Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

76. A szívedre hallgass.


Előző részből:

-Maradj velem Sarah.- Suttogta. -Bennem nem fogsz csalódni, erre megesküszöm. Csak mond azt, hogy szeretsz.-

Kikerekedett szemekkel meredtem íriszébe.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

-Emlékszel arra, amikor azt mondtad, hogy tartsam magamat távol tőled? Mert hogy szomjazol a véremre?-

-Igen.- Feleltem.

-Na hát ez a veszély, már nem fenyeget. Vámpír vagyok, te pedig Hibrid. Egy olyan Hibrid, akinek hallgatnak A Farkasok a szavára. Van egy falkád, kiknek szükségük van egy vezérre. De csak akkor kaphatnak egy kiegyensújozott vérbeli vezért, ha a döntés hozó, azaz te, boldog vagy. Mellettem te és a lányod azok lehettek. Neked szükséged van egy szerető társra, a lányodnak pedig egy szerető apára. Félre ne érts, nem akarok Jason helyébe lépni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy rám számíthatsz. A döntés a te kezedben van.- Amint végig mondta, elindult az ajtó felé, majd pedig vissza fordult, egy pillanatra. -Ma a nagyapád megy Sarah-ért, mert te és én, 13:00- órakor találkozunk a vízesés tetején. Ha eljössz, akkor tudni fogom, hogy akarod a közös életet velem, ha viszont nem jössz el, akkor ígérem, hogy eltűnök az életedből, örökre.- Mondta, majd pedig egy pillanatra elém lépett és egy csókot lehelt a homlokomra, majd pedig elment.

A fejemben az "örökre,, szó, visszhangzott, majd pedig a döbbentség miatt, vissza ültem, illetve zuhantam az ágyra és az agyam, szüntelenül gyártotta a válaszokra váró kérdéseket.

Vajon jól cselekszem, ha adok egy esélyt Matt-nek? Vajon ezzel helyre hozhatok minden olyan hibát, amit eddig akaratom ellenére elkövettem? Vajon Samantha boldog lesz? De vajon mi van Jason-el? Mi lesz ha vissza tér?

Nem vagyok normális. Minden jel és minden nap, csak azt támassza alá, hogy Jason márpedig soha nem jön vissza.
De a szívem mélyén, mégis várok rá. Vajon jól teszem?

Van valami, amit soha nem fogok megérteni. Ha én bevésődtem Jason-nek, akkor miért nincs mellettünk? Elvégre ez az egész, az örök kapcsolatról szól. Vagy nem? A pláne az, hogy mind végig azt hittem, hogy Jason bevésődött nekem. De már nem tudom mit higgyek. Mert ha valóban megtörtént volna, akkor most nem itt ülnék és nem agyalnék a dolgokon. Tudnám hogy mit kellene cselekednem. De most, olyan kusza minden. Tanácstalan vagyok és mérhetetlenül elkeseredett.

Lehet a nagyapámnak van igaza. Adnom kell Matt-nek egy esélyt, már csak a lányom miatt is. Gondolataimból, egy halk de mégis határozott kopogás zökkentett ki. Az ajtó felé fordítottam a fejem.

-Tessék!-

A kilincs lassan elmozdult és belépett rajta nagyapa. Becaplatott, majd pedig becsukta maga után az ajtót és leült mellém.

-Na? Hogy döntöttél Sarah? Mit látsz jónak?-

Nem szeretem, ha kérdéseket szegeznek a fejemhez, hisz az egész életem egy bombasztikusak nagy kérdőjel.

-Hallgatok rád nagyapa. Találkozom Matt-el és majd eldől hogy mi lesz.- Feleltem és magam elé meredtem.

-Csak akkor tedd meg, ha te is ezt akarod. Bár ha jobban bele gondolsz, ha összehasonlítod Matt-et és Jason-t, akkor rá fogsz jönni, hogy ki adott neked több kedvességet és ki bántott meg többször. Tekintsd úgy ezt az egészet, mint ha kaptál volna egy új esélyt, a boldogságra.-

Fejemet nagyapa felé fordítottam.

-De és a prófécia? Én már nagyon nem tudom, hogy mi áll benne.- Mondtam és vissza meredtem magam elé. Nagyapa megfogta a kezem és én vissza vetettem tekintetemet, bölcs szemeibe.

-Ne a prófécia szerint, akard irányítani az életedet.-

-Hát akkor miszerint?- Kikerekedett szemekkel fürkésztem arcát.

-A szívedre hallgass.- Felelte.

Lenéztem a földre és csak ez a mondat ismétlődött a fejembe. "A szívedre hallgass,,. Vissza néztem nagyapám felé, de csak a hült helyét találtam. Felálltam és körbe néztem.

Hova tűnt? Mi folyik itt?

***

A mosdóban állok, a tükör előtt és azon gondolkodom, hogy vajon a szívem szerint cselekszem-e. Végig néztem magamon és a kiválasztott ruhámat fürkészve, rájöttem arra, hogy ez a sportos fekete együttes, maximálisan engem tükröz és ráébredtem arra is, hogy nagyon megváltoztam. Elkezdett mindenki érzése érdekelni és mindenkinek megakartam felelni. De saját magamról pedig teljesen megfeledkeztem. Ha vissza gondolok a régi énemre és ha a jelenlegi mellé állítanám, akkor a régi énem, rendesen elverné a mostanit. De az biztos, hogy valamilyen szinten, kellett a változás, már csak a lányom miatt is. De jobb lesz, ha vissza szállok magamba részben, mert akkor nem érhet annyi sérelem. Nem engedhetem a világnak, hogy Sarah Mendez-t megőritse. Mostantól teljesen azon leszek, hogy minden jó legyen a lányomnak és nekem. Akarnom kell hogy boldog legyek, akarnom kell, hogy boldogok legyünk. A szívemre kell hallgatnom.

A morfondírozás után, megfésülködtem és megmostam mégegyszer az arcomat. Az órára pillantva, észre véltem, hogy már 12:40 van és épp itt az ideje, hogy elinduljak.

***

Elindultam azon az ösvényen, ahol legelőször találkoztam Matt-el. Megmagyarázhatatlanul, erős késztetést éreztem arra, hogy elkezdjek futni. Bár nem vagyok késésben, de mégis.

Bevetettem a vámpír futásomat és ismét olyan érzés fogott el, mint ha megállt volna az idő. A madarak egyhelyben lebegnek és énekük betölti az egész zöldellő mennyországot. Tökéletesen látható az erdőnek, minden apró kis lakója. A varázslatosan nyugodt gondolataimból, egy közepesen izmos mellkas zökkentett ki. Egyenesen belerohantam és a mellkas tulajdonosa, nem állt ellen a vámpír futásomnak. A földre vetődtünk és én lassan felnéztem az "áldozatom" arcára. Szembe találtam magamat, egy csodálatosan csillogó zöldes kékes számpárral és akaratom ellenére mosolyra húztam ajkaimat.

-Ismerős ez a helyzet.- Jelentette ki, az alattam fekvő srác. -Ez a találkozás változtatta meg az egész életem és ez miatt lettem az, aki most vagyok. De csak akkor maradhatok igazán önmagam, ha veled vagyok.- Tette hozzá és az arcom fehér színe, egy pillanat alatt elillant. A napnyugta gyönyörű vörös színébe burkolózott és a szívemet átjárta a nyugodtság és úgy érzem, hogy boldog vagyok. Azt hiszem.

-Tudtam hogy eljössz. Ez így volt megírva, szépségem.- Mondta és huncut vigyorra húzta ajkait.


Na hát egyelőre ennyi lett volna, remélem tetszettek az előre megírt részek. Ha igen, akkor jelezzétek egy Vote-olal és kommentben írjátok meg a véleményeteket. :) Lehet hogy másoknak nem, de nekem nagyon sokat számít mindenki kommentje. :) Előre is köszönöm! :) Puszi nektek. ♥♥ :)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro