Elősző részből:

Semmi esélyem nem volt mondani bármit is a csajnak, mert egyből továbbállt.
Bár azt hiszem, hogy láttam már őt a falkában.

Az utóbbi cselekedete, elég sokat mondó volt, szemmel láthatóan szerelmes abba a hazugba.
Óó hát én nekem mindegy, mert már semmit nem jelent számomra Jason, efelől teljesen nyugodt lehet ez a csaj.
Meg aztán nekem vannak fontosabb problémáim is Jason-nél. Például az apám meg a Klux klán...

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Nem is foglalkoztunk tovább a lánnyal.

***

7:20 óra.

Nathaniel-el egy elég jó kis kajáldában vagyunk.

-Olyan fura hogy te nem eszel.- Motyogtam, a mellettem ülő vámpír haveromnak.

-Hát figyelj, ennek meg van a jó oldala, mert így legalább több marad neked.- Felnevetett és megsimogatta a hátamat.

A reggeli közepén, belekezdtem a történtekbe. Elmeséltem hogy Apám és a Klux klán felénk tart és hogy Jason mit hazudozott nekem összevissza.
Már javában befejeztem a reggelit, mire a mesém végére értem. Döbbenten és figyelmesen hallgatott végig Nathan.

-Nem értem, hogy miért nem látta előre Emmett a Klux szándékát. Lehet hogy nem tud olyan távolba látni. De mondjuk ez egyrészből jó, mert így legalább tudjuk hogy még messze járnak.- Suttogta.

-Ez igaz.- Helyeseltem, közben pedig az üres tányéromat pásztázom.

-Hallod Sarah?? Muszaj lesz félre tenned a haragodat, Jason iránt, mert szerintem ő a legalkalmasabb arra, hogy felkészitsen a csatára.- Hívta fel a figyelmemet, az elkerülhetetlenre.

-De hát, te nem tudnál? A farkas képességeimmel, tisztában vagyok félig meddig, de a vámpír képességeim még elég ködösek.- Kicsit ingerülten mondtam félhalkan, pedig tényleg próbáltam nem mutatni, hogy nem tetszik az ötlete.

-A félig meddig nem elég! Figyelj! Én amúgyis segítek és biztos vagyok benne, hogy Emmett és Scott is benne vannak a dologban. De akkor sem kerülheted el, a közös edzéseket a farkasokkal. Egyébként, meg száz százalékig számíthatsz, vagy is számíthattok arra, hogy mi mellettetek fogunk harcolni!- Suttogta, majd pedig ismét megsimogatta a hátamat.

-Áhh mi lenne velem nélkületek?- Mosolyogva kérdeztem, majd pedig a vállára hajtottam a fejem.

-Elvesznél?- gunyós mosolyal kérdezte.

-Hát... Lehet..-

Olyan jó hogy ilyen jó barátaim vannak.. Tényleg annyira örülök neki.

-Ebben az évben akkor nem is fogsz vissza jönni a suliba igaz?- Kérdezte és felvonta szemöldökeit.

-Hát valószinüleg nem és utána sem, mert nagyapám a Rezervátum-ba akar írattatni. Már ha túl élem a csatát.-

-Még szép hogy túl éled!! Beszélsz te itt butaságokat... Mindannyian túlfogjuk élni!! Hát azt szomorúan hallom, hogy akkor te is olyan remete leszel, mint a farkasok.- Lebiggyesztette alsó ajkát.

-Naa!! De attól még barátok maradunk..- Halvány mosolyomat szemeibe szegeztem.

-Hát ajánlóm is!!- Felnevetett.

Egyébként elég könnyen vette azt, hogy éppen ide tart a Klux. Próbálom nem mutatni, hogy én iszonyatosan rettegek..

Mindig azt tartom szem előtt, hogy esküt fogadtam a Klux ellen. Lassan eljön az időm, hogy megbosszúljam anyám halálát.

