Előző részből:

Idegesen beletúrtam a hajamba és észrevettem, hogy Jason rám nézett. Majd combomra csaptam és egyenesen belenéztem Jason szemeibe.

-Figyelj Jas....- Mondtam volna tovább, de félbeszakított azzal, hogy ajka hírtelen az enyémre tapadt, majd szenvedélyesen beletúrt fekete fürtjeimbe. Nem tudom hogy miért, de én is vissza csókoltam. Lassan hátra döntött a zsenge fűbe, majd pedig rám feküdt. A csókunk egy pillanatra sem szakadt meg.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Fordultunk egyet a zöldellő növényzetben és így én kerültem felülre. Kezeivel a hátamat simogatja, néha bele markol a pólómba. Fekete fürtjeim, mindent beterít.

Hirtelen kapcsoltam, hogy mi is történik és egyből megszakítottam a csókot, majd pedig felálltam. Számhoz kaptam a kezem.

-Úristen!! Mi a fészkes fenét csinálunk mi?- Motyogtam kétségbeesetten, majd pedig meghátráltam. Jason is felállt és megindult felém.

-Sarah!! Te bevésődtél nekem!- Vágta rá hirtelen.

Meglepődtem, de nem azért mert nem hittem anyukám szavainak, hanem azért, mert ezt furcsa volt Jason ajkaimból hallani.

Nem értem hogy most mivan. Én bevésődtem neki, de ő nekem miért nem? Miért nem érzem hogy ő lett a mindenem? Hisz elcsattant az első csók.

Továbbra is csak hátrálok.

-Jason.. Ez.. Ez nekünk.. Nekem nem fog menni..- Nyögtem ki, majd hirtelen a bokrok felé futottam.

***Sarah szemszöge vége.***

***Jason szemszöge.***

-Sarah!! Várj!!- Kiabálok utána, majd pedig futásnak eredtem.

Sarah szavai, mindennél jobban fájnak. Pont ettől féltem, hogy ez lesz. Nem akartam beleszeretni, de sajnos az “ember” nincs hatással ilyen téren, magára.

Csak futok utána. Azt sem tudom, hogy mit mondhatnék neki, de nem hagyhatom, hogy így váljunk szét.

-Jason! Jason! Mivan Sarah-val? Nem tudok hozzá telepatikusan beszélni!! Szólj neki, hogy Matt nagyon nagy bajban van! Gyertek az erdőbe, a Fők elfogták.- Brian telepatikus gondolatait a fejembe fúrta.

-Nem tudom hogy miért nem tudsz hozzá beszélni! Éppen arra tartunk.- Gondolataimat, villámgyorsan fúrtam Brian fejébe.

Nem nem lehet!!! Most nem láthatja meg Sarah, Matt-et!!

-Sarah állj meg!!! A nagyapád azt mondta….- Elakadt hirtelen a szavam, amikor odaértem az erdő közepére. Sarah mögött állok, a két oldalán a vámpír barátai. Előttünk Matt, mögötte pedig a Fők.

Azt hiszem, hogy most lett mindennek vége.

***Jason szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

Mindenre emlékszem!! Matt! Ő az a srác, akibe beleszerettem. Ő a dejavum okozója. Ő az aki miatt megtanultam uralni, a vérszomjam. De valamiért olyan más lett Matt.

-Sajnálom!- Tátogva mondja Matt.

-Vámpírt csináltatok belőle?- Üvölti idegbetegen Nathaniel. Nekem a döbbenettől nem jön ki hang a torkomon.

-Másképp nem tudtuk felszínre hozni az emlékeit. De most nem ez a lényeg.- Mondta a Fők feje. Ránézett az egyik Fő tagra és kezével rámutatott Matt-re. Majd egyből mögé termett az egyik Fő tag és magukhoz rántotta Matt-et.

-Matt!!!- Üvöltöttem.

-Sarah!!!- Kiabálta vissza Matt.

Előre léptem, de Jason megfogta a karomat.

-Engedjétek el!- Telitorokból üvöltöm.

-De kinyílt a kis Hibrid lány szája!- Jegyezte meg a Fők feje.

-Nyugodj le!- Mondta, majd pedig közelebb lépkedett hozzám. -Meg kellene hogy öljünk!- Mondta egy Kaján vigyor kíséretével.

