Néma csend honol az erdő közepén, a madarak dala megszünt egy pillanat alatt. Csak Matt és én csaphatunk zajt. A kínzó vér szomjamat felváltotta a védelmezés vágya. Végig zajlott szemeim elött, Matt egész élete, egyetlen másodperc alatt.
Elvesztem tekintetében.

Ha akarom ha nem, de el kell fogadnom, hogy Matt bevésődött nekem. Minden pillantása minden lélegzete, minden apró mozdulata, érzelmi reakciót vált ki belőlem..

Megtaláltam az új célomat! Matt-et az életem árán is meg kell védenem!!!

***Matt szemszöge***

Nem tudom hogy most mi történik, valamiért nem tudom tekintetemet elvenni az ővéből, de nem is akarom..
Hirtelen olyan érzésem támadt, mint ha már gyerekkora óta ismerném őt, pedig még a nevét sem mondta meg.

***Matt szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

- Mi a neved??- Rekedtes férfias hangjától, elfogott egy furcsa bizsergés.

-Sarah.. Sarah Mendez.- Most először remegett a hangom, de úgy tényleg igazán..

-Gyönyörű név!- Hirtelen elvette tekintetét szemeimből, majd ajkaimra szegezte..

Akaratom ellenére én is ajkaira pillantottam.
Lassan felém hajolt, ajkainkat 1 centi válassza el egymástól.

-Állj!!!!- Kiabálta egy ismerős hang.

Matt és én is a hang irányába kaptuk a fejünket.

Mit kever itt Jason???

Észrevettem hogy futásnak eredt, egyenesen felénk tart. Félreállitottam Matt-et, majd rám ugrott Jason és letepert a földre.

-Elmondtad neki!! Őrült vagy! Most mindenki megfogja tudni hogy mi vagy!! Minket is lefognak mészárolni a Fők, a hülyeséged miatt.- Sziszegte, majd arcomról hirtelen, Matt rémült tehetetlen szemeibe meredt.

Felakart állni hogy Matt-nek rontson, de én vissza rántottam magamra Jasont és mélyen szemeibe szegeztem vörösen izzó íriszem.

-Ne merészeld bántani!!!- Sziszegtem és fokozatosan mélyült a hangom.

-Ó..Már mindent értek. Bevésődött neked a kis fiú.- Kaján vigyorát szemeimbe fúrta.

-És ha igen? Akkor mi van?- Sziszegtem és a hangom elnyerte a szörnyeteg mélységet.

-Csak annyi, hogy ezzel megástátok a sírodat és a persze a milyenkét is.- Hirtelen előbújtak éles tépő fogai és tekintetét vissza szegezte a rémült értetlenkedő Matt arcára.

Már az is ingerel ha ránéz Matt-re!

-Fuss!!- Üvőltöttem mély hangomon.

-Nem hagylak itt!- Kiabalta vissza Matt és kétségbeesett tekintetét a vörös íriszembe szegezte.

Hirtelen felpattant Jason és Matt felé vette az irányt.

Hogy a francba szabadult ki a szoritasomból??

Felálltam és Vámpír futásommal elsodortam Jasont, Matt elől. Egy hajszál híját meg kaparintotta, Matt karját.

Elvágódtuk és éreztem hogy karmaim egyre nagyobbra és nagyobbra nőlnek, és persze a tépőfogaim is. Egyetlen harapással végezni tudnék Jason-el, mert hagytam a vámpír fogaimat is előbújni. Tele vannak méreggel, ami 1 perc alatt végezne vele.

Erősen a nyomtam a fűbe a testét.

-Egy harapás és meghalsz!! Hagyd békén Matt-et, mert nem állok jót magamért!- Sziszegtem. Szemeim már ölni tudnának.

-Ezzel csak saját magadat kockáztatod!! Le fogsz bukni a Fők elött!!- Sziszegte.

-Ha elhúzol innen a fenébe, akkor ez a veszély nem fog fenyegetni!- Vágtam rá. Jason csak bámul a szemeimbe némán, majd fokozatosan kezdi vissza nyerni, emberi énjét, illetve formályát.

-Még fogsz hozzám jönni sírva és majd a segítségemért fogsz esdekelni! De nem fogok segíteni! Szállj le rólam, ha azt akarod hogy elmenjek.- Látom a szemében a csalódottságot. Talán fáj neki, hogy Matt bevésődött nekem?

Leszálltam róla és meghátráltam, majd Matt mellém állt és összekulcsolta kezeinket. Lassan vissza nyertem én is, az emberi formámat. Jason felállt. 3 méter van köztünk.

Tekintetét az összekulcsolt kezünkre szegezte, majd pedig vissza nézett a szemeimbe.

-Tudtam hogy nem leszel elég erős érzelmileg!- Telepatikus gondolatait fejembe fúrta.

-Ezt hogy kellene értenem?- Felvontam szemöldököm és ezt Matt észre is vette.

-Valahol bíztam benne hogy ráébredsz arra, hogy nem az embert kellett volna közeledbe engedned, hanem engem!- Gondolatai megfogalmazása után, Matt-ra szegezte tekintetét.

Mi van?..

-Most ezt értsem úgy hogy...- Döbbenet ült arcomra.

-Igen.- Vágta rá..

Amint tudatta az utolsó nekem szánt gondolatát, sarkon fordult és elment.

Hmm.. Szóval akkor azért volt olyan fura velem, mert valamit kezdett érezni irántam, csak én nem vettem a lapot. Hát sajnálom, de elkésett..

Tekintetemet Matt kékes zöld szemeibe szegeztem.

Nekem az új célom az, hogy biztonságban tudjam Matt-et. Tudom hogy most nagy veszélyben van, szóval nagyon figyelnem kell rá.. De hogy most ezek után, merre menjünk, az jó kérdés.. A farkasokhoz nem mehetünk úgy érzem.. A vámpírokhoz pedig lehet hogy nem lenne jó ötlet elvinni...

***Sarah szemszöge vége***

***Matt szemszöge***

Nem gondoltam volna, hogy majd egy Hibrid lányba fogok szeretni, de úgy érzem hogy.. Igen is belészerettem.. Tudom hogy ez nagyon veszélyes dolog, az életemet kockáztatom ha vele vagyok. Erre elég jó példa, az elöbb történtek.. De én akkor is mellette akarok lenni!!

***Matt szemszöge vége***

***Sarah szemszöge***

Vissza kisérem a sulihoz, aztán meglátjuk hogy mi lesz..

***

A Gimihez érve, az autójához kisértem Matt-et és a lelkére kötöttem, hogy vigyázzom magára. Haza akart vinni, de jobbnak láttam ha inkább nem jön a farkasok közé, amig a Nagyapám-nak nem meséltem el a bevésődést, addig nem jöhet.

Néztem ahogy kikanyarodik a parkolóból, teljesen elbambultam..

Anyám mesélt erről a bevésődés dologról és mondta, hogy teljesen felrúgja az először érzett érzelmeket. Ha esetleg utáltam, akkor egy perc alatt a mindenemmé válik. Hát én nem utáltam Matt-et, csak távol akartam magamtól tartani. Ez egyből megszünk, miután bevésődött nekem. Most csak is azt érzem, hogy miatta élek, az életem árán is meg kell őt védenem..

***Matt szemszöge***

Nem akartam ott hagyni Sarah-t, de erősködött hogy ne vigyem haza. Persze megértem, hiszen neki még nagy beszélgetésen kell átesnie Brian-al.

Egyébként az a vicces, hogy nem is tudtam hogy bevésődtünk egymásnak, mivel nekem nem változott semmit sem az érzelmem Sarah iránt. Az első találkozásunkkor eldőlt hogy én még viszont szeretnék vele talalkozni. A tekintete teljesen magával ragadott, amikor egy pillanatra rám nézett az erdőben, amikor a mellkasomon landolt a forma1-es futása után.
Be kell vallanom, hogy rohadtul fájt az ütközés, azt hittem hogy eltörtek a bordáim, de szerencsére nem.

Soha nem gondoltam volna, hogy majd így magával sodor a szerelem, ahogy Sarah tette.

Szorongatom a kormányt, mert iszonyat ideges vagyok. Nem tudom hogy mi lesz Sarah-val, remélem holnap elmesél mindent a suliban.

Amint hazaértem, felhajtottam a felhajtóra, majd kiszálltam az autóból, magamhoz vettem az iskola táskámat és lezártam a kocsit. Becaplattam a házunkba.

Egyébként apammal élek, mert anyám születésem után eldobott, illetve mondta hogy nincs szüksége rám. Apám próbálja az anyámat is helyetesiteni, de nem igazán megy neki, de ő ezt nem tudja, de nem is baj.

Levettem a cipőmet, majd a fogasra akasztottam a kabátom. Aránylag nem lakunk kicsi házban.
Ahogy belépünk a bejárati ajtón, egyből egy hosszú folyosó fogad minket. Jobb oldalt vannak a fogasok, rajta az apám kabátja és az enyém. Alatta egy kis barna cipősszekrény talalható, semmi extra. Bal oldali falat, egy nagy kép ékesiti, amin mi vagyunk apámmal. A közeli tónál készült a kép, éppen horgásztunk és Sarah Nagyapaja azaz Brian készítette a képet.

