Előző részből:

-Csak nem félsz?- Suttogta a fülembe, egy jól ismert hang, majd pedig megfogta a kezem.

-Nem félek, szóval elengedheted a kezem.- Válaszoltam halkan.

Hirtelen Nagyapa bekapcsolt egy ellem lámpát és egyenesen ránk világított vele.

-Matt ahogy elnézem, itt egyedül csak te félsz.- Mondta Nagyapa, majd pedig Matt, rögvest elengedte a kezem.

•••••••••••••••••••••••••••••••

-Mindenki jöjjön közelebb. Látjátok a földön, ezt a fehérre festett nagy kört?- Kérdezte Nagyapa.

-Igen.- Felelte mindenki, egyszerre.

-Azok akik fel lettek támasztva a holtak világából, állják körbe. Magamat is beleértve.-

Így is tett Anyu, Matt és Joe. Majd nagyapa meggyújtott négy gyertyát és mindenki kezébe adott egyet. Mi Sam-el, kicsit távolabbról néztük végig az eseményeket.

-Ha majd szólok, fújjátok el a gyertyákat.- Mondta és körbe nézett. Majd pedig bele kezdett a varázslatba. -Holtak a túlvilágon nyissatok jó szándékkal, haza vezető utat s majd kaput, életre keltett holtak világában lévő James-nek. Adjatok neki jelet s nyissatok nekünk láthatást a jelenébe.- Lassan határozottan mondta. -Most elfújhatjátok!- Vágta rá és mindenki így is tett, a kezükben lévő gyertyákkal. Mindent ellepett ismét a sötétség, úgy tűnt mint ha sikertelen lett volna a szertartás. Azonban hirtelen, egy halvány kis fény sugár, kezdet pislákolni a kör közepén.

-Holtak világa s hajnala,
mindenki hallgatott ma szavamra.
Kaput nyitottunk hozzájuk,
hogy az élő lelket küldhessék utánunk.
Varázslatom hatalma a holtakon,
az élőknek maga az oltalom.
Térj hát haza élő lélek,
ott maradnod már csak vétek.- Mondta végig a varázslatot nagyapa és a fény egyre csak nagyobb és nagyobbá vált. Hirtelen egy emberi alakot öltött a megjelenő fehér köd a fényben, majd pedig a gyertyák maguktól meggyulladtak a kezekben. Lassan de az emberi alak, kezdett egyre tisztábban látszódni és kirajzolódott James arca.

-Bátyám.- Suttogta Joe.

-Holtak és élők világa,
ne adjon láthatóságot a királynak.
Engedjétek közénk e-lelket,
mely most köztetek élőként ott szenved.- Folytatta Nagyapa, majd pedig hirtelen sötétség lett a kör közepén és csak a gyertyák világították meg, a földön négykézlábbon lévő James-t. Mindenki lélegzete elállt, amikor James lassan de magabiztosan felállt. Joe, Matt kezébe nyomta a gyertyáját, majd pedig átölelte James-t. A két testvér, úgy ölelte egymást, mint ha nem lenne holnap.

-Mi történt?- Kérdezte James, meglepetten.

-Brian vissza hozott az élők világába.- Felelte Joe.

James, nagyapám felé fordult.

-Köszönöm!- Megköszönte, majd pedig átölelte. Amint kibontakoztak az ölelkezésből, James körbe nézett a félhomályban.

-Egyébként miért van itt ilyen sötét? A szertartás miatt?- Kérdezte.

-Közel sem.- Felelte nagyapa. -Nincsen pót égőnk.- Vágta rá.

-Ja vagy úgy.- Felelte James és felnevetett.

***

Büszkén vonultunk végig, a falkatagok közt. Mindenki kikerekedett szemekkel fürkészte nagyapát és anyut. Senki nem jutott szóhoz. A szemek arról árulkodtak, hogy nem értik mi történhetett, de akkor abban a pillanatban, Sam előbújt mögülem és végig sétált a farkasok közt. A döbbenet még nagyobb volt az arcokon. Majd akkor hirtelen, mindent elöntött a boldogság. Mindenki elkezdett ujjongani és felváltva ölelgették nagyapát és anyut. A lányomat is sokan megölelték, majd amikor szétoszlott a tömeg, megjelent a három Bölcs. Lassan felénk sétáltak, arcukon semmilyen érzelem nem volt jelen. Amikor elénk értek, a fő Bölcs, egy lépéssel előrébb lépett.

-Üdv, újra köztünk.- Mondta nagyapámra nézve, majd pedig végig mérte a társaságot. Meg pillantotta Samanth-at.

-Hát itt van, a mi nagy kincsünk.- Suttogta és le guggolt Sam-hez. Megsimogatta a lányom arcát.

-Nagyon bátran viselkedtél.- Suttogta, majd pedig lányom arcáról, rám vetette a pillantását.

-Akkor hogyan tovább?- Kérdezte és felállt. -Brian, vissza veszed a falka vezetését? Vagy az unokádra hagyod továbbra is?-

Rám nézett nagyapa és mosolyra húzta ajkait, majd pedig vissza szegezte tekintetét, a fő Bölcsre.

-Én már kiöregedtem a vezetésből. Jobb ha inkább déd unokázom a továbbiakban.- Felelte és Samantha-ra nézett. A pici lányom odarohant hozzá és átölelte nagyapát.

A fő Bölcs, anyámra nézett.

-Már nagyon vár rád valaki Lisa!- Jelentette ki, majd pedig félre állt. Abban a pillanatban, meg láttuk apámat. Az öröm könnyek úsztatták a szüleim szemeit és rögvest egymás karjaiba vetődtek. Oly hatalmas volt az öröm, de mégis hiányzott valami, jobban mondva valaki.

-Jason hol van?- Kérdeztem. A tekintetek rám szegeződtek és nem volt valami túl biztató senki szeme.

-Hol van Jason?- Fel tettem újra a kérdést de ismét nem kaptam választ. A kétségbeesés, kezdett elhatalmasodni felettem. A tekintetek már csak a föld porába temették magukat.

-Meghalt?- Kérdeztem rémülettel teli hangon és akkor hirtelen Nathaniel-re szegeztem a tekintetem és a mellette álló Emmett-re. -Azt mondtátok, hogy az apámmal van.- Fakadtam ki. -Válaszoljatok hol van?- Kérdeztem remegő hangon. De válasz most sem érkezett.

Elkezdtem szaladni a tömegben, jobbra balra vetődő tekintettel, de sehol nem találtam.

-Jason!- Elkiabáltam magam, de válasz sehonnan nem érkezett. -Hol van? Valaki mondjon már valamit.- Idegesen, mondhatni hisztérikusan kiabáltam. A tekintetek, továbbra is a földre szegeződtek. Vissza néztem a szüleimre, majd apám szemeiben találtam a tekintetem. Határozottan felé lépkedtem.

-Hol van a férjem? Válaszolj apa!-