-Mire vársz??- Mérgemben nem tudtam hogy mit mondjak.

Hirtelen hátast fordult nekem, majd összecsapta két kezét.

-Óó kár lenne veszni, a nagy erődet Sarah! Meg kíméljük nyamvadt kis életed.- Felnevetett kajánul. -De csak akkor!- Hirtelen felém fordult és felmutatta a mutatóujját.

-Ha letudjátok győzni a Klux-ot és!- Mondta és gonosz tekintetét szemeimbe szegezte, majd megfogta vállaimat. Fülemhez hajolt. -Drága Sarah! Tudod nem szeretném ha megboldogult anyád sorsára jutnál! Nem kell menekülnöd tovább, ha megölöd Nathaniel-t és a klánját is!- Direkt úgy mondta, hogy Nathaniel-ék is halják, majd eltávolodott és vissza indult a Főtagok felé, de hirtelen vissza fordult és ismét összecsapta két tenyerét.

-Óó majd nem elfelejtettem valamit!! Édes kicsi Sarah, mint mindannyian tudjuk, te egy Hibrid vagy! Szóval azért ezt sem hagyhatjuk ám annyiban! Drága kicsi Sarah..- Mondta.

-A Klux-al való csatátok után és persze az után amit kértem, neked örökre el kell hagynod a várost! Minden kapcsolatot meg kell hogy szakíts, szeretett kis Jason-el.- Mondta kaján vigyorral, majd hátra nézett Matt-re.

-Hogy mi van?- Csalódott arccal kérdezte Matt.

-Na Sarah? Hogy döntesz?- Megdörzsölte tenyereit és ördögi arcot vágott mellé.

Némán állunk, mindenki a szavamra vár.

Na most mit tegyek? Nem ölhetem meg Nathaniel-éket. Na és hagyjam el a várost? Csak úgy hagyjak itt mindenkit?

-Matt-el mi lesz??- Kérdeztem határozottan, de még is aggódva.

-Óó hát a kis Matt, szabadon élheti a kis vámpír életét, természetesen csak is Forks-on belül. Mivel, hisz már én vagyok az apja. Megajándékoztam, az örök élettel. Szóval, miatta nem kell aggódj!- Gúnyos hangján mondta.

-Tudom mire megy ki a játék!- Jelentettem ki, majd a Fők feje felé lépkedtem.

-Arra, hogy mi szépen kiiktassuk a Klux-ot, majd pedig én megöljem Nathaniel-t és a klánját, hogy ti legyetek az egyetlen nagy klán, itt Forks-ban. Majd pedig utána, ti szépen kivégeztek engem.- Mondtam. -Alkut ajánlok!- Megálltam a Fők feje előtt.

-Sarah ne!!- Kiabálta Jason.

-Okos kislány vagy te! Hallgatlak!- Mondta, majd felém lépkedett és közelebb tartotta a fülét az arcomhoz.

-Feladom magamat nektek, ha cserébe megvéditek a falkát és békén hagyjátok Nathaniel Klánját és elengeditek Matt-et.- Mondtam határozottan.

-Buta kislány! Mi nem fogunk harcolni a Klux-al. Az a ti dolgotok.- Felnevetett Kajánul.

-Most nem ér meg ennyit neked a halálom?- Felvontam szemöldököm.

-Sarah.. Sarah...Sarah…- Mondta, majd megsimogatta az arcomat.

-Akkor legalább Matt-et engedjétek szabadon!- Mondtam határozottan.

-Legyen! A kis vámpír ezennel szabad, de a mi klánunk, nem fog harcolni a Klux-al! Maradjunk az én ajánlatomnál! A jelenlevőkre esküszöm, hogy a Klux klán leigázása után és ha persze kiontottad Nathaniel-ék életét, szabadon elmehetsz, Matt-el karöltve. Na hogy döntesz?-

Mindig itt lyukadunk ki… Furcsállom, hogy nem ment bele az alkumba. Na most mit tegyek? Mit mondjak? Nem ölhetem meg Nathaniel-éket.

Hátra pillantottam a barátaimra, de az arcok nem mondanak semmit. Itt egyes egyedül nekem kell döntenem. Majd vissza néztem és egyenesen, Matt szomorú arcával találtam szembe magam.