Na ma ez a 2. rész :D De azért mert holnap nem tudom lesz-e időm. Ehez a részhez indítsatok be valami sírós számot :DD Azért remélem tetszeni fog :)

Egész végig beszélgettünk Maxszal. Aztán eszembe jutott a fa. Gondoltam megmutatom Maxnak.

-Max! Mutatnom kell valamit!-Mondtam és meg se várva a válaszát megfogtam a csuklóját és behúztam az erdőbe a fa felé.-Nézd mutattam a fára.

-Hű ez gyönyörű!-Ő is pont úgy és olyan ámulattal fogta meg a fát mint én.

Egyből elkezdtem felmászni a fára.

-Ügye milyen szép?-Kérdeztem de nem jött válasz.-Max? Hé Max hozzád beszélek!-Ekkor már a fán voltam megfordultam és...és...

Max a földön feküdt...tiszta vér volt.

-MAAAXXX!-kiabáltam és leugrottam a fáról egyből odarohantam és térdre rogytam.-M-Max.-Ráztam meg a vállát. Kinyitotta a szemét! Hála isten! Kezem egyből a hasán lévő szúrt sebre nyomtam.

-M-Maya..-A fejét az ölembe tettem közben sírtam.

-Shh.-Csitítgattam és a haját simogattam.-Minden rendben lesz!

-É-Én...-Kezét a tarkómra tette és hirtelen odahúzta magához és...megcsókolt...-Szeretlek...-Mondta és becsukta a szemét.

-NEM! Nem nem nem nem! Ki engedte meg hogy meghalj??-Ráztam meg a vállát.-Max azonnal nyisd ki a szemed!!!-Sírtam, bömböltem. Nem akarom hogy meghaljon egy családtagom!! Fogtam Maxot és a hátamra raktam. És elkezdtem teljes erőmből hazafutni.

Nem akarom hogy meghaljon! Tovább kell futnom! Miattam fog meghalni. Gyorsabban, még gyorsabban kell futnom! Ha nem teszem meg fog halni!!

Elkezdett esni az eső...megcsúsztam...elestem...még egy olyan egyszerű dolgot sem tudok megtenni egy barátom életéért hogy fussak. Ahogy próbáltam elkapni Maxot, bevertem a fejem a betonba és le is horzsoltam a lábaim és kezeim. Én csak kis sérülést kapok miközben Max itt haldoklik...miattam.

Megfogtam Maxot és újból futni kezdtem. Futottam és futottam végül megláttam a házunkat. Szó szerint betörtem az ajtót. Zeck egyből ijedten nézett rám.

-Segítsetek!-Sírtam a szemeimből csak áradtak a könnyek.

-Logan!! Azonnal gyere!!!-Kiabálta Zeck. Logan egyből kijött a szobájából és amint meglátta Maxot egyből odarohant és elkezdte ellátni a sebeit. Hirtelen rózsaszín rúnák vették körül a kezeit majd Max mellkasához rakta...

Ha nem viszem a fához...nem történt volna ez. Térdre rogytam és arcomat kezeimbe temettem.

-Mi történ Maya?-Jött oda hozzám Zeck hogy megöleljen de eltoltam magamtól.

-N-Nem tudom és csak a fára másztam és mikor visszanéztem...Max a földön feküdt. És...én...

-Ne aggódj! Logan tud gyógyítani! Helyre fogja hozni!-Mosolygott rám de én nem tudtam.

-De ő már halott...-Ekkor láttam hogy Zeck elsápadt. Nagyon jól tudom mit jelent...hogy örökre meghalt.

Odajött Romeo is. De eltoltam. Elegem van! miért vigasztalnak??? Gyilkos vagyok.

-Hagyjatok már!!-Üvöltöttem és felrohantam a szobába kulcsra zártam és az ajtó vonalában lecsúsztam. Nem érdemlem meg...nem érdemlek meg semmit.

Te ölted meg! TE! Miért kell mindenkinek tönkretenned az életét? Mindenkinek jobb lenne ha elmennél! Max is utál! Te csak ölni tudsz!-Hallottam a hangot a fejemben.

Tudom hogy jobb lenne...

Hirtelen eszembe jutott Max.

-É-Én...Szeretlek.-Egyből ajkaimhoz kaptam kezeim. Ezek voltak az utolsó szavai...de hogy tud az után szeretni hogy megöltem? Miért Max miért pont egy ilyen gyilkos mint én?

Kaparást hallottam az ajtómon.

-Romeo menj el...-Mondtam. Aztán csönd lett. Biztos elment.

Ha nem én lettem volna Maxszal hanem Logan biztos semmi baja sem lenne Maxnak. Én meg a "nagy fehér farkas a legerősebb, leggyorsabb" és mégse tudok megmenteni egy életet...én gyenge vagyok. Nem tudok én semmit! El kellene futnom. El akarok futni.

Végül ülve aludtam el.

Másnap reggel nem volt kedvem semmihez. De muszáj volt. Elvánszorogtam a fürdőbe de amit a tükörben láttam...karikák, kisírt szemek...Megcsináltam valamennyire magam. Felvettem egy fehér pólót, fekete cicanadrág, és fekete dzseki és fekete bakancs. Felvettem a táskám. Kinyitottam az ajtót. Romeot pillantottam meg előttem. Éppen aludt mosolyognék, de nem akarok. Átléptem amire egyből felkelt. lementem a lépcsőn. Egyből Zeck fogadott. Mire észrevettem volna már az ölelésébe zárt elakartam lökni de nem engedte.

-Nem a te hibád!-Mi? Honnan? Felnéztem rá. Mosolygott.-Életben van! Maya! Max él!-Mondta. Nem tudtam felfogni a szavait.

-Zeck te tévedsz a kezeim közt halt meg...-Mondtam.

-De Logan megmentette!-Mosolygott. éreztem hogy egy kicsit én is elmosolygok.- Most a nappaliban van a kanapén alszik.-Örülök, hogy él!! De hogy fogok én a szemébe nézni ezek után...és a csók? Olyan sok mindent..kell megbeszélnünk.

-De az én hibám! De örülök hogy él. De ezek után nem tudok a szemébe nézni...ezt értsd meg kérlek.-Mondtam neki. És elindultam a bejárati ajtó felé.

-Várj vidd magaddal Romeot. Mert szerintem te is bajban vagy.-Bólintottam.

-Mit mondjak a tanároknak?-Néztem rá értetlenül.

-Hogy rendőrségi ügy és hogy muszáj mindig veled lennie.-Megint bólogattam. Levettem a nyakörvet és a pórázt és ráraktam Romeora. És kimentünk. Amint átléptük a küszöböt leguggoltam Romeohoz és megöleltem.

-Bocsáss meg a tegnapiért...és köszönöm hogy ott maradtál.-Válaszul ő is "megölelt" fejét átrakta a vállamon. Aztán elindultunk a suli felé.