A folyosón 5 lábnyira, bal oldalt, található az étkező, jobb oldalt pedig a mosdó. Majd amint tovább lépkedünk egyenesen, egy aránylag elfogadható nagyságú nappaliban találhatjuk magunkat. Egyből egy kávés színű kanapé állja el az utunkat, ami jobb oldalra néz. Elötte egy barna dohanyzó asztal, majd egy Tv látható. A Televizió két oldalán két nagy ablak van, ami az udvarra néznek. Ha balra fordulva, egy lépcsővel nézhetünk szembe, ami egyenesen az emeleti hálószobákhoz vezet, 3 szoba és még 1 mosdó található. A hosszú folyosón végén lévő szoba az enyém. Az ajtómtól bal oldalt 3 lábnyira van apám szobája, azzal szemben a vendég szoba, majd pedig mellette a mosdó.

Felcaplattam a szobámba. Büszkén elmondhatom, hogy ez egy igazi férfi szoba. Az ajtómmal szemben egy ablakkal nézhetünk szembe, ami elött egy magas fa éktelenkedik és nem látok tőle semmit. Az ablak alatt az iróasztalom talalható, egy ősrégi számitógép porosodik rajta. Az asztal jobb oldala mellett van az ágyam, ami nem is olyan kicsi. Ismét az íróasztaltól nézve, bal oldalt a ruhásszekrényem helyezkedik el, ezt követi egy nagy semmi, majd a sarok részen van egy mindenes szekrényem. Abban tartom a barkácsolt cuccaimat, majd az mellett egy könyves polc foglalja a helyet, amin mindent meg lehet talalni, csak könyveket nem. Ezt követi egy sarok tv és egy nagy üres falrész, ami talán még sem olyan üres. Selena Gomez posztere ékesiti, de szerintem leszedem, mert nem nézné jó szemmel Sarah. Szerintem.

Fogtam a posztert, majd leszedtem és összehajtógatva az íróasztalom fiókjába raktam. Majd végre eldőltem az ágyamon.

Mi lehet Sarah-val? Meg adta a számat, úgy hogy felhívom..

Előhalásztam a farzsebemből a telefonom és tárcsáztam. Elég hamar fel is vette.

-Szia, minden rendben?- Aggodóan kérdeztem.

-Szia persze. Veled?- Leszürtem a hangjából hogy ideges miattam egy kicsit. Attól tart, hogy ide jön James, egy két haverjával.

-Minden a legnagyobb rendben! Most hol vagy?- Érdeklődtem, mert férfi hangokat hallottam.

-A vámpír haverjaimnál.- Felelte, én pedig felvontam a szemöldököm, nem mint ha látná..

-Értem. Beszéltél Brian-al?- Faggatóztam tovább.

-Igen! Ő mondta, hogy jobb lesz, ha egy időre elköltözöm tőle, mert Jason nagyon kiszamíthatatlan.- Felelte, nekem meg kidülledtek a szemeim.

Akkor ezekszerint a vámpír haverjaihoz költözött.. Remélem hogy tényleg csak haverok.

-Értem. Hogy fogadta a bevésődős cuccot?- Tovább faggattam. Tudom hogy idegesitő vagyok, de érdekelnek a dolgok.

-Meglepődésemre, azt mondta, hogy sejtette már az első perctől fogva.- Döbbenetet véltem felfedezni hangjában.

Nehéz elhinni, hogy Brian is farkas.. Apám-al évek óta jó baratok, de nem mondta el még neki sem.. Talán jobb is ha apa nem tud semmiről.

Miután elbúcsúztunk, egy jó 10 perc után, egy nagy csörömpölésre emeltem fejem, a nappaliból jött a zaj.
Felálltam, majd a szobám ajtajához vettem az irányt.
Résnyire nyitottam, hogy ki lássak.
Majd lassan elindultam az emlitett helyre.

Körülnéztem, majd észrevettem egy alakot, a mosdóból az étkezőbe szaladni. Hallkan utána osontam, majd bekukucskáltam, hogy meg lessem a betörőt. A döbbenettől megszólalni nem tudok..

Hát ő??

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész nektek, ha igen akkor jelezzétek egy Vote-olal és kommenteljetek! Nemsokára jelentkezem egy újabb részel. Köszönöm a türelmet! :)