Előző részből.

A látomásomból, vissza térve a valóságba, hirtelen összekulcsolódtak a hasamra vándorolt kezek és a nyakamba temette arcát az "idegen".

-Sajnálom!- Suttogta..

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Mereven állok, csak a karokat fürkészem, melyek oly forrók, de még is oly lágyan vonják testem, az "idegen" mellkasához. Elöntött a biztonság érzet.
Úgy érzem, hogy egyre gyengébb vagyok, de még is nyugodt.

Lassan fordultam és úgy simultak végig a kezek a testemen, ahogy változtattam az állásomon. Szembe találtam magam Jason, csillogó tekintetével. Karjai lassan elengedtek.

Csak ketten állunk, a hold fényében.

Tekintete oly mélyre hatol a szívembe. Cseresznye színű ajkai lassan szóra nyílnak.

-Ne haragudj rám! Bánom hogy olyan kiállhatatlan voltam, a találkozásunktól kezdve. Hidd el, én..- Elakadtak szavai.

-Nem haragszom Jason!- Jelentettem ki, majd lassan karjai közé fonta testem, én pedig mellkasába fúrtam fejem.

Hallgatom, szíve heves dobogását.. Megemelvén lassan karjaimat, gyengéden hátára simítottam.

Ölelkezve állunk. Olyan mint ha ezt vártam volna, egész eddigi életemben. Védelmező erős karok oltalmazzák a szörnyeteget rejtő testem. Biztonságban vagyok érzem.

***

Ágyamban fekszem és csak a mennyezetet fürkészem a félhomályban. Gondolataim cikáznak fejemben, egy másodpercre sem állnak meg. Az elmúlt napokban fenekestül felfordult az életem. Lassan kibontakoznak a dolgok, szemeim előtt. Kristály tisztán látom a jelenem, de a múltamat, annál inkább.

Csak egy valami, illetve inkább valaki, veszett homályba az emlékeimben. A dejavu érzetem gazdája.
Tudom hogy nem érek rá, ezen gondolkodni, de oly sokszor hallottam már nevét felcsendülni, a napokban.

Matt.. Ki lehet ő? Hiába erőltetem az agyi tekervényeimet, sajnos nem mond semmit számomra, a neve. Tudni akarom, hogy ki ő!!

Nem tudom, hogy miért érzem ezt oly erősen, de meg kell tudnom, hogy kit takar a Matt név.

Gondolataim lefárasztottak teljesen. Pár perc alatt, elnyomott az álom.

***Sarah szemszöge vége***

***

***Matt szemszöge***

A napokban rengeteg minden történt, furcsa alakokat vettem észre tegnap az erdőben, amikor szokásomhoz híven elmentem kocogni, mint minden hétvégén általában. Nagyon rossz kinézetük volt. Egy fa mögött bújtam el és valami csatáról beszélgettek és hirtelen szóba került a nevem. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy halálra rémültem. De sikerült észrevétlennek maradnom.

Most egyedül vagyok itthon, éppen tanulok, mert holnap suli. Egész nap a tankönyveim közelébe sem mentem, mert apámmal szereltük az autónkat. Hulla fáradt vagyok már, szerencsém lesz ha holnap, nem engemet hívnak ki felelni. De nagyon nehezen bírok koncentrálni, mert azok a furcsa fazonok, befészkelték magukat a fejembe.

Hirtelen bevágódott a szobám ajtaja..

Úristen!!

Itt állnak az ajtómba, azok a furcsa emberek, akiket az erdőben láttam, csak most fekete kapucnis köpeny van rajtuk.

Felpattantam az ágyamról és az ablakom felé hátráltam.

-Mit akarnak?- Rémült hangom, csak jobban rám hozta a frászt.

Alig hogy pislogtam egyet, az egyik villám gyorsan elém termett és egy zsákot húzott a fejembe, majd pedig a vállára vett.
Kapálózok, ordibálok, de semmit nem érek el vele..

-Csinálj már vele valamit, mert nagyon idegesítő már a hangja.- Mondta rekedtes gonosz hangján az egyik elrablóm.

Hirtelen erős ütés érte a fejemet és elvesztettem az eszméletemet.

***Matt szemszöge vége***

***

Hétfő Hajnali 3:00-óra

***Sarah szemszöge***

*Suttogás -Sarah... Sarah... Segítened kell!!- Suttogás*

Hirtelen felriadtam a suttogó hangokra.

Mi volt ez? Jobban mondva ki volt ez?

Kipattantam az ágyamból, mert elég vészjósló volt ez az egész. Ki siettem a nappaliba, majd pedig láttam, hogy Jason nyugodtan alszik, most nem kiabál.

Majd nagyapám szobájának az ajtajához caplattam és halkan benyitottam.

Ő is békésen alszik..

Akkor ki suttogott?? Honnan jött???

Hirtelen bevágódott a bejárati ajtó és a vámpír barátaim rohantak be, nagyon ideges arccal. Csak úgy vonszolták be a nappaliba, Emmett-et, aki a látomása miatt, összevissza kapálózik.

Nagyapám és Jason is felriadtak.

Körül álltuk, Emmett-et és próbáltuk lenyugtatni.

Hirtelen összeesett, de Nathaniel elkapta a fejét.

-Úristen!! Mi van vele??- Rémülten kérdeztem.

Nagyapám, Emmett homlokára tette kezét és néma csendben figyeltük, hogy mit fog mondani.

Egy jó 10 perc után, felállt nagyapa és körbe nézett rajtunk.

-Mindenki nyugodjon meg, csak bénító varázslatot szórtak rá. Rendbe fog jönni! Valószínüleg érzékelték, hogy látomása volt a barátotoknak és így védekeztek, hogy ne bukjanak le.- Mondta végig, nyugodt hangon.

-De kik?- Kérdezte Jason.

-Szerintem ezt hamarosan megfogjuk tudni.- Mondta a nagyapám és beletúrt a fürtjeibe.

Megfogta Nathaniel Emmett-et, mi félre álltunk és a kanapéra tette.

Nem tudom hogy ki, vagy kik szórhattak ilyen varázslatot Emmett-re, de ebből nem nehéz rájönni, hogy hamarabb fog elkezdődni a csata.

Féltem Emmett-et, féltem az egész falkát.

Miattam kerültünk ebbe a helyzetbe és szörnyű lelkiismeret furdalásom van..

Szóljak nekik a suttogásról? Lehet hogy kellene, de hát most honnan tudnák ők is, hogy ki lehetett az?