Előző részből:

-Bocsi na!!- Már a szemeim is könnyeznek, Jason durcás arca láttán.

-Jólvan, majd ha befejezted, akkor majd beszélünk. Jó éjt!- Ismét a másik oldalára fordult.

-Hihetetlen vagy.. Jó éjt! - Jelentettem ki, majd pedig letöröltem, az utolsó könnycseppet is, ami a nevetés miatt szökött ki. Megfordultam én is és pár perc után, el is aludtam.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Hétfő Reggel 6:00-óra

-Sarah, ébredj!- Kelteget Nathaniel.

Egyből kinyitottam szemeimet, a hideg keze hamar kiverte az álmot, a szemeimből. Tekintetemet, az ő íriszébe szegeztem.

-Szedd össze magad. Nagyapád mondta, hogy szóljak. Reggel 7:00-kor, már az edző udvaron kell lennünk. Kiosztják, az edzéstervet.- Mondta, majd pedig felállt az ágyam széléről.

-Rendben..- Nyögtem ki, majd pedig felültem és egy nagyot nyújtózkodtam.

Nathaniel kiment a szobámból, én pedig a szekrényemhez caplattam, amibe a napokban bepakoltam a ruháimat.

Elővettem a fekete pólót és egy ugyanolyan színű, térdnadrágot. Értelemszerűen, az edző cipőm is fekete.

Amint kiválogattam a ruhadarabokat, a mosdóba vettem az irányt.

Hamar át is öltöztem, majd az alvós ruhámat, vissza vittem a szobámba. Magamhoz vettem a telefonomat és a fülesemet, majd kicaplattam az étkezőbe.

Már senki nincs itt, gondolom Emmett magához tért.

Nem álltam neki sütögetni, nyersen megettem egy sertés combot, majd pedig vissza mentem a mosdóba. Felkötöttem a hajamat és még egyszer megmostam a fogamat, majd egy kis szempillaspirált, vittem fel, a pilláimra. Ezután, elindultam az edző udvarra, ami nagyapám házától, elég messze van.

Bedugtam a fülest a fülembe és elindítottam a I Caught Myself számot és elkezdtem futni.

***

6:48-óra.

Amint odaértem, észrevettem Nathan-t és Scott-ot, egyből melléjük kocogtam.

Egyébként, ez egy nagy fallal elkerített, udvar. Pont a bámészkodók miatt lett elkerítve.

-Jó reggelt!- Köszöntem és tekintetemet a fiúk arcán, váltogatom.

-Neked is!-

-Viszont.-

-Na mi a helyzet? Emmett már jobban van?- Mosolyogva kérdeztem.

-Megfigyelésre vittük, a nagyapád kérésére. Még nem tért magához.- Mondta Nathan.

-Megfigyelésre?- Felvontam szemöldököm.

-Igen! Nem messze innen, van egy ház. Ott úgy mond, ilyen látó farkasok vannak és ők figyelik, Emmett-et. Edzés után, meglátogathatjuk ha gondolod.- Mondta és arcán, szomorúságot véltem felfedezni.

-Persze, rendben!- Vágtam rá. -Egyébként, miért álltok itt kint? Miért nem vagytok bent?- Vontam kérdőre őket.

-Téged vártunk.- Nyögte ki Scott.

Amúgy, még mindig haragszom Scott-ra.

-Oké.- Vágtam rá, majd megindultam a kapu felé.

-Sarah várj!- Utánam szólt Nathan, de addigra már kinyitottam a kaput és szembetaláltam magamat, Jason-el és Kate-el. Fülig érő mosollyal, bohóckodnak egymással.

Ohh.. Hát oké...

Egy pillanatra Nathaniel-ék felé fordultam.

-Na nem jöttök?- Hangom érzéstelen, az arcom nem árul el semmit.

-De megyünk!- Vágta rá Nathan, majd jöttek ők is.

Nem néztem Jason-ékra, egy másodpercre sem, inkább nagyapámra gondoltam és az edzéstervre. Határozott léptekkel, kerültem ki, a gyakorló pályán lévő, akadályokat és nagy mosolyt színlelve, nagyapám elé léptem, aki a papírokat osztogatta.

-Jó reggelt!- Köszöntem és egy igazi "de jó hogy megtaláltalak„ mosolyt fúrtam szemeibe.

