Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

T W E N T Y O N E

Zeck:

Annyira hülye vagyok...tudom hogy menyire érzékeny Maya a múlttal kapcsolatban én meg felhozom...Csak döbbenten álltam ott. Még sosem volt ilyen mérges és szomorú Maya...Mi lett volna ha nincs itt Alex. Tuti nekem esett volna...

-Azt hiszem mennem kéne...-Mondta félve Alex.

-Nem...ez csak egy kis családi vita...-Sóhajtottam.

-M-Megyek és megnézem Mayát.-Mondta Max. Még ő sem látta ilyennek Mayát...Én csak Bólogattam és el is indult Max.

-Tudom...hogy nem az én dolgom...de min akadt ki ennyire Maya?-NA bazdmeg Zeck ezt jól meg csináltad...nem fogom elmondani hogy vérfarkas.

-Mindegy...hosszú és bonyolult múltja volt...

-És tényleg nem volt itt senki rajtatok kívül?

-Igen...? Maya utálja az embereket...nem bízik meg senkiben...amióta megcsalták...-Most komoly itt lelkizek egy vad idegen sráccal...

-Azt hiszem megyek...-Állt fel Alex. Igen talán még is ez lenne a legjobb. Én csak bólogattam. Erre Alex felállt én kikísértem.

Maya:

Sirok...mostanában már csak sírok... Kopogást hallottam.

-Maya?-A szívem nagyot ugrott...Max...

-Figyelj Romeo mond azt hogy fürdök létszi!!-Tettem össze a kezem.

-Ő most fürdök.-Mondta Romeo. Huh...

-De ugye jól van?-Érdeklődött Max.

-Igen. -Válaszolta Romeo.

-Akkor jó.-Nem láttam, de tudtam hogy mosolyog. És hallottam a lépteit ahogy elmegy.

Pár perc múlva megint kopogtak.

-Hé Maya...-Hallottam Zeck halk hangját.-Tudom hogy haragszol és utálsz de...-Nem tudok rá haragudni...egyből az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Zeck nyakába ugrottam. Először nem tudta hogy meg kéne ölelnie vagy sem. De aztán megölelt.-Sajnálom...-Mondta.

-Semmi baj.-Öleltem még szorosabban.

-Oké na akkor elmondom a holnapi programot...-Jaj nekem..- Reggel állatkertbe megyünk este pedig a tengerpartra.

-Zeck?-Kérdeztem.

-Hm?

-Komoly? Állatkert...nem vagyok már 5 éves és szerintem a többiek is így gondolják...

-Nem. Mindenki menne van még Romeo is.-Vágta rá...-Ugye Romeo?-Nézett a kutyára aki hevesen bólogatott.

-Felőlem...ha ki tudsz kelteni az ágyból...-Erre felnevetett Zeck.

-Maya? Amúgy minden rendeben?-Nézett rám aggódva.

-Igen, hisz most békültünk ki...-Mondtam értetlenül.

-Nem...úgy értem veled és Maxszal. Amióta történt ez a dolog Maxszal te kerülöd pedig elválaszthatatlanok voltatok...

-Meg vagyok...-Erőltettem egy mosolyt magamra...mert az az igazság hogy teljesen össze vagyok zavarodva..

-Oké...-Sóhajtott majd elment.

Végül elmentem zuhanyozni és átöltöztem a pizsimbe. És bebújtam az ágyba.

-Holnap majd beszélek vele....-Mondtam Romeonak de közben a plafont néztem.

-Ez az csajszi! Én hiszek benned!-Ezzel egy kicsit megnyugtatott. Végül elaludtam.

*Másnap*

Arra ébredtem hogy egy nagy rakás víz landolt a fejemen. Kinyitottam a szemem. Az én drágalátos bátyám ébresztett.

-Anyád!-Morogtam. Felnéztem az órára és vissza ejtettem a fejem a párnák közé.

-Kelj fel! Megyünk az állatkertbe!

-Bazdmeg Zeck! 10 óra és szombat van! Hagyj aludni!-És azzal szerintem el is aludtam mert mikor újra kinyitottam a szemem Zeck cipelt le a lépcsőn. Aztán levitt a konyhába. Komás voltam...lerakott és leültettet az egyik bárszékre. lenéztem a kezemre. Még pizsibe vagyok. Balra fordítottam a fejem és megláttam Maxot mellettem. NA basszus.

-Még át kell öltöznöm!-Ugrottam fel és felfutottam a szobámba. Miután becsuktam az ajtót megnyugodtam.-Ez közel volt...

Elmentem az ablakig. Jó idő lesz...Elsétáltam a szekrényhez és kivettem egy kék ujjatlan pólót, egy shortot egy oldal táskást. És egy kék tornacipőt. És az egyik kedvenc nyakláncom.

Beraktam a táskába egy palack vizet és a pénztárcám és lementem a fiúkhoz.

-Akkor menjünk...-Motyogtam és a bejárati ajtó felé mentem. Aztán a többiek is jöttek.

Zeck vezet, én Romeoval az ölemben az anyós ülésen, Max és Logan hátul. Nem telt sok időbe és már meg is érkeztünk. Megvettük a jegyeket, Romeot pórázra raktam és elindultunk körbenézni.

Az összes állatott megnéztük. Nekem a farkasok voltak a kedvenceim. Jó mondjuk ez érthető de még meg is simogattam őket a kerítésen át. Végül még fagyiztunk is aztán haza indultunk volna ha Zeck nem mászik be az elefántokhoz...

-Zeck azonnal gyere ki! EL fognak taposni!-De ő csak nevetve futkározott a több tonnás állat körül.

-Hé haver ne csináld már!-ÉS felült az egyik hátára...

És így ki lettünk tiltva az állatkertből...


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro