Előző részből:

Hirtelen kapcsoltam, hogy lebuktunk Matt-el. De nem tudtam másra gondolni, csak Emmett látomására. Mit láthatott?

-Sarah! Mennünk kell!- Suttogta Matt.

-Tudom. De mit láthatott Emmett?-

-Nyugi, úgy is megtudjuk. Vagy most akarod megtudni? Azt akarod, hogy lebukjunk, hogy hallgatóztunk?-

-Nem! Nem! Igazad van! Menjünk.- Feleltem, de a kíváncsiság akkor is bennem tombolt. Lehet tudnak valamit Jason-ről?

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Felfutottunk a mellettünk álló fára és egyre távolabb ugráltunk a hangoktól. Látom Matt-en, hogy tudja mire, illetve kire gondolok. Hiába koncentrál arra, hogy ágról ágra ugráljon, tudom jól hogy tudja.

Csend honol köztünk, nem foglalkozunk semmivel, csak haza felé tartunk. Tudom hogy mondanom kellene valamit, de per pillanat, Emmett látomása az, mi nagyon foglalkoztat.

***

Amint a ház ajtaja elé értünk, Matt rám nézett. De nem úgy ahogy szokott. Mondhatni, csalódás tükröződött szemeiben.

-Matt!- Elnyújtva, nyávogósan ejtettem ki, az "a(e),, betűt. Ezzel éreztettem vele, hogy ne csinálja ezt.

-Mi az?- Kérdezte és tekintetét elvette a szemeimből és az erdő felé nézett.

-Ne légy ilyen, kérlek.-

Hirtelen vissza nézett rám.

-Miért? Milyen vagyok?- Fakadt ki. -Szerintem teljesen jogosan vagyok ilyen. Alig hogy vissza kaptalak, máris Jason-ön jár az eszed. Ne tagadd! Tudom hogy rá gondoltál, amikor hallottuk, hogy Emmett-nek volt egy látomása. Pontosan arra gondoltál, amire én, azaz Jason-re.-

-Nem tagadom! Igen, rá gondoltam. De ezt igazán megérthetnéd. Elvégre a férjem volt.-

-Igen, a volt férjed!- Hangsúlyozta ki a "volt,, szót. -De már nem az! Elhagyott! Emlékszel?-

-Hogy ne emlékeznék.- Feleltem szomorúan és egyben ingerülten is és a tekintetemet az aszfaltra szegeztem.

-Ne haragudj, nem úgy értettem.- Mondta és megfogta a vállamat.

-Nem érdekel, hogy hogyan értetted! A fő az, hogy kimondtad.-

Levettem a kezét a vállamról, majd pedig bementem a bejárati ajtón. Vissza fordultam, de nem néztem rá.

-Beköszönsz Samantha-nak?- Kérdeztem és tekintetemet végig az aszfalton tartottam.

-Persze.-

Megfordultam és beljebb mentem a házba. Amint mind ketten beértünk, Sam egyből odarohant hozzánk és mind kettőnket átölelt. Nagyapa is megjelent és mosolyogva nyugtázta, hogy Matt mellettem állt. Leguggoltam a lányomhoz.

-Szia, kicsi lány.- Mosolyogtam és egy puszit leheltem arcocskájára. Matt is leguggolt és példát véve rólam, ő is így cselekedett.

-Milyen volt ma a suliban?- Kérdeztem, közben pedig felálltunk és a nappaliba sétáltunk.

-Nagyon jó volt a mai nap! Képzeld Mami, kaptam egy ötöst.- Büszkén mondta és leültünk a kanapéra, Sam pedig az ölembe,

-Ó de ügyes, az én nagy lányom!- Átöleltem és adtam egy hatalmas puszit a kobakjára.

-Matt bácsi! Matt bácsi!- Mondogatta, majd pedig átült az ő ölébe. -Akkor ma te mesélsz nekem, elalvás előtt?-

Matt rám nézett, én pedig rá.

-Ez anyukádon múlik virágom.- Felelte és megsimogatta Sam hátát.

Samantha rám nézett és nem tudtam neki "nem,,-et mondani.

-Hát ha Matt bácsi ráér és ha van kedve, akkor mesélhet neked. De miért nem jó az, ahogy a Mami mesél neked?-

-De! Az is jó, de Matt bácsi már tegnap megígérte.-

-Óó. Értem. Hát jólvan.- Mosolyogva feleltem.

-Itt is alszik Matt bácsi?-

Ezen a kérdésén, nagyon megdöbbentem.

-Szívem. Mond csak, mikor láttad Matt bácsit nálunk aludni? Szó sincs róla!- Kikerekedett szemekkel fürkésztem Sam arcát.

-Létszi Mami!- Elnyújtva az "í,, betűt, mondta. -Olyan jó lenne! Olyan rossz amikor haza megy.- Mondta és szomorúan nézett rám.

-Életem, Matt bácsi apukája, lehet hogy aggódna érte. Erre nem gondoltál?-

-Megértheti az apám, ha most kimaradok egy két éjjelt. Nem vagyok már kisfiú.- Vágta rá Matt.

-Jó oké, nem azért mondtam.- Sziszegtem halkan.

-Akkor itt alhat Matt bácsi?- Csillogó szemekkel kérdezte.

Ez valami nagy vicc. A lányom, Matt és még nagyapa is várja a válaszomat. Ezer százalék, hogy összejátszanak. Hol biztosítsak Matt-nek alvó helyet? Összesen 3 szoba van és mind a 3 foglalt. Nagyapa, igy is a vendégszobában alszik.

-Na és hol aludjon Matt bácsi? Csak mert nincs üres szoba.-

-Elalszom én a kanapén is.- Vágta rá Matt.

Elég nem tetszően néztem Matt-re, de hát ha a lányom ezt szeretné és ha Matt-nek sem gond, akkor legyen.

-Igen! Létszi, létszi!- Felpattant Sam, Matt öléből és előttem kezdett ugrálva könyörögni.

-Jólvan rendben. Ha eltudja intézni, hogy itt alhasson, akkor legyen.- Feleltem.

-Nem gond, felhívom apámat, egy perc.- Vágta rá Matt.

-Ki éhes?- Tereltem a témát.

-Én!-

-Én!-

-Rendben, akkor csinálok sült oldalast, Matt-nek pedig akkor öntök őz vért. Ez így mindenkinek megfelel?-

-Persze.- Felelte Matt.

-Igen.-

Nagyapa pedig csak bólintott. Amint mindenki helyeselt, egyből az étkezőbe vettem az irányt.

Addig is egyedül lehetek, a gondolataimmal.

***

A vacsora már javában készült, amikor meghallottam magam mögött, kinyílni az étkező ajtaját. Megfordultam és szembe néztem Matt-el, aki lassú léptekkel elém állt, majd egy szó nélkül átölelt.

-Köszönöm.- Suttogta.

Meglepődve jár a tekintetem minden felé, Matt válla felett.

-Mit köszönsz?-

-Mindent.-

-Még mindig nem értem.- Kínosan felnevettem halkan. Kicsit eltávolodott tőlem, de a kezei a derekamon maradtak.

-Azt, hogy adtál egy esélyt.- Felelte mosolyogva.

-Csak azt ne mond, hogy beszéltél a nagyapámmal.-

-Oké, akkor nem mondom.- válaszolt és vigyorra húzta ajkait.

Hát ez "nagyszerű". Rendben belátom azt, hogy jobb ha túl teszem magamat Jason-ön, de azért ez már kegyetlenül gyors. Biztos vagyok benne, hogy beszélgettek Emmett látomásáról Matt és a nagyapám és az is biztos, hogy mind ketten megvannak győződve arról, hogy Jason volt Emmett látomásában. De egyszer úgy is megtudom, hogy mi az amit tudnom kell, nem marad titokban. Pláne ha Nathaniel tud a dologról. Persze, azt mondtam Nathan-nak, hogy többet nem akarok vele beszélni és ez így is van. De azért nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Emmett mit látott.

-Sarah! Hahó!-

Hirtelen megráztam a fejem.

-Na mi az? Mi a gond?- Néztem rá meglepetten.

-Semmi, csak nagyon elbambultál.-

-Értem.- Feleltem és megfordultam Matt kezei közt, és bekukkantottam a sütőbe, majd pedig vissza fordultam felé.

-Szólsz a többieknek, hogy 10 perc és kész a vacsora?-

-Persze.- levette a kezeit a derekamról és már ment is. Leültem az asztalhoz és a tenyereimbe temettem az arcom. Fújtattam egy nagyot, majd pedig erőt véve magamon, előkészítettem a tányérokat és az evőeszközöket. Majd pedig kiöntöttem Matt-nek egy leveses tányérba, egy kis félretett őz vért. Nem sokkal később, megérkezett mindenki és a hús alatt is lezártam a tűzet. Tálaltam és elkezdtünk vacsorázni.

***

A vacsora után, mindenki lefürdött, már csak én voltam a soron. Éppen fent voltam a hálószobámba, alvós ruha után kutatva, amikor hirtelen, egy halk kopogásra lettem figyelmes.

-Tessék.-

Becaplatott pici Sam és lehuppant az ágyamra.

-Mit szeretnél életem?- Kérdeztem és feléje fordultam.

-Mami.- Nyelt egyet, majd folytatta. -Tudod én nagyon szeretem Matt bácsit.- Mondta, közben pedig lóbálta a lábait, majd végűl felnézett rám.

-Persze, hogy tudom.- Mosolyogtam.

-Mami. Szerinted hívhatom Matt bácsit, apának?-

A lányom szavai hallatán, akkora sokkban lett részem, hogy azon kívül, hogy bambán néztem rá, nem tudtam más reakciót mutatni.