***

A reggeli után, elindultunk nagyapámhoz. Tudom hogy félre kell tennem a haragomat és türtöztetnem kell magamat.

-Hidd el, minden rendbe fog jönni! Apádnak nem fog sikerülni a terve, mert hisz egy lépéssel elötte járunk. Ők nem tudják, hogy mi tudjuk hogy ők jönnek. A Fők is csak az utolsó pillanatban fogják megtudni. Addigra meg összeáll a csapatunk és leverjük őket.- Határozottan, magabiztosan mondta.

Tudom hogy várja már a harcot, mert Nathaniel-ben is a bosszú tűze ég. Meg akarja bosszúlni a fia halálát.

***

Itt állunk nagyapám háza előtt.

-Nyugi! Nem lesz semmi gond!- Suttogta Nathan.

-Bízom benne.- Suttogtam hazugságom. Tudom hogy mi előtt állunk.. Tudom hogy apám a végsőkig harcolni fog, hogy eltűntessen a földszínéről.

Bekopogtunk.

Nem váratott meg nagyapám minket, elég hamar ki nyitotta az ajtót, majd döbbenten kezdte bámulni Nathant.

Óó tényleg. El is felejtettem.. A farkasok nem rajonganak a Forksi vámpírokért sem. Na de hát most mit várt? Bennem is van vérszívói vér, még szép hogy nem kerülöm ki a fajtám normális vegetáriánus részét.

Jó oké, most nem Scott-ra gondoltam. Eléggé szíven ütött, hogy Scott majdnem felzabált, de hát szerencsére ez nem jött össze neki.

-Sarah!!- Gondolataimból a nagyapám zökkentett ki.

-Gyertek be!- Mondta és félreállt, mi pedig a nappaliba vettük az irányt.

***

Itt ülök a kanapén, mellettem Nathani-el, elöttem pedig nagyapám áll. Nathan éppen Emmett-el beszél telefonon, hogy jöjjenek ide, mert hogy rájuk is tartozik a Klux és Fők elleni csata.

-Hamarossan ide ér a falka is és mindannyian elmegyünk a tárgyalóterembe.- Jelentette ki nagyapa.

Hát igen! Büszke lehetnék a nagyapámra, mert hát ő a falkavezér. De a büszkeség helyett, inkább hihetetlenül haragszom rá.

Nem sok idő után, megérkezett Emmett és Scott. Üdvözőltük őket, majd pedig Emmett egyből leült a másik oldalamra, én ránéztem és a biztató mosolyával találtam szembe magam. Scott a nagyapám melléállt.

Körübelül egy jó 10 perc után, beestek a farkasok is az ajtón. Ronald, William és persze Jason.

Jason döbbent szemekkel pásztázta a vámpír barátaimat.

-Mit kevernek itt a vérszívók?- Sziszegte.

Ehh.. Nem elég az, hogy haragszom rá, akkor még a barátaimra is fúj.

Hirtelen felálltam és megakartam mondani neki a magamét, de Scott megelőzött.

-Jöttünk védeni a seggeteket, szóval ne neked álljon feljebb!!- Sziszegte.

-Nem kell a védelmetek!- Jelentette ki Jason.

-Naa nem kell a fesztivál!- Szólt közbe nagyapa.

-Na most kapjátok össze magatokat és irány a tárgyalóterem. Addigra megérkezik a falka többi tagja is.- Mondta nagyapa.

A farkason egyből előre mentek, Nathaniel valamit suttogott Scott-nak. Nem hallottam hogy mit, de nem is nagyon foglalkoztam vele.

Mi is elindultunk a tárgyalóba. Amint beértünk, a kétajtós terembe, egyből egy rakás szúrós szemű farkas fogadott minket. Egy nagy asztalt körül ülve, néma csendben pásztáztak minket.
Hirtelen megakadt a szemem Jason-on és a mellette ülő lányon, aki nem is olyan régen fellökött és "megfenyegetett."
Amint észrevett a csaj, egyből belekarolt Jason-be..