John Deacon egy hete költözködött be a kollégiumba az egyetem közelében. Mindössze egy bőrönddel és a basszusgitárjával érkezett. Nem ismert senkit, és nem ismerte a helyet. A tanév kezdetéig szépen berendezkedett, és már a városban is körülnézett.

Első nap félénken közelítette meg az iskola épületét. A lépcsőkön felment a hallba, és a hirdetőtáblához lépett. Megtalálta az őrá vonatkozó órarendet, amit gyorsan leskiccelt egy papírfecnire. Az első órája a fizika előadóban volt. Már csak azt kellett kitalálnia, azt merre találja.

Elindult valamerre a folyosón, és reménykedett, hogy éppen a jó irányba tart. Szerencsétlenségére egyik teremre se az volt írva, hogy "Fizika előadó". Túlságosan szorongott, és nem merte megkérdezni senkitől, hogy merre találja.

Gondolta, egy emelettel feljebb megy, ott is körülnéz. Hátha ezúttal sikerrel jár. Kicsit sietősebbre vette a lépteit, ugyanis már csak pár perce volt az óra kezdetéig.

Ahogy igyekezett felfelé a lépcsőn, hirtelen nekiütközött valakinek, és jól eltanyált.

- Áucs... - nyögte az oldalát masszírozva. Na, jól indul az első napja az egyetemen.

- Jól vagy? - hallotta egy magasabban lévő lépcsőfokról. Felpillantott, és meglátta azt, akivel összeütközött. A srác nagyon magas volt, füle alá érő, göndör, barna haja, és... és gyönyörű mogyoróbarna szemei voltak...

- N-Nagyon sajnálom! - pattant fel a földről John hirtelen, rögtön elvesztve az egyensúlyát. Majdnem megint a fenekén landolt, de a fiú utána kapott, így sikerült ezt elkerülni.

- Hé, hé, vigyázz!

- B-Bocsi... Totális katasztrófa vagyok - nevetett John a saját bénaságán.

- Ne mondd ezt! - mosolygott rá a srác, majd mindketten leguggoltak, hogy összeszedjék John szétszóródott könyveit.

- Elsős vagy, ugye? - kérdezte a fiú, miután John elmormolt egy "köszönöm"-öt, ő pedig annyit mondott, hogy "nincs mit". Ezután felálltak, John pedig bólintott.

- Akkor ez az első napod! - vigyorodott el a srác. - Milyen órád lesz?

- F-Fizika, de... De nem találom a termet...

- Ó, pont arra megyek, megmutathatom! - mondta ő széles mosollyal, óvatosan megfogta John csuklóját, és felfelé húzta a lépcsőn. John út közben semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy mennyire rendes ez a fiú, és hogy ő mennyire hálás.

- Voilà! Itt is volnánk! - szólt a fiú, amint megérkeztek a teremhez.

- Köszönöm szépen! - mondta John, a srác pedig ismételten elmosolyodott.

- Igazán nincs mit! - az órájára pillantott. - Ajjaj, most rohannom kell! Örülök a találkozásnak! Üdv az egyetemen, és sok sikert az első hetedhez! Szia! - azzal elrohant.

- Kö-Köszi! - intett utána John, és belépett a terembe.

Az órái teljesen renben lezajlottak, utána pedig visszaballagott a kollégiumba. A szobatársai még nem értek vissza. Ketten voltak: Aden és Simon. Aden másodéves biológia-szakos, Simon pedig harmadéves matematika-szakos diák volt. Miután ő elrendezte a dolgait, mint egy végszóra, a két fiú belépett az ajtón.

- Hé, John! - köszönt Simon. - Milyen volt az első napod?

- J-Jó volt, köszi! - felelte ő, majd egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy ő is megkérdezze, milyen volt a többiek napja, végül csak megkérdezte. - Nektek milyen napotok volt?

- Klassz - vigyorgott Aden, miközben elővett valami kaját és nekiállt enni.

John közben elkezdett írni egy levelet, amit a húgának, Julie-nak címzett. Julie megígértette vele, hogy minden nap ír neki - biztos volt benne, hogy nem fogja tudni megtartani az ígéretét, de azért megpróbálta.

Aden meg Simon jól elvoltak amúgy egymással. Már az első napokban megtanulták, hogy John nem egy beszédes típus, úgyhogy nem nagyon faggatták, vagy erőltették bele a beszélgetésbe. Amikor mentek valahova, hívták őt is, bár John mindig nemet mondott. Megköszönte, de nemet mondott.

Amikor eljött az este, és John befejezte a levelet, illetve elintézte az aznapi feladatait, fáradtan lerogyott az ágyára, majd elővette a kedvenc könyvét, a Papilliont.

Másnap korán kelt, hogy ne legyen az, mint előző alkalommal. A többiek még aludtak, úgyhogy ő megpróbált a lehető leghalkabban távozni. Út közben beugrott egy pékségbe ennivalóért, majd mikor már az egyetemen volt, és megtalálta a termet is, ahol lennie kellett, nekilátott.

Aznap matematikával kezdtek, ez volt az első ilyen órája itt, az új helyen. Amikor belépett a tanár, elkerekedtek a szemei.

(Amúgy meg akartam változtatni a címet úgy, hogy az, hogy 'Maycon' ne legyen mellette, de sajna nem sikerült újra megszerkesztenem a borítóképet - szóval marad így. Ha valaki csinál egy borítót, amin csak a 'Breaky' felirat van fenn a cím mellett, lecserélem, de már nem akarok ezzel bajlódni többet :// )