- No - szólalt meg Simon, amikor megérkeztek oda, ahova a két felsőbb éves magávan ráncigálta John-t. - Itt is volnánk.

Egy kis bár előtt álltak, minek nevét - "Zetland Arms" - ócska neoncsövek jelezték. Két betű, az "e" és a "d" már nem is égett, az "r" fénye pedig éppen csak pislogott. (Amúgy ezt google maps-en találtam, az Imperial College közelében, szóval létező hely, de nekem csak a neve miatt kellett, mert magamtól képtelen voltam kitalálni egyet :3)

John-nak semmi kedve nem volt ehhez. Nem szokott inni. De hát mégis csak igazat kellett hogy adjon a fiúknak - néha nem árt egy kis szórakozás. Még ha nem is iszik, legalább egyszer nem a tanulásra koncentrál, hanem kikapcsolódik.

Beléptek az ajtón. A terem máris szinte zsúfolásig volt telve. Simon és Aden a pult felé vették az irányt, John pedig követte őket. A két idősebb rögtön rendelt egy-egy italt, majd John-ra pillantottak, aki csak megrázta a fejét.

- Én nem kérek semmit... - motyogta.

- Aha, persze - mondta Aden ironikusan, majd visszafordult a csaposhoz, és kért a fiúnak egy sört.

Közben a színpadon emberek mocorogtak - egy együttes készült fellépni, az ő hangszereikkel bajlódott a személyzet. Mire a fiúk megkapták az italaikat, már ki is lépett a fénybe a zenekar egyik tagja. A közönség erre rögtön éljenezni kezdett.

- Kik lépnek fel? - fordult oda John a szobatársaihoz.

- A nevük 'Queen' - válaszolta Aden. - Egyiküket még ismerem is.

Immár az összes tag elfoglalta a helyét. Az énekesnek sötét, vállig érő haja, felettébb különös, de igen megnyerő arcvonásai voltak, és valahogy furán tartotta azt a mikrofont. A basszusgitárosnak vállig érő, világosbarna haja volt, ezen kívül viszont semmi különös külső ismertetőjele nem volt. Igazából elég átlagos fickónak tűnt.

- Nézd, őt ismerem, a dobost! - mutatott Aden a dobok mögé éppen leülő szőke fiúra. Elég nőies alakja volt, viszont az arcát nem látta. Mi tagadás, nem igen voltak jók a fények.  - Eggyel felettem jár, szintén bioszra.

A negyedik tag nagyon magas volt, és ha jól látta... sötét, göndör haja volt... Nem, az nem lehet! Csak nem Mr. May volt a gitáros? Máris izgatottabban várta a koncert kezdetét.

Egy gyors tempójú dallal kezdtek, 'Keep Yourself Alive' volt a címe, Simon elmondása szerint. Aztán a refrénnél John is meghallotta ezt a sort. Ezután egy valamivel lassabb dal következett - legalábbis John ezt hitte, aztán a közepénél ez is felgyorsult. Ennek 'Doing All Right' volt a címe.

A fiú közben képtelen volt másra gondolni, mint hogy a gitárnál biztosan Mr. May játszik. Szóval ezért nem mondta meg nekik soha a keresztnevét! Hogy ne tudják összekötni a diákok ezzel az együttessel.

Vajon hogy hívják? John különböző férfinevek után kutatott az elméjében, és azt kereste, hogy vajon melyik illik a legjobban a 'May' vezetéknévhez. James? Peter? Thomas? William? Esetleg Richard? Nem, valahogy egyik se illett Mr. May karakteréhez.

Mondjuk azt se gondolta volna soha, hogy Mr. May egy rockegyüttes tagja... szóval lehet a végén kiderül, tényleg valami olyan neve van, mint Matthew, vagy mittudomén...

Igazából nem teljesen az ő stílusa volt ez a zene, amit játszottak, de nem is volt nagyon rossz, úgyhogy végül is egész jól érezte magát.

Aztán a koncertnek is vége lett valamikor, a tagok pedig meghajoltak. Az énekes megköszönte a tapsot, majd annyit mondott, "Szeretünk titeket!", azzal levonultak.

- Na, mit gondolsz? - fordult John felé Simon.

A fiú megvonta a vállát. - Egész jók voltak.

Addigra már befejezte a sörét, úgyhogy a többiek még egyet akartak neki venni, de ő addig ellenkezett, hogy a végén ráhagyták.

- Szia Aden! - lépett oda hozzájuk valaki. - Sziasztok!

- Roger! - Aden kezet rázott az előbbi személlyel, aki aztán Simon-nal is kezet fogott. - Hello!

- Kit hoztatok magatokkal? - pillantott a Queen dobosa John-ra, és felvillantott egy barátságos mosolyt.

Aden bemutatta őket egymásnak, majd Roger is helyet foglalt mellettük.

- Előre szólok, John - vett elő egy cigit Roger - , holnapra tuti el fogom felejteni a neved.

John összevonta a szemöldökét, de nem szólt. Miért mondana valaki ilyet? Simon oldalba bökte a szőke fiút.

- Hé, én legalább őszinte vagyok! - emelte fel ő a kezét megadóan.

- Ő hol van? - szólalt meg most Simon is, a kérdését Roger-nek intézve.

- A pudli? Nem tudom. Azt mondta, most nem tud maradni.

- Ehh, akkor mindegy - vonta meg a vállát Simon. - Neki is be akartuk mutatni John-t. Tudod... ő tud basszusgitározni, és gondoltam--

- Tényleg tudsz játszani? - vágott közbe Roger, és John felé fordult.

- Hát... csak egy kicsit - válaszolt ő elpirulva. - Nem vagyok olyan jó...

Erre a két szobatársa felhorkant, majd egyszerre kezték el magyarázni, hogy "de ők mindig hallják, amikor játszik, és hogy szerintük nagyon jó".

- Holnap eljöhetnél, és meghallgatnánk - mosolygott rá Roger. - Épp basszerost keresünk.

- De hát... most is játszott nektek valaki... Az nem a basszistátok volt?

- Ő csak beugrott erre az egy alkalomra - magyarázta a dobos. - Tényleg szükségünk van egy negyedik tagra. Gyere el holnap, kérlek! - nagy, bociszemekkel nézett rá.

John sóhajtott, majd bólintott. Ezután megbeszélték, hogy másnap hol és mikor találkoznak, a fiú pedig nemsokára hazament, otthagyva a többieket, akik valószínűleg jól berúgtak.