Előző részből.

-Látod Kicsi Sarah? Ezt érted el azzal, hogy ide jöttél.- Kaján vigyorával vissza fordult Matt felé és letépte a fejét.

-Ne!- Elnyújtva az "e„ betűt, ordítottam és bármennyire is vagyok kába, egyből elért a tudatomig, hogy Matt meghalt. Zokogok szívem szakadtából.

Hirtelen egy erős ütés érte a fejemet, ami miatt nyomban elvesztettem az eszméletemet.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Kedd Délután 14:18-óra.

Egy sötét cellában tértem magamhoz, kiláncolva. Nagyon homályosan látok, de nagyjából kitudom szűrni, hogy a falak fémből vannak. Amint teljesen magamhoz tértem, eszembe jutott minden. Matt meghalt.

Könnyeim újra záporozni kezdtek. Tudom hogy mit tett, de nem ezt a sorsot érdemelte volna. Iszonyatosan bánom, hogy Forks-ba jöttem. Matt miattam halt meg. A falka veszélyben van. Jason pedig. Jason-t cserben hagytam és vele együtt az egész falkát.

Könnyeim mint a Niagara vízesés, úgy folynak. Elvesztettem mindent, ezt jól tudom.

Várjunk csak!!

Hirtelen eszembe jutott, hogy talán tudnék üzenetet küldeni az agyammal Jason-nek, vagy nagyapámnak.

-Jason! Kérlek segíts! Itt vagyok a Fők-nél! Fogságban tartanak!-

Remélem elér a tudatáig.

A zárkám ajtaja, hirtelen bevágódott és belépett rajta, a Fők feje.

-Nocsak! A kis Sarah magához tért.- Jegyezte meg, majd elém lépkedett, én egyből elkezdtem ráncigálni a láncokat, hogy neki tudjak ugrani, de hirtelen belém csapott az áram. Elnevette magát a Fők feje.

-Azt hitted, hogy eltudod szakítani a láncokat igaz?- Gúnyos tekintetével mered íriszembe.

-Az sajnos nem fog menni és tudom hogy megpróbáltál üzenni, telepatikusan a farkasoknak. El kell hogy keserítselek, hogy nem fogják megkapni a segély kérésedet, mert ezek a falak, blokkolják hogy innen bármiféle telepatikus üzenet távozzon, vagy bejöjjön. Tudod Sarah, ez a cella kimondottan miattad lett létrehozva. Itt senki nem fog rád találni. Egy héten belül, megérkezik a Klux és átadunk téged nekik. Megegyeztünk velük, hogy ha a kezükre adunk téged, akkor nem rendeznek vérfürdőt. Szóval, megnyugodhatsz! A Farkasok, biztonságban vannak.- Mondta, majd kaján vigyorát szemeimbe fúrta.

-Rendben!- Vágtam rá.

-Rendben?- Felvonta szemöldökeit. -Nem erre a reakcióra vártam.- Mondta.

-Tudom. De nem tudok mit mondani. Ha valóban továbbra is fent marad a falka, akkor örömmel halok meg.- Mondtam határozottan.

Elnyomom az érzelmeimet. Valahol mindig is tudtam, hogy nekem ez a sorsom.

-Értem. Hát ezt csak is te tudhatod Sarah. Ez engem már nem érdekel.- Mondta, majd pedig hátat fordított és elhagyta a zárkát.

Lehajtottam a fejemet, majd egy kis idő után, felnéztem a kezemre és észrevettem, hogy a gyűrű már nincs az ujjamon.

Hát ez "nagyszerű," az is elvették. Bárcsak vissza forgathatnám az időt. Biztos nem jöttem volna Forks-ba és akkor Matt még mindig élhetne.

***

Szerda Reggel 7:21-óra.

Éhes vagyok és fáradt. A testem teljesen elgörnyed. Minden porcikám sajog. Mire ide ér a Klux, addigra kivégez az idő. Remélem!

Vajon kereshetnek a farkasok? Vagy azt hiszik, hogy beijedtem és inkább tovább álltam?

Szerintem az utóbbi van érvényben.

Anya, nemsokára megyek utánatok, remélem hogy jól meg vagytok Matt-el.

Ha már elmúltam volna 25, akkor biztos túlélném ezt a helyzetet, de így száz százalék, hogy idő előtt meghalok. Kínok kínján, de talán éhen halok.

***

13:58-óra.

Az elkeseredett gondolataimat, a zárkám éles nyikorgó hangja szakította meg.

Becaplatott, a Fők egyik tagja, egy pohárral a kezében, amiből egy szívószál állt ki, majd pedig közelebb lépkedett hozzám.

Arra sem méltattam, hogy legalább az arcára nézzek.

A számhoz tette a pohár vért, de én a maradék erőmmel, elrántottam a fejemet.

-Táplálkoznod kell, mert meg halsz, mielőtt ideér a Klux.- Mondta.

-Hidd el, hogy nem bánnám ha meghalnék. Nem vagyok hajlandó enni(inni).- Makacskodom.

-De enned kell, mert különben..- Elakadt a szava.

-Mert különben?- Felvontam szemöldököm.

-Jelentenem kell, hogy nem vagy hajlandó együtt működni és kínzások alá fognak vetni.-

-Hajrá.- Mondtam. -Ennél rosszabb, már úgy sem lehet.- Fejeztem be a mondandómat, majd pedig lehajtottam a fejemet.

Kiment a cellából a Fő tag. Nem sokkal később, pedig belibbent a Fők feje és velem szembe állt.

-Szegény Sarah. Azt hiszed, hogy meghalhatsz, mielőtt ide érne az apád?- Kaján vigyorát a retinámba szegezte.

-Az a célom.- Nyögtem.

-Tudod mit? Egy két napig hagyunk éhezni, hogy szenvedj, majd pedig ha még mindig nem leszel hajlandó táplálkozni, a kínzó padra vitetlek. Utána pedig vért juttatunk beléd. Ha tetszik ha nem, éledben fogsz maradni, amíg átadunk a Klux-nak.- Mondta, majd megragadta a hajamat és hátra húzta a fejem. Démoni gonosz tekintetét ismét szemeimbe fúrta.

-Megértettük egymást?- Sziszegte, de én szóra sem méltattam. Elengedte a hajamat és kiment.

***

Csütörtök Délelőtt 9:29-óra.

Néha, néha elveszettem az eszméletemet, de azt nem tudom hogy mennyi időre. Már azt sem tudom, hogy mióta vagyok itt. Talán úgy két vagy három napja. Az erőmet egyre inkább fogyatkozni érzem. Szenvedek de nem annyira, hogy megtudjak halni. Valamit tennem kell, hogy meghaljak, mielőtt apám ölne meg. Már voltak bent nálam a Fők és elektrosokk kezelésben részesítettek, de még mindig nem vagyok hajlandó enni.

***Sarah szemszöge vége***

***

***Nagyapám szemszöge***

Péntek Hajnali 3:20-óra.

Már négy napja hogy Sarah elment. Nem tudunk aludni, de nem csak Sarah távozása miatt, hanem mert Jason-t ismét gyötrik a rémálmai. Az egész falka tehetetlenné vált, de az edzést nem hagytuk annyiban. A Klux, itt fogja keresni Sarah-t. Nem hagyhatjuk, hogy kipusztítsanak minket.

-Ne! Kérlek Ne!- Ordibál Jason.

Ismét kikell mennem hozzá.

Felálltam az ágyamból és kicaplattam a rémálmokkal küszködő Farkashoz és megérintettem a vállát, szinte az egész teste úszik a verítékben. Hirtelen felült Jason.

-Brian! Én ezt nem bírom tovább. Ez nekem már sok. Úgy érzem, hogy Sarah nem ment el, hanem elrabolták.- Mondta kétségbeesetten.

-Ezt honnan veszed?- Kérdeztem, majd pedig leültem mellé, a kanapéra.

-Folyton egy cellát látok magam előtt. Szenvedek az álmomban, irdatlanul éhes vagyok és kapucnis emberek kínoznak időközönként.- Mesélte el az álmát.

-De ezt nem értem. Ehhez mi köze van Sarah-nak?- Homlok ráncolva kérdeztem.

-Most úgy hallottam, mint ha valaki azt mondta volna az álmomban, hogy "Enned kell Sarah.„ De az a hang olyan ismerös volt.- Mondta, majd tenyereibe temette az arcát.

Ez felettébb érdekes.

-Milyenek voltak a falak Jason?- Felé fordulva kérdeztem.

-Nem igazán emlékszem arra.- Felelte.

-De erőltesd meg az agyadat, kérlek. Lehet hogy nem mondtál badarságot. Lehet hogy valóban elrabolták Sarah-t.- Mondtam, aggodalommal teli hangommal.

-Azt hiszem. Hogy sötét fémből voltak. Semmi ablak nem volt rajta. Csak a rácson szűrődött be egy kis fény.- Motyogta, gondolkodva.

-Értem.- Feleltem.

Hirtelen berontottak az ajtón a Vámpírok, élen Emmett-el. Majd körül nézett a félhomályban és amint kiszúrt minket, felénk jött. Nathaniel és Scott pedig követték.

Emmett érthetetlenül kiabált valamit, de esélytelen volt kibogarászni a szavait.

-Mit ültök itt tétlenül?- Idegesen túrt a hajába. -Sarah bajban van!- Mondta, majd ide oda nézelődött idegesen.

-Hol a táskája?- Elkezdett kutatni, Sarah táskájála után.

Mi értetlenkedve bámulunk Nathaniel-re, talán ő megtudja mondani, hogy mi a baja Emmett-nek.

-Nem tudjuk hogy mi van vele, amint magához tért, egyből idegesen vette a cipőjét és idejött, mi pedig követtük.

-Hol a táskája?- Idegesen ismételte meg a kérdését Emmett.

-A szobájában.- Mondta Jason.

Emmett egyből berontott Sárah szobájába és kihozta a táskát, majd idegesen a földre szorta a tartalmát és kipottyant egy levél, ami Jason lábára esett. Lehajolt érte Jason, majd megkért, hogy kapcsoljunk lámpát. Nathaniel egyből intézkedett.

Jason, kikerekedett szemekkel fürkészi a levélen szereplő, küldő nevét. Majd pedig idegesen egyből kibontotta. Szemei elárulják, hogy a levél tartalma, elég vészjósló.

-Mi áll benne?- Kérdeztem, majd pedig Jason csalódott kétségbeesett szemeket meresztett rám, majd pedig eldobta a levelet és egyből húzta a cipőjét és azon nyomban elment.

-Jason!!- Kiabáltam utána.

-Utána megyünk.- Mondta Nathaniel és egyből elindultak Scott-al. Felvettem a földről a levelet és én is elkezdtem olvasni.

Úristen! Ez egy csapda. Érzem hogy az! Kivette a kezemből a levelet Emmett, majd pedig olyan arcot vágott, mint akinek látomása van és egyből leült a padlóra. Jobban mondva, erejét vesztve lehuppant.

-Na mit látsz?- Döbbenten és idegesen kérdezem, majd pedig egyből felpattantam a kanapéról.