Amint megérkeztünk a fához a fiúknak elállt a lélegzetük...tényleg ők még nem is látták.

-Nem semmi.-Mondta Logan.

-Ugye?-Néztem rá csillogó szemekkel.

Leterítettem a pokrócot és ráraktam a kis kosárkát és elkezdtem kipakolni a kajákat. Aztán a többiek is leültek.Beszélgettünk mindenről. Aztán hátradőltünk és néztük a fának az ágait.

Aztán eszembe jutott hogy láttam egy szép virágot. Így felálltam.

-Hova mész?-Kérdezte Max.

-Mindjárt jövök.

Azzal elindultam egy kicsit távolabb míg elértem a patakot. Még ott volt. Egy gyönyörű kék virág. Leguggoltam a patak mellé és merítettem a vízből, majd a virágra szórtam. Egyszerűen imádom.

-Maya!!-Romeo üvöltését hallottam. Mikor megfordultam Romeo hátát láttam párcentire az arcomtól. Éppen egy gepárd karmolástól mentett meg.

-Romeo!!!!!-Kiabáltam szerintem még a holdon is meghallották. Könnyes szemekkel futottam oda a földön fekvő kutyához. Aztán dühös lettem mert ez az a gepárd aki Maxot is megölte majdnem. Dühös szemeimet a gepárdra szegeztem aki látszólag megijedt.

-Maya? Mi történt?-Halottam a fiúkat de nem néztem rájuk. Csak azt a kis rohadékot néztem.

-A gepárd...Gyógyítsátok meg Romeot. Menjetek biztonságos helyre...mert most nem biztos hogy tudok uralkodni magamon...-Mondtam és átváltoztam.

-Mi?-Kérdezte Max és Logan. De láttam hogy Zeck már Romeot viszi is.

-Hallottátok...-Mondta Zeck.-Vigyáz magadra!-Én csak bólintottam és eltűntek.

-Tudom ki vagy...érzem a szagod...és nagyon nem tetszik.-Morogtam vicsorítottam. A gepárd nem válaszolt. De tudom hogy alakváltó...

-Szóval te ölted meg hajszál híján Maxot...Alex.-Erre egy kicsit félve hátralépett Alex.-Tudod mit éltem át? TUDOD HOGY MEGHALT A KEZEM KÖZÖTT? És most a kutyámat...-Éreztem hogy a dühöm teljesen átjárja a testem. Ennyire még sosem voltam dühös.

Egyre több motoszkálást halottam és egyre több alakváltó vett körül...tigris, jaguár, puma, róka...Aztán előjött gondolom az alfa. Egy fekete oroszlán. Szóval ez volt az a rossz érzés.

-Ezt elintézed ugye Alex? Mi addig megyünk a többi után.-Alex csak bólogatott.

Most éreztem hogy a dühöm irányíthatatlan lett. Azt hiszik ilyen könnyen átengedem őket. EZT NEM JÁTSSZUK!

Hirtelen egyre nagyobb lettem Karmaim ugyan olyan kéken és fényesen világítottak mint a szemeim. 

-Ahoz engem kell megölnötök!-Mondtam de szinte a saját hangomon is meglepődtem. Mély volt csak úgy vicsorogtam és morogtam.

-Ha ezt akarod...-Mondtam az oroszlán és hirtelen az egész falka nekem rontott. rengetegen voltak...csak úgy beleptek.