-Neked is Sarah!- Felpillantott rám, majd pedig vissza a papírokra. Kivett belőle egyet, majd a kezembe nyomta. -Tessék, alaposan nézd végig és a leírtak szerint edz! Apropó!! 14:00-kor, kérlek várd meg itt Ronald-ot, mert ő fog a telepatikus képességeddel foglalkozni. Ezt elfelejtették felírni a lapodra.- Hadarta végig, majd pedig vissza temetkezett a papírok közé.

-Rendben.- Motyogtam, majd pedig a lapomat kezdtem fürkészni. Azt nézem, hogy kikkel fogok közösen edzeni.

Hirtelen megakadt a szemem, a képesség fejlesztés résznél, Jason nevén.

"Önkontról: Jason Evans 10:00-11:00„

Micsoda?? Ő mellé osztottak be? Pont önkontrólra? Ez valami rossz vicc! Na és az önkontról, mióta képesség?

Tuti hogy a nagyapám keze van, ebben is..

***

Beálltam a gyors futó pályára. Mindenféle akadályokat kell kikerülnöm, lehetőleg a leggyorsabban. Itt 7:00-től 8:00-ig kell, egyedül edzenem.

Nem is vacakoltam tovább, összehajtottam a lapomat és zsebre tettem, majd ismét bedugtam a fülesemet a fülembe és elindítottam a Supermassive Black Hole számot. Erre szeretek leginkább futni.

Villámgyorsan végig szeltem a pályát, minden akadályt kikerülve, majd pedig vissza is végig csináltam. Nem számoltam, hogy hányszor ugrottam neki újra és újra a pályának, de mindnél gyorsabban és gyorsabban akartam csinálni..

Nem foglalkoztam senkivel, körülöttem szinte megszűnt létezni minden. Csak én és az akadályok létezünk, jelen pillanatban.

Hirtelen elkapott ismét a Dejavu érzetem, ami most olyan erős volt, hogy egyből el is vágódtam és magammal sodortam Kate-t.

"Király.." Most ez teljesen úgy néz ki, mint ha féltékenység miatt, letepertem volna a farkas lányt.

Mindenki minket bámul, de Jason arca a legmeglepettebb..

Hát ezt én ki nem magyarázom, az is biztos.

-Mi ütött beléd?- Sziszegte Kate, akin még mindig fekszem. Amint elért az agyamig, az előbb történtek, egyből fel is pattantam.

-Bocs! Csak megint belém nyilallt a Dejavu-m és elvesztettem az egyensúlyomat.- Oké, ezt most miért vallottam be?

-A francokat! Csak féltékeny vagy te Liba.- Sziszegte, majd pedig felállt.

Ha féltékeny lennék, akkor te már nem élnél. Jobb is hogy nem hallja a gondolataimat.

-Én féltékeny? Mire fől lennék én féltékeny?- Alig hogy feltettem a kérdést, hirtelen rám vetette magát Kate és elég erőteljesen elkezdte ütni az arcomat. Majd a csuklójától fogva lefogtam.

-Mi a fene bajod van?- Förmedtem rá, de ő csak próbál tovább ütni.

Lelöktem magamról, ő pedig földet fogott.

-Figyelj!! Az előbb mondtam hogy bocs!- Ismételtem meg önmagamat.

Kate nem hagyja alább, egyből harci állásba állt.

-Kihívlak!- Sziszegte.

Na ez "szuper.." Ha elfogadom, akkor azt fogja hinni Jason, hogy miatta harcolok, pedig ez egyáltalán nem fedi az igazságot. Viszont, ha meg meghátrálok, azzal pedig azt mutatom, hogy gyáva vagyok. Na most mit tegyek?

-Harc!! Harc!! Harc!!- Kiabálja a falka.

Csak Nathaniel-ék és Jason nem szól semmit.

Nagyapámra néztem.

-Harcolj, de ne veszítsd el a fejed!- Telepatikus szavait fejembe fúrta, én csak bólintottam egy "rendben-t.„

Hát lesz ami lesz.

-Tudtam hogy gyáva vagy!- Gúnyosan felnevetett Kate.

-Elfogadom a kihívást!- Mondtam határozottan, ő pedig rám nézett.

-Rendben!- Kaján vigyorát íriszembe fúrta.

Körbeállt minket a falka és az egyik fele, az én nevemet kiabálta, a másik fele, pedig az ellenfelemét, azaz Kate nevét.

-Neked most annyi!- Telepatikusan hívta fel a figyelmemet, a vesztemre.

-Hajrá!- Feleltem gondolatban, majd pedig rákacsintottam.

Edzésnek jó lesz!