John másnap attól a pillanattól kezdve, hogy kipattant a szeme, a meghallgatásra készült. Megmosta a fogát, majd kivasalta a haját. Felvett egy fehér inget, fekete nadrággal, majd kiment a konyhába. A gyomra máris görcsbe állt az izgalomtól, úgyhogy nem is bírt az evésre gondolni. Aztán mégis csak rávette magát, hogy egyen, és letuszkolt egy szendvicset. Ezután behangolta a basszusgitárját, majd elrakta a tokjába.

Aznap csak Simon volt otthon, Aden ugyanis a koncert után elment valami csajjal, és még nem tért haza. A másik fiú is észrevette, hogy John ideges, ezért megnyugtatóan szólt hozzá:

- Ne izgulj, John! Nagyon rendes fickók, nem fognak bántani. Te pedig biztosan ügyes leszel, hisz hallottunk már játszani, és az szuper jó volt!

John elmosolyodott, és megköszönte, bár ugyanolyan nyugtalan maradt, mint eddig. Amikor eljött az ideje, hogy elinduljon, felhúzta a cipőjét, a hátára vette a basszusgitárját, majd kilépett az ajtón. Simon még egyszer sok szerencsét kívánt neki, ő pedig elment.

Miközben az úticélja felé haladt, Mr. May-en járt az esze. Hogy lehet az, hogy ennyi idő után még mindig nem tudta kiverni a fejéből? Valószínűleg csak beleképzelte őt abba a gitárosba. Most majd úgy is meglátja. Viszont szánalmasnak érezte magát amiatt, hogy még mindig a férfin rágódik, úgyhogy megpróbált a banda többi tagjára gondolni. Például a dobos - ő is helyes, mondjuk a szőkék nem az esetei. Aztán az énekes - nagyon egzotikus, megragadó a külseje, de egy kicsit túl vad a számára. Felsóhajtott. Muszáj mindenkire úgy néznie, mint egy lehetséges jövőbeli szeretőre, nem pedig mint barátra? Ettől csak még szánalmasabbnak érezte magát.

Annyira elmerült a gondolataiban, hogy szinte észre se vette, hogy megérkezett az épülethez. Most már csak a termet kell megtalálnia, és kiderül, ki az a titokzatos gitáros.

Mielőtt kopogott volna, majd belépett volna a helyiségbe, megpróbálta lenyugtatni magát. Mélyeket lélegzett, majd hosszan fújta ki a levegőt. Aztán benyitott.

Bent először egy dobfelszerelést pillantott meg egy kis emelvényen, majd különböző hangszereket a fal mentén. Az egyik sarokban egy kanapé állt, mellette két fotellel. A szobából még másik két ajtó nyílt valahova, az egyik mögül pedig most előlépett egy magas... göndör hajú pasas...

John azt hitte, menten szívrohamot kap. A férfi nem más volt, mint Mr. May.

- Szia! - köszönt a gitáros, majd közelebb sétált a fiúhoz. - A meghallgatásra jöttél, ugye?

- I-Igen... - nyögte John. Még mindig nem tudta túltenni magát a tényen, miszerint ő a gitáros. És hogy azután a sok idő után újra itt áll, szemtől szemben azzal Mr. May-jel, aki miatt nem voltak jók a jegyei matematikából.

- Brian May vagyok, örvendek! - mondta a férfi gyengéden mosolyogva, majd kinyújtotta a kezét. Szóval Brian-nek hívják. Most, hogy belegondolt, tényleg olyan "Brian-es".

- John D-Deacon - dadogott ő, és megrázta a gitáros kezét. Magában megállapította, hogy jó hosszú ujjai vannak. Egy pillanatra egymás szemébe néztek, és John úgy érezte, minjárt elolvad. Biztosan a fényviszonyok miatt látta így, de most mintha zöld lett volna a férfi írisze.

- Hé, John! Hahó! - integetett neki Brian.

- Ugh bocsi... - mondta, amint kizökkent a gondolataiból. Biztosan túl sokáig bámulta.

Brian felnevetett, ő pedig fülig pirult. Az övé volt legszebb nevetés, amit valaha hallott.

- Szóval - kezdett új témába a gitáros - , Freddie, az énekes, illetve Roger, a dobos, még nincsenek itt. Mindig mindenhonnan elkésnek - nevetett, és John is elmosolyodott. - Rogerrel tegnap találkoztál, ugye?

John heves bólogatásba kezdett, amit Brian egy fejbiccentéssel nyugtázott.

- Már biztos rájöttél, én vagyok a gitáros - mosolygott Brian büszkén.

- Mhm - kuncogott John.

- Nos, amíg a többiek méltóztatnak idetolni a valagukat, mi beszélgethetnénk - huppant le a gitáros az egyik fotelbe. - Csak tedd le a cuccodat valahova, és foglalj helyet!

John így is tett, nekidöntötte a basszusgitárját a falnak, és még mindig enyhe pírral az arcán leült a Brian-nel szemben lévő fotelbe.

- Szóval, John - kezdte Brian. - Itt tanulsz az egyetemen?

- Aham, elektronikát. Ez az első évem. Te is az egyetemen tanulsz? - John-nak egy kicsit nehezére esett tegezni a másik férfit, azután, hogy két hónapig Brian magázta a hallgatókat (és ha akkor akár csak egyszer is hozzászólt volna, John is biztosan magázta volna őt).

- Igen, a doktorimon dolgozok asztrofizikából. Roger biológiát tanul, Freddie pedig dizájnt - felelte, majd John hangszere felé bökött. - Na és, mióta játszol?

- Hú, nem is tudom, már nagyon régóta - mosolygott John, és egy kicsit kezdett feloldódni. - Mielőtt Londonba jöttem volna, volt egy zenekarom, de sajnos nem jutottunk sokra.

- Aha, értem. Én is már nagyon régóta játszom. Képzeld, saját készítésű gitárom van! - vigyorodott el az idősebb, majd feltápászkodott. Odalépett a gitárállványhoz, és levette róla a gitárt. - A neve "Red Special". Lelke van.

- Hűha! - állt fel John is, és közelebb ment Brian-hez.

A férfi megpengette a hangszer húrjait. John még sosem hallott ehhez foghatót.

- Milyen különleges hangja van! - állapította meg.

- Szóval tetszik? - mosolygott a fiúra Brian, John pedig ismét bőszen bólogatott.

Ekkor kinyílt az ajtó, és betáncolt rajta az énekes, nyomában a dobossal.

- Sziasztok! - kiáltotta a szőke, kezében egy karton sörrel.

- Szép napot, kedveseim! - huppant le a kanapéra Freddie. - Na és ki ez a madárka?

Freddie megcsapta John fenekét, mire az utóbbi összerezzent.

- Egy új basszista-jelölt - villantott az énekesre egy erőltetett vigyort Brian, és máris megszokásból arrébb húzta a fiút Freddie-től. - Ne aggódj, mindig mindenkivel ezt csinálja - súgta megnyugtatóan a fülébe.

Miután Brian rendesen bemutatta őket egymásnak, a többiek is "meginterjúvolták" Johnt. Közben mind felbontottak egy-egy sört.

- Tessék, igyál egyet te is, legalább így nem fogsz annyira izgulni - nyújtott egy dobozt Roger John felé.

A fiú ugyan alig izgult, elfogadta az italt. Amikor megitták, John elővette a hangszerét. Freddie odaadta neki egy dal kottáját, vagyis inkább annak egy részletét.

- Liar... - olvasta fel a címet John, majd elkezdte tanulmányozni a lap tartalmát. - Ezt játsszam el?

- Most komolyan ezt kellett odaadnod neki elsőre? - sziszegte Roger összevont szemöldökkel, Freddie-hez odafordulva.

- Tudnunk kell, mennyire játszik jól - vonta meg a vállát az énekes.

Ugyan a beszélgetés suttogva hangzott el, John mégis az egészet hallotta, hiszen alig pár méterre ült tőlük.

- Nézd - fordult most oda hozzá Roger. - Alájátszom az én részemet, így talán könnyebb lesz. Oké?

John bólintott, majd bedugta a basszusgitárját az egyik erősítőbe.

- Sok sikert, Deaky! - veregette meg a vállát Brian játékosan, mire John elpirult. Tetszett neki ez a kis becenév. Ekkor még egyikük se sejtette, hogy rajta fog ragadni.