Előző részből:

-Legyen! A kis vámpír ezennel szabad, de a mi klánunk, nem fog harcolni a Klux-al! Maradjunk az én ajánlatomnál! A jelenlevőkre esküszöm, hogy a Klux klán leigázása után és ha persze kiontottad Nathaniel-ék életét, szabadon elmehetsz, Matt-el karöltve. Na hogy döntesz?-

Mindig itt lyukadunk ki... Furcsállom, hogy nem ment bele az alkumba. Na most mit tegyek? Mit mondjak? Nem ölhetem meg Nathaniel-éket. Hátra pillantottam a barátaimra, de az arcok nem mondanak semmit. Itt egyes egyedül nekem kell döntenem. Majd vissza néztem és egyenesen, Matt szomorú arcával találtam szembe magam.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Soha nem gondoltam volna, hogy majd édesanyám halála után, képes leszek újra ennyire elveszni. Gondolataim tömkelege teljesen tanácstalanul cikáznak fejemben. Ha nemet mondok, akkor itt helyszínen lerohamoznak minket. Viszont ha igent mondok, akkor azzal tönkre teszek mindent.

Nem tudom mit tegyek. Szinte megállt az idő. Matt elkeseredett tekintete bűntudatot ébresztett bennem. Nem változtatták volna át őt vámpírrá, ha nem ismert volna meg engem.

Tudom hogy Matt iránt a bevésődés nem volt valóság, de mégis irdatlanul nagy fájdalmat érzek, hogy nem voltam ott, amikor szüksége lett volna rám..

Csalódtam magamban.

***Sarah szemszöge vége***

***Jason szemszöge***

A történelem megismétli önmagát. Már értem.

Mondhatni, hogy pont ebben a cipőben voltam, 2 éve.

Beleszerettem egy lányba, annyi különbséggel, hogy akkor nem történt bevésődés.
Elvesztettem a lányt akit szerettem, egy teljesen felesleges banda háború miatt. A kezeim közt halt meg.

Ez a helyzet most annyival másabb, hogy Sarah bevésődött nekem. Életem árán is megakarom védeni!

Nagyon zavarosak most a gondolataim. Annyira fáj, hogy pont Matt iránt érez úgy, ahogy én érzek iránta.

Mondjon is bármit Sarah, én kitartok a döntése mellett..

***Jason szemszöge vége***

***Matt szemszöge***

Nem értek semmit. Nem értem, hogy miért kellett vámpírrá változtatniuk a Főknek. Nem tudom hogy mióta figyelhettek engem. Nem tudom, hogy mi az igazi tervük velem. Nem tudok semmit. Illetve egy valamit még is!

Sarah és köztem már soha nem lesz semmi!! Erre a nyakamat teszem.

Az egy dolog, hogy nem emlékezett rám. De biztos neki is voltak Dejavu érzései. Soha nem bocsátom meg neki, hogy össze állt egy farkassal. Na meg aztán, úgy is ellep mindent a pokol haragja, nemsokára.

***Matt szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

Döntöttem!

Látom Matt szemeiben a megvetést. Nekem ez elég volt, hogy döntésre jussak! Fáj, de meg kell tennem.

A Falkát nem hagyom el, Nathaniel-éket pedig semmiért nem ölném meg! Anyám sem tenné. Most a falka jövője forog kockán. Nekem a falka mellett a helyem.

-A válaszom ne....- Félbeszakított Nathaniel.

-A válasza igen!- Határozottan mondta, majd pedig mellém lépett. Rám vetette egy pillanatra tekintetét, majd pedig újra a Fők fejére nézett.

-Leszámolunk a Klux-al, utána pedig megküzdünk Sarah-val. Igaz Sarah?- Érzelem mentes tekintetét szemeimbe fúrta Nathaniel.

Nem értem Nathan-t. Talán készül valamire?

-Igen!- Feleltem. Próbálok határozott lenni.

-De ha túléli, akkor valóban enged hogy távozzon a városból!- Mondta Nathan. Szavai ördögi mosolyra fakasztotta a Fők fejét, én csak fürkészem Nathaniel komoly arcát.

Hirtelen összecsapta két tenyerét a Fők feje.

-Na drágáim! Döntés született! Akkor nemsokára, viszont találkozunk.- Mondta és egy utolsó Kaján vigyort fúrt szemeimbe.

Majd megfordult és hosszú fekete haja, csak úgy súrolta hófehér arcomat. Intett a Klánjának, akik úgy körülbelül 80-an álltak előttünk. Majd pedig elindultak.

-Matt-el mi lesz?- Kiabálta Nathan-el.

Egy pillanatra vissza fordult a Fők feje.

-A csata után, ő is szabadon távozhat.- Felelte a Fők feje, majd ismét előre nézett.

Matt és az én tekintetem, újra összefutottak. Talán megkönnyíti a helyzetemet az, hogy megutált. Nagyon sajnálom, hogy szörnyeteget csináltak belőle. Nagyon fáj, de nem szabad most előtérbe helyeznem, az érzéseimet.

Csak állunk és nézzük ahogy elmennek a Fők és velük együtt Matt is.

Szemeim előtt van, Matt-el való megismerkedésem és az utána következő, megtörtént események.

Hirtelen előjöttek a fák közül a nagyapám és még egy két farkas.

Mind végig itt álltak?

Nagyapám Nathaniel-el szembe lépkedett.

-Jól cselekedtél fiam!- Hangsúlyozta a mondatát és megveregette a vállát Nathaniel-nek.

-Van valami terved?- Fakadt ki belőlem, a már jól megrágott kérdésem.

-Van! De ne itt beszéljük meg!- Mondta, majd nagyapámra nézett.

-Gyertek menjünk a tárgyalóba. Sok mindenről beszélnünk kell.- Mondta nagyapa, majd azzal hátat is fordított és elindult.

Mindenki megindult utána, már én is mentem volna, de Jason megfogta a karomat, majd hirtelen hátra néztem és szembetaláltam magamat, az érzéstelen arcával.

-Remélem most örülsz, hogy végre láthattad Matt-et. Ez volt a szíved vágya nem?- Kérdezte sértett hangon, majd elengedte a karomat és a többiek után ment, én meg csak néztem utána.

Jogosan haragszik tán Jason? Hisz én nem ígértem neki szerelmet. Fáj az ő viselkedése is.

Hirtelen bevillant a suttogásról az emlékem.

***Vissza emlékezés***

*Suttogás -Sarah... Sarah... Segítened kell!!- Suttogás*

Hirtelen felriadtam a suttogó hangokra.

Mi volt ez? Jobban mondva ki volt ez?

***Vissza emlékezés vége.***

Ezt a segély kéréses suttogást tán Matt csinálhatta? Édes istenem. Lehet hogy pont abban a percben változtatták át vámpírrá és éppen akkor emlékezett vissza az együtt eltöltött perceinkre? Én voltam az első gondolata és pont nem voltam ott hogy segítsek rajta.

De akkor sincs oka arra, hogy gyűlöljön. Nem is történt semmi sem Jason és köztem, azt a csókot leszámítva. Olyan tanácstalan vagyok.

Gondolataimból, az anyámtól kapott gyűrű, fehér vakító fénye zökkentett ki. Értetlenkedve bámulom, a varázslatos ékszert.

Éjfélkor elmegyek anyukámhoz. Gondolom semmit nem kell neki elmesélnem, hisz mindent látott. A lelke most is velem van, tudom.

***

Nehezen de én is bebattyogtam a tárgyalóterembe. Már mindenki ült. Pont ugyanúgy, mint az első tárgyaláskor. Jason mellett Kate, velük szemben a barátaim és ott éktelenkedik egy üresen álló szék. Gondolom az engem vár.

Köszöntem a falkának. Ismét mindenki itt van, nem hiányzik senki.

A Nathaniel-ék felé lépkedtem, majd leültem a barátaim közé.

-Na most hogy már nem hiányzik senki, elkezdhetjük a tárgyalást.- Mondta az asztal végében álló nagyapám.

Annyira ramatyul érzem magam. Bűntudatom van, Matt miatt. Sajnálom hogy így alakult. De van egy jó oldala. Örökké élhet, ha csak a Fők nem döntenek úgy, hogy idő előtt végeznek vele.

Gondolataimból, nagyapám ébresztett fel.

-Sarah, örülnék ha te is ide figyelnél!!- Mondta és hangsúlyozta a "Figyelnél„ szót, én pedig hirtelen megráztam magam, hogy elűzzem a gondolatok varázsát, a szemeimből.

-Neharagudj Papa.- Mondtam.

-Na szóval. Kinek van ötlete? Sarah?- Kérdezte nagyapa.

Azt sem tudom hogy hol tartott eddig a beszédében.

Hirtelen felállt Jason.

-Brian... Van valami, amit eddig nem mondtam el. Pedig szerintem, pont ezért figyeltek fel Matt-re és pont ezért gondolták úgy, hogy átváltoztatják.- Mondta, majd rám pillantott Jason és egyből lehajtotta szomorúan a fejét.

-Jason!! Tudod, hogy utálom, ha valamit az utolsó pillanatban kell megtudnom.... De azért mond el kérlek.- Mondta nagyapa, majd mindenki figyelmesen várta, Jason mondandóját.

Bevallom én is kíváncsi vagyok, hogy mi miatt vált célponttá Matt, a Fők szemébe. Tudni akarok mindent, tudni akarom hogy mit rontottam el. Mert nagyon zavaros az elmém, ez ügyben.