42. Jason, a makacs farkas.
Előző részből:
-Mi áll benne?- Kérdeztem, majd pedig Jason csalódott kétségbeesett szemeket meresztett rám, majd eldobta a levelet és egyből húzta a cipőjét és elment.
-Jason!!- Kiabáltam utána.
-Utána megyünk.- Mondta Nathaniel és egyből elindultak Scott-al. Felvettem a a földről a levelet és én is elkezdtem olvasni.
Úristen! Ez egy csapda! Kivette a kezemből a levelet Emmett, majd pedig olyan arcot vágott, mint akinek látomása van és egyből leült a padlóra. Jobban mondva, erejét vesztve lehuppant.
-Na mit látsz?- Döbbenten és idegesen kérdezem, majd pedig egyből felpattantam a kanapéról.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••
-Sarah a Fők-nél van. 1 hét múlva, vagy pedig napokon belül átadják a Klux-nak, Sarah-t.- Mondta kétségbeesetten. -Valamit kikell találnunk, hogy kiszabadítsuk!- Mondta és felállt a földről.
-Tudom! Hidd el, hogy tudom! Csak egy terven töprengek, ami be is vállik. Nem ronthatunk be csak úgy, felelőtlenül a Fők-höz. Ők többen vannak mint mi. Kell egy jó terv. Remélem Sarah kihúzza addig!- Mondtam, majd pedig tenyereimbe temettem az arcomat.
***Nagyapa szemszöge vége***
***Jason szemszöge***
Most már nagyon elegem van abból az ember vagy vámpír gyerekből. Amikor legelőször megláttam Matt-et, én már akkor sejtettem, hogy valami nincs rendben vele. Igaz nem foglalkoztam vele, de most hogy Sarah-t nem hagyja békén, ez betette az ajtót nálam. Ha megtalálom, széttépem.
Felültem a motoromra és a Fők-höz vettem az irányt, de Scott hirtelen elém állt és megállította a járművet. Egyből megjelent Nathaniel is.
Leszálltam a motoromról.
-Ne akadályoztatok! Ki kell szabadítani Sarah-t.- Sziszegtem nagyon dühösen.
-Az nem megoldás, ha rájuk törjük az ajtót Jason!- Mondta Nathaniel.
-Tudom, de akkor is tenni kell valamit. Mert ha valóban az álmaimban történt dolgokon megy keresztül Sarah, akkor mindennél hamarabb cselekednünk kell.- Hadartam idegesen. Fel alá járkálok.
-Gyere vissza Brian házába és kieszelünk egy jó tervet. Bele kell avatni az egész falkát a dolgokba és csak utána indíthatjuk a mentési hadműveletet.- Mondta Nathaniel, majd pedig megragadta a karomat.
-De addig ülünk itt tétlenül, amíg valóban bekövetkezik a baj.- Sziszegtem.
-Bízz bennem Jason! Nem lesz semmi gond!- Mondta Nathaniel.
-Ezt annyira nem tudom elhinni!- Jelentettem ki, majd beletúrtam mind két kezemmel a fürtjeimbe.
-Ne légy már ennyire pesszimista Jason!- Mondta Scott.
-Te beszélsz nekem? Pont te? Hallottam ám amikor arról beszéltetek, hogy kifog halni az egész falka!- Förmedtem rá.
-Az akkor volt! Most pedig most van!- Felelte.
-Most rosszabb a helyzet Scott! Ezt te is tudod!- Jelentettem ki, az észrevételeimet.
-Rosszabb, de nem elveszett!- Mondta Nathaniel. -Ne csinálj hülyeséget! Gyere vissza velünk Brian-hoz.- Mondta, majd pedig elkezdett húzni maga után.
Egy kis tétovázás után, válaszoltam.
-Nem!- Vágtam rá, majd pedig hirtelen kirántottam a karomat a kezéből és futásnak eredtem. Majd pedig abban a pillanatban átváltoztam farkassá.
-Megmentelek Sarah!- Suttogtam.
***Jason szemszöge vége***
***Nathaniel szemszöge***
Na ez "szuper!" Még egy makacs farkas. Nem volt elég Sarah, akkor még Jason is makacskodik. Valóban összepasszolnak.
-Meg kell állítanunk!- Mondtam hangosan, amire Scott egyből felfigyelt.
-Menjünk utána!- Mondta.
-Nem! Te menj szépen vissza Brian-ékhez és mond el nekik, hogy Jason önfejű módon elindult és nem bírtuk megfékezni. Én utána megyek és valahogy lenyugtatom. Mindent elronthat azzal, ha berohan a Fők-höz.- Végig mondtam a tervemet, majd Scott bólintott egyet és elindult Brian-ékhoz, én pedig Jason nyomába eredtem.
***Nathaniel szemszöge vége***
***Sarah szemszöge***
Nagyon pocsékul vagyok. Egy órával ezelőtt, ismét elektrosokk kínzásban volt részem. Reszketnek a lábaim, de nem a félelemtől, hanem a kimerültség elhatalmasodott a testem feledt.
A zárka ajtaja, ismét kinyitódott és a Fők feje lépett be rajta, majd pedig megállt előttem és közelebb hajolt a fülemhez.
-Van egy jó hírem kedvesem. Hamarabb láthatod édesapádat. Két napon belül ide érnek. Hát nem nagyszerű?- Suttogta, majd eltávolodott és hangos ördögi kacagásba kezdett.
De még milyen "nagyszerű